Ott hagytam abba a rendszerem építésének a történetét, hogy ugyebár jól elvoltam a Micromega Stage 4 futóművel+kínai DAC. Azonban mivel a vezérhangya már elindult, a barátomnál figyelmes lettem egy szó szerint deszka CD futóműre. Ez volt a később híressé vált Shigaclone futómű.
Érdekes sztori lesz, megéri elolvasni.
A dolog úgy kezdődött, hogy kb. a 2000-es évek elején a japán csúcshifibe berobbant egy kis manufaktúra, a 47Labs a készülékeivel. Végtelenül egyszerű, mondhatnánk primitív kis elektronikák voltak a maguk nemében. Csak egy tipikus példa, az erősítő az addig kellemesen lesajnált LM 1875-ös teljesítmény erősítőn alapult. Eddig kb. minitornyokban használták és semmi esélye sem volt, hogy High-End erősítővé avanzsáljon. Ehhez Junji Kimura ( a cég tulajdonosa, konstruktőre)zsenialitása kellett. Számomra egyszerűen érthetetlen hogyan találta meg ezt az IC-t és a kapcsolást.
Voltam bemutatón is, zseniális hangja volt az egész rendszernek, főleg a saját kis pilicka hangsugárzóival. A külföldi szaksajtó teljesen térdre rogyott a rendszer előtt.
De ugorjunk vissza a tárgyra! Ott üldögéltem a barátom szobájában, hallgattuk az én DAC-omat és az övét felváltva, közben gyönyörködtem a panorámában, mikor belém vágott a felismerés, hogy nekem egy ilyen futómű kell, mivel kiválóan kiegészíti a Wolfson DAC-ot nála és az enyémet is.
Mire hazaértem már rá is szakadtam a netre, először az audiodiyersre, majd pedig a diyaudio-ra.
A keresés közben kiderült, hogy az egész cécó kb. 2005 körül kezdődött, amikor a diyaudio-n egy tag szétszedett egy 47Labs Shigaraki CD játszót. Ez az egység felül fém, alul egy kőszerű anyagból japánul shigarakiból készült. A legdurvább azonban az volt amikor kiderült, hogy egy 5 Ft-os Sanyo mechanika van benne.
Hogy is van ez? Tudni kell, hogy ebben az időben a CD mechanika már fontos elem volt a tervezők szerint, ezért az akkori csúcs CD játszókban már egészen komoly Philips vagy saját mechanika volt beépítve (Teac VRDS futómű, Philips Pro, Pioneer fordított mechanika stb.). Fémváz, magnézium ötvözet , rugalmas felfüggesztés, mindenféle anyaggal küzdöttek a káros rezonanciák ellen. Az én Micromega-ban is Philips futómű volt, egészen patent volt a kivitele.
És erre idejön ez a japcsi és egy hordozható CD-s rádiómagnó mechanikával High-End-et csinál?!
Igen, jól olvastad, ezt a mechanikát boombox-okban használták. Leesett az állam.....és utána még jobban, amikor kiderült (élelmesek a hifisek, mindent szétszednek), hogy a világ egyik legjobb CD játszójában a Mark Levinson csúcsgépében is ez van.
Természetesen elolvastam mindent a témában. Az audiodiyers-en 2013 körül kezdtek ezzel foglalkozni, rájöttek a tuningolásának a módjára és egybehangzó véleményük szerint ez bizony High-End és abból is a felső kategória. A fene se gondolta volna.....
Igen, de hogyan tovább? A neten lévő információk szerint a JVC CD-s rádiómagnókban volt beépítve az eredeti Shigaraki CD futómű és ami még fontos a DSP áramkör. (Digital Signal Processzor, magyarul talán a legjobb digitális jelfeldolgozó számítógépnek nevezni)
Oké vegyünk egyet, hiszen tömegtermék. Veszek inkább kettőt, ha esetleg elszúrnám legyen tartalék. Felugrottam az ebay-re, na mondom magamban, gyorsan megrendelem, két hét alatt itt van, egy hét alatt összedobjuk és már van is egy világverő futóművem.
Egyet felejtettem csak el, hogy 2014-et írunk és addigra minden utánépítő felvásárolta az összes létező JVC készüléket. Hát egy kicsit elkeseredetten bámultam a monitort. Mi a manót csináljak?
Egyenlőre elengedtem a témát és a DAC-kal foglalkoztam illetve Apukám foglalkozott. Szépen bedobozolta, bár nagyon utálta ezt a műveletet(később én is:-))
Egyszer valahogy felkeveredtem a jófogásra és a futómű megoldása ott sétált velem szemben egy JVC RC-ST1SL képében.
Egy kedves eladó szeretett volna megszabadulni a rádiómagnójától, mivel a rádió része nem működött. Hohó nekem az nem is kell! Gyorsan lebeszéltük az adás-vétel részleteit és néhány nap múlva hozta a postás. Apukám kicsit megtört arccal figyelte, amint kicsomagolom a szerkentyűt. Tudta, hogy megint jó sok munka szakad a nyakába a nyughatatlan fia miatt. Ennyit a nyugodt nyugdíjas évekről:-)
Persze segített, mert lassan az őrület rá is átragadt, főleg annak fényében, hogy a DAC ragyogóan sikerült és Ő is elismerte, hogy kiváló hangja van.
