2024. január 22., hétfő

A TANK újra támad. Dual 1229.

 

Hát akkor csapjuk a közepébe!


Az idler (dörzshajtású, leírás itt) lemezjátszók legkényesebb alkatrésze a dörzskerék. Valójában ha egy strapabíró szerkezetről beszélünk akkor ez az egy alkatrész kophat el és valójában a hangminőség nagy része rajta múlik.Úgymint a dübörgés szintje, nyávogás, sebességtartás, erő. Mivel a Dual-ok ebből a szempontból erőteljesen túlméretezettek, a motor bivalyerős, a tányércsapágy az örökkévalóságnak készült, ezért erre az alkatrészre érdemes odafigyelni. Nekem annyira sikerült, hogy mivel ehhez a hajtáshoz nem konyítottam, kézzel nyúltam a futófelületre amikor megnéztem, hogy miért nyekereg. Sikerült úgy bezsíroznom a kezemmel, hogy öröm volt hallani és mérni a nyávogást. Esküszöm mintha tíz macsek vernyákolt volna a lemezjátszóban:-)

Utána néztem a dolognak és persze az első szabály mi volt? Kitaláltátok, fedetlen kézzel ne nyúlj az idlerhez! Egy alapos tisztítás és olajozás után megszűnt a csúszás és a nyávogás is, igaz, hogy az ötödik kísérletre.... Az idler siklócsapágya iszonyúan elkopott, lötyögött a tengelyen, látszott ezen semmilyen olajozás nem segít. 


 


 

Szóval kellett egy új. De milyen? A NOS (New Old Stock, eredeti gyári csomagolású új) darabokban nem bíztam, mivel 50 év az 50 év, ez alatt a legjobb gumi alkatrész is károsodik. Van néhány felújító, de ezek a csapágyon nem segítenek. Maradt egy kiváló kanadai cég ,az Audiovault, ahol XXI-ik századi technológiával gyártanak precíziós idlert a TANK-hoz. És azt, hogy ez precíziós gyártás kéretik komolyan venni, simán verik a régi német technológiát. A Korf Audio régen cikkezett arról, hogy milyen jó lenne a mai kor tudásával, anyag használatával gyártani idler hajtású lemezjátszót. Nos ha az Audiovault-on múlik ez a kor lassan elérkezik. Amikor kibontottam a csomagot, fantasztikus minőségű alkatrésszel néztem farkasszemet. Egészen új oldaláról közelítették meg a problémát, a tányér természetesen CNC-s és ami a legfontosabb, hogy az idler tányéron köszörülték meg a gumi felületet, így rendkívül pontos lett a végeredmény. Ezen kívül kaptam hozzá nejlon grafit távtartó gyűrűket, ezek az olajjal együtt további kenést biztosítanak az immár új csapágynak, ezáltal csökken a nyávogás és a dübörgés. A bejáratás 12 h 45 RPM-en, ezt betartottam, de már alig vártam, hogy kipróbáljam, hogy hogyan szól a lemezjátszó. Van egy lemezjátszó fordulatszámmérő alkalmazás a telefonomon és ezen 0,09%-ot mértem! Szűrő nélkül. A világ egyik legjobb lemezjátszójának a Technics SP-10 mk3-nak a nyávogása 0,015% WRMS szűrővel ami nyilvánvalóan jobb értéket ad, de szűrőzve van. 



 

Vajon mit számít ez a hangban? Csalódnotok kell, de mindent, ami számomra egy kicsit érthetetlen.

Mert mi köze van a nyávogás csökkenésének a magas hangokhoz? Vagy a térhatáshoz? A ritmikával volt egy kis problémám, mivel nem hozta teljesen a Shigaraki CD futómű ezen paraméterét, most a sarkában liheg, a slam (a hangszerek”húzása”) már a régi idlerrel is kiváló volt, most emelkedett egy jó nagyot, ugyanígy a stabilitás is. Ez már a Townsend Elite Rock (angol szíjhajtású referencia lemezjátszó) szintje higgyétek el. És a csend! Az  valami eszméletlen, nemcsak maga a mechanika, hanem a csendből előbukkanó hangok is. Ebben a Regá-m király volt, de most már beértük őt is. El se tudom képzelni, hogy milyen lenne egy mai szuper minőségű dörzshajtású lemezjátszó. Bár a vezérhangya már elindult.......

Szóval ha valaki szeret kalandozni, hajóra fel!

2024. január 1., hétfő

Digitális vs. analóg hang.

 

Így az ünnepek alatt rá tudtam hallgatni hosszabb ideig az új szerzeményemre. Ezzel kapcsolatban még néhány gondolat  jutott eszembe az analóg és digitális hanggal kapcsolatban. Mivel most már az analóg is hasonló szinten zenél mint a digitális, így kézenfekvő leírni a két hangkép különbségét.



 

Véleményem szerint mindkét hangzás másképp más. Nem jobb és nem is rosszabb az egyik a másiknál. Egy kifinomult rendszerben mindkét forrás élvezetesen, kiválóan szól. A digitális kiemelkedik a felbontásban, a részletek előre hozásában, ideális esetben mindezt nem tolakodóan, hanem egységesen kezeli. A mai komoly DAC-ok egészen mélyen képesek a zene szövetét feltárni és a hangulatot megjeleníteni. Sajnos náluk ennek behangolása nagyon nehéz feladat, mivel normál esetben hajlamosak sterilen és fejfájósan szólni és ez jellemző az egészen drága High End rendszerekre is. Az az alapvető probléma, hogy a jel túl sok átalakítást szenved, ezért sokszor megborul az eredeti felvétel hangszíne. Az is jellemző hiba, hogy a digitális rendszer hajlamos a sibilance nevű jelenségre ami azt jelenti, hogy kb.1-3 kHz-es tartományban sziszegő hangot ad a rendszer pl. az éneknél az s, sz éneklése közben. Viszont a kiváló csatorna elválasztás ( a jobb, bal csatorna gyakorlatilag teljesen elszeparáltan működik) miatt rendkívül jó a térhatása ezért rendkívül látványos a hang. A dinamika is nagyon jó lehet bár ez becsapós, mivel az analóg másféleképpen dinamikus. A másféle alatt az értem, hogy itt a mélytartomány egységes egész nem esik szét hangokra rossz esetben. Ettől függetlenül a legjobb DAC-ok képesek megjeleníteni a drámát is a felvételekben. Egy fontos dolog ezzel kapcsolatban az, hogy talán az érzelmek ábrázolása a legnehezebb feladat a hifiben, mivel ez nem paraméterezhető. Ezért lehet az, hogy néhány olcsóbb DAC ebben a számban remekel, dacára a rosszabb műszaki adatoknak. Viszont ha igazán klasszis hangot akarunk, akkor gyakorlatilag egészen mélyen meg kell értenünk a rendszert és minden apró nüanszra odafigyelve kell megtervezni a készüléket. Mivel ez az analóghoz képest komplexebb nagyon csúnyán mellé lehet futni. Emellett egy fontos dolog az, hogy az emberi agy véleményem szerint keményebben dolgozik a digitális forrás esetében, mert bár látszólag folyamatos a jelfolyam, valójában rendkívül kicsi kihagyások vannak benne amit a digitális interpoláció nem képes kitölteni. Ez természetesen csak akkor észlelhető ha hosszabb időt töltünk a kétféle rendszer hallgatásával.

Az analóg hangzás előnye az, hogy folyamatos, folyékony hangzású. Ezért van az, hogy néha egy filléres lemezjátszó simán partiban van egy komoly digitális berendezéssel. Térhatásban, felbontásban lehet, hogy nem tud versenyezni a digitálissal, de a folyamatos átvitel miatt például az érzelmeket sokkal jobban képes átadni különösebb (persze az alapvető megoldásokat jól használva) extra konstrukciók nélkül. Ennek eklatáns példája a Rega, amely a rendkívül egyszerű felépítése ellenére fantasztikus lemezjátszókat gyárt. Hiába a zsenialitás mindig győz.....

Mondjuk a felbontást illetően a mai csúcs MC hangszedők (Moving Coil-mozgótekercses) már a közelében vannak a digitálisnak. A legnagyobb problémát itt a teljes lemezjátszó vagy magnószalag a digitálishoz viszonyított nagyobb zajszintje okozza. Sajnos a digitális rendszerrel szemben nem tudunk a zajszint alá menni, mert az alacsony jeleknél a magas a zaj a mechanikus futás miatt ,illetve a nyávogás miatti fázis problémák miatt eltűnnek. Ezeket csak nagyon drágán lehet orvosolni, ezért aztán egy komoly analóg lejátszó rendszer ára ugyanannyi mint egy digitális. Ezen a szinten ízlés kérdése ki melyiket preferálja. Néhány egyszerű megoldás viszont az analóg hangot képes egészen magasra röpíteni. Melyek ezek? Nézzük meg a TANKOT és néhányat máris megtalálunk:

  • Nehéz tányér 3,1 kg, kiváló egyenfutás = atomstabil hang és színpad

  • Nagyon erős motor (230V/20W) = dinamika, dinamika...

  • Dörzshajtás=Slam, magyarul húzás, leülős lesz a zenehallgatás.

  • Precíziós külső táp= megjelennek a finom részletek, térhatás javul.

  • Hangkar+hangszedő párosítás= egységesen javul minden paraméter

  • Antiskating jó beállítása= ismét javulnak a részletek.

Sajnos a 1229 hangkarja, bár nagyon jól beállítható, de nem versenyez a mai vagy a régebbi csúcskarokkal, mivel alapvetően lemezváltáshoz lett kitalálva. Mondjuk ezt még tavaly megoldottam, mivel az eBay-ről rendeltem egy japán precíziós hangkart. Erről majd lesz egy bejegyzésem, bár a felszerelése nem lesz egy sétagalopp.

Rengeteget számít, hogy észben tartsuk, hogy a lemezjátszó egy egységes rezonancia rendszert alkot, amibe bárhol belenyúlunk a többi paraméter is változik. Ebben áll a szépsége és a nehézsége is az analóg lemezek hallgatásának.

Röviden ennyi jutott eszembe így 2024 elején. Ha lesz időm és energiám részletesen is kifejte ezeket a dolgokat, ezt csak sorvezetőnek vegyétek, illetve a saját véleményemnek amivel nem kötelező egyetérteni:-)

BUÉK.

A TANK épül csak lassan, nagyon lassan......

 A TANK project nem akadt el, csak sajnos a hangkar brummos mint állat. Csekély szabadidőmben ezzel küzdök. Sajnos kiderült, hogy a kanadai ...