Nos megint egy gyári cuccról lesz szó, ami elég röhejes ahhoz képest, hogy egy diyaudio-s bloggról van szó. Mindegy, vállalom, mert a végeredmény olyan messzire vezetett, hogy az út végét sem tudom...
Még a Kondo építésénél felmerült, hogy a benne lévő hulla drága alkatrészekből épített RIAA korrektor valahogy nem szól igazán jól. Természetesen ha oda rakjuk bármilyen 500.000 Ft-ig terjedő ársávban lévő phono előerősítő mellé nem vall szégyent, de nálam nem jött be a hangja, pedig pont a szinergia jegyében jónak kellett volna lennie. Gyönyörű tere volt, a hangszerhangok okésak, de valahogy dinamikátlan és mélyhang hiányos volt. Ráadásul a zene tempója is lelassult és erre én aztán ugrok is. Annyira rossz volt, hogy kb. 1 évig alig hallgattam lemezt, mert elment a kedvem a lemez hallgatástól. Sokat foglalkoztam a problémával, esténként órákat lógtam a neten és gondolkodtam azon, hogy mi a manó miatt nem jó ez így? Hosszas olvasgatás és töprengés után az alábbi konklúzióra jutottam:
Az utánépítők körében sokan megjegyezték, hogy az eredeti Kondo kínai másolatába hiba csúszott valahol a korrekciós elemek környékén. Sajnos nem találtam korrekt választ, hogy mi az, inkább csak ötleteket. Ezeket végig csináltam, de sajnos nem lett jobb a RIAA.
A passzív RIAA korrektorokat általában kicsit lassabbnak tartják a visszacsatolt elektronikáknál és ez nálam is így volt. Kínomban építettem kínai panelből egy Shure negatívan visszacsatolt RIAA korrektort és bizony az félelmetesen gyors volt, de sajnos a Kondo hangminőségét nem érte el.
Gyorsan tisztázzuk ezt a passzív, aktív dolgot. Passzív RIAA korrektor alatt azt értjük amikor a RIAA vagy bármílyen korrekciós alkatrészek (kondenzátorok, ellenállások, ritkábban tekercsek) a jelútban vannak elhelyezve.
Aktív az a korrektor, amelyben a korrekciós alkatrészek a jelúton kívül, a készülék kimenetéről a bemenetre vezetett ún. visszacsatoló ágban vannak.
Valami nagy gebaszt sejtettem a korrekciós tag körül, de mivel nincs meg a szaktudásom hozzá, ezért inkább nem bolygattam.
Oké és most mi a búbánatot csináljak? Sokat olvasgattam egy időben a neten gyári készülékekről és amikor lemezjátszót teszteltek állandóan egy híres angol cég RIAA korrektorába botlottam, ez az EAR 834P volt. Általában az volt a vélekedés róla, hogy akár kétszer-háromszor drágább versenyzőkkel is felveszi a versenyt. Egyfajta referencia is volt, ami nem is csoda, mivel egy fantasztikusan tehetséges mérnök, Tim De Paravicini tervezte.Az EAR Yoshino az Ő cége.
Persze ekkor már elindult a vezérhangya, hogy nekem kell egy ilyen! Ja kell, használtan a német AudioMarkt-on 1000-1100 euró volt az áruk, az új árát meg se néztem.
Azok az átkozott anyagiak!
Na sebaj, építek egyet, mi az már! Az ebay ismét segített és sikerült egy panelt rendelnem a szokásos remek áron és remek minőségben. Így hát meg is építettem, elsőre el is indult, de olyan irgalmatlan brumm-ot adott ki, hogy egy medve is megirigyelhette volna. A nagy kísérletezés közben egy mérés alkalmával sikerült kinyírni a tápot is. Na ekkor kezdődött egy olyan borzadály amit senkinek sem kívánok. Sajnos nem az eredeti tápot rakták be a kapcsolásba, valószínűleg szerzői jogi problémák miatt, hanem egy tranzisztoros tápegységet. Ez persze jóval bonyolultabb volt mint az eredeti, bár a működését megértettem. Fontos tudni, hogy egy csöves készülékhez két fajta táp kell, egy anód táp, amely az elnevezéséből adódóan az elektroncső anódját látja el feszültséggel, illetve egy fűtés táp, amely biztosítja a cső fűtőszálának az áram ellátását. Nos, az ügyeskedésem által sikerült az anód tápot kinyírni, de full-ba. Sajnos Édesapám már meghalt, így nem tudott a hülye fiacskájának segíteni. Így aztán magamra maradtam, de néhány hónap alatt rájöttem a hibára, persze sokadszori nekifutásra. Persze még mindig búgott a szerencsétlen, tehát sikerült egy óriási vargabetűvel az eredeti hibát reprodukálnom. Ezt nevezik haladásnak:-). Közben rájöttem, hogy sikerült a tápegység földelését lebegtetni, ami alatt azt kell érteni, hogy nem volt leföldelve rendesen. Nagy nehezen megoldottam és bár jócskán csökkent a mértéke, de még mindig zavaró volt. Egyenlőre abba hagytam és dühömben rendeltem egy komplett kittet is az Ali-ról. (Aliexpress), hogy azt csak bedobozolom és már kész is. Annyira kész lett a dobozolása, hogy még mindig a saját karton dobozában pihen. Naná, mert közben kaptam egy jó árat egy klónra a Douk Audio 834 P személyében, amit becsukott szemmel, lesz ami lesz! Megrendeltem. Jó fejek voltak a kínaiak, a feladás után egy héttel megállt a szállítás a tracking number szerint. Írtam nekik, hogy mégis mi van, erre közölték, hogy majd a magyar posta rendszerében keressem, mert az átrakásnál ők adnak tracking számot. Hát a magyar postát ismerve ez elég érdekes lesz, gondoltam, amikor elolvastam a levelüket. Azért is ideges voltam, mert itt már nem két forintról volt szó, bár jóval olcsóbb volt mint a gyári. Summa summárum végül mindössze 1,5 hónap alatt azért megérkezett.
Kibontva kellemes meglepetésként ért, hogy egészen kiváló volt az építési minősége és amire még nem gondoltam volna, hogy a rajta lévő hangerőszabályzóra szükségem lesz. Pedig kellett.
Gyorsan bekötöttem a Kondo egyik AUX bemenetére és bekapcsoltam. Halleluja! sóhajtottam fel, nincsen maci! Csend és nyugalom. Feltettem egy lemezt a Regára és boldogan konstatáltam, hogy ahhoz képest, hogy teljesen új már hozza azokat a paramétereket amit elvártam tőle. Vagyis gyors volt, elég jó színpada van (ez nyilván a bejáratódás után jobb lesz), hangszerhangok pipa, hangulat őőőő az sehol. Mi van már?! Adhatom el, vagy mi a szösz? Az agyamban vészesen gyorsan keringtek a gondolatok, Ez ilyen rossz? Nincs meg a szinergia? Be kell még járódnia? Én vagyok rossz passzban? Vagy a világ felfordult? A kozmosz kifordult a helyéből? Esetleg már nem hallok?
Abban maradtam magammal, hogy marhaság a bekapcsolást követő 1-2 órában ilyeneken gondolkodni és elmentem aludni (elég későre járt, a Feleségem már morci volt). Néhány nappal később felraktam egy Hofi lemezt és azzal elkezdtem a bejáratást. Isten tudja hányszor játszottam le, szerintem maga Hofi is unta már, de hamarosan sokkal jobb lett a cucc, de valahogy még mindig egy kicsit érdektelen volt. Gondoltam hát egy nagyot és mivel a triódás végfokon van még egy bemenet, (fene se érti, hogy miért rakták rá, de most nagyon jól jött) ezért átkötöttem a phono-t erre a bemenetre. Nem sokat vártam, de egyszerre csak minden a helyére került. Bár egy kicsit még nyers volt a hangja, de igazi vérbő zene jött át rajta( most már Hofit nyugdíjba küldtem) és már előjöttek azok a jól ismert erények , amelyek a klasszis készülékekre jellemzők:
Gyorsaság
Hatalmas tér
Végtelen dinamika (hihi, 200 V anódtápnál még szép, vesd össze egy tranzisztoros készülékkel, max. 80 V a tápja)
Csak jelzésképpen az Audio Research előerősítők anódtápja 310V!
Ritmika
Pontos időzítés
Eltűnik a készülék, TE vagy csak és az ELŐADÓ. Nálam ez akkor esett le igazán, amikor a hanglemezhallgatás után CD-re váltottam. A CD-n valami közém és a zene közé állt.
Vegyél MoFi (Mobile Fidelity) lemezeket és meg fogod érteni, miért klasszis az analóg lejátszás
A legrosszabb nyomású lemezekből is (indiai dum-dum kiadás) kihozza a maximumot, anélkül, hogy a hibáit az arcodba vágná.
És a mélyek végre a helyükön vannak!
Egy popzenei felvételnél, esküszöm ott vagy a stúdióban. Érdekes, hogy a az új (vintage) tunerem is tudja ezt a trükköt.
Egyébként is remek buli az egész.....
Nem tudom, hogy milyen az eredeti, de ha a klónjának ilyen klasszis hangja van, akkor az EAR valami elképesztő lehet. Megpróbálok valahonnan felhajtani egyet összehasonlításképpen, meg persze a saját megnyugtatásom miatt, de már ezzel a minőséggel is elégedett vagyok. Ja és egy fontos dolog, NEM akarok benne semmit változtatni, úgy jó ahogy van. Na hol írtam erről? Aha, az Applause 300B végfoknál. Milyen érdekes........