Gyorsan szétkaptam a szerkentyűt és az alábbi látvány tárult a szemem elé:
Felerősítettük egy falapra és a fejhallgató kimenetről meghajtottuk a HTA-30-at.
Ejha, figyelj már fater, ez szól! És egész jól. Amit hallottunk egy kellemes, nyugodt, kiegyensúlyozott hangzás és már ebben az állapotában is partiban volt a Micromegával. Ez egyszerűen érthetetlen főleg a későbbiek fényében. A legnehezebb munka a digitális jel kilopása volt a processzorból, amit Apukám parádésan oldott meg.(Tudni kell, hogy itt már főleg SMD alkatrészekkel kellett megküzdeni) Szerencsére ez a jelfolyam az SPDIF szabványnak megfelelt, így csak egy RCA csatira kellett kihozni és már indulhatott is a buli. Mármint indulhatott volna, mert felmerült egy probléma. A DSP-ből kinyert jel szintje sajnos magas volt (2 volt) ezért a DAC bemenetét túlvezérelte. Ezt egy feszültségosztó L-taggal lehet megoldani és itt kezdődött az őrület, mivel nem volt mindegy az ellenállások gyártmánya. Erre egy mérnők csak legyintene, hogy ez marhaság és technika szempontból teljesen igaza van. 300 ohm az 300 ohm, mindegy, hogy egy PRP vagy egy TAKMAN ellenálláson mérjük(Mindkét cég hifi készülékekhez gyárt ellenállást nem is akármilyen minőségben és persze drágán.) De mindenhol ahol olvastam, erősködtek, hogy nem mindegy az ellenállás gyártmánya a hangra vonatkozóan. Misztikus ugye? Mindegy, gyorsan rendeltem egy rahedli ellenállást a Hifi Collective-ről, a rendelés értékét inkább nem említeném....Volt közöttük olyan is mint például a legendás Caddock MK 132 is,amelynek darabja több mint 7 euró volt. Azóta már vannak jóval drágábbak is.....
Apukám elkészítette a feszültségosztót és lélegzet visszafojtva bekapcsoltam a kütyüt. Még jó, hogy szék volt alattunk, mert tuti, hogy leültünk volna. Nem szeretnék ömlengeni, maradjunk annyiban, hogy a DAC-on keresztül bepillantást nyertünk a High-End világába. Hajtás, gyorsaság, felbontás és egy olyan, de olyan ritmika ami felfoghatatlan. Leültünk és kb. 8 órát zenéltünk. És pont ez a természetesség az ami megfogott, volt a hangjában egy fajta helyesség mind a hangszereket, mind pedig a szokásos paramétereket illetően. Itt már fényévekkel túl vagyunk a szokásos magas-mély-közép tartományon, itt már átjön az előadásban található lelki tartalom, a zenemű érzelmi mélysége, hullámzása. Patricia Barber Companion koncert albumán hallom, ahogy az énekesnő MOSOLYOG a dal éneklése közben.
Mondjuk ez a végállapot két heti folyamatos hangolás és több idegroham után jött el. De miért is? Ennek két oka volt, mint később kiderült. Az egyik az, hogy nem kell bedőlni a drágább jobb általános elvének. A másik dolog az, hogy a szinergia képes igen nagy meglepetést okozni. Ez az ellenállásoknál derült ki, ahol kipróbáltunk X+1 kombinációt a feszültségosztónál. Alapvetően két ellenállásról van szó, egy 300 ohmosról és egy 100 ohmosról. Azt mondaná az ember, hogy ez egy egyszerű dolog hiszen összeforrasztom és kész. Igen kész, de ahogy cserélgettük az ellenállásokat úgy változott a futómű hangja! Végig zongoráztuk a kombinációk nagy részét és arra a következtetésre jutottunk, hogy az eredetileg beépített no-name ellenállásokkal a legjobb a hangja a rendszernek. (Futómű+DAC) Apukám hallása rengeteget segített, mivel percek alatt el tudta dönteni, hogy egy-egy hangszer hangja helyes vagy helytelen. Nélküle valószínűleg még most is ott ülnék:-)
Úgy gondoltam a dobozolás már egy sétagalopp lesz, de az az átkozott szinergia megint beleszólt.
Az történt, hogy a bedobozoláskor az eredeti falapot Apukám kicserélte egy profi szinterezet fémlapra, mondván, hogy így merevebb lesz a ház és jobb lesz a futómű hangja. Boldogan átnyújtotta a kész művet és azonnal birtokba is vettem. Hallgatom a rendszert és valami nem stimmelt a hangjában. Olyan enervált, semmi hangja volt(mondjuk így is verte a mezőny 90%-át)
Remegő hangon kérdeztem Apukámat, hogy mit csinált a futóművel, mert most másképp szól. Azt válaszolta, hogy nem tudja, mert mindent ugyanúgy pakolt be a dobozba. De mégis valamit nem változtattál rajta?-kérdeztem. Apukám elgondolkodott, majd kibökte-aha, igen az alaplapot fémre cseréltem. Megkértem, hogy cserélje ki az eredeti ócska falapra és lőn csoda, megjött a Hang. Mondjuk a tápegység és abban az alkatrészek cseréjét már nem is említem, mert akkor estig mesélhetnék.
Azóta is boldogan hallgatom. Néhány kép:
Egy nagyon fontos dolog ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott, akkor kész az elektronika, amikor már nem akarsz rajta változtatni. Azt hiszem ezt nem kell megmagyarázni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése