A medúza ölelésében. Goldbug Medusa MC hangszedő.

 

    Ott hagytam abba a múltkor, hogy Malfox-nál leadtam a hangszedőt javításra és némi várakozás után megkaptam a hangszedőt. Szokás szerint csoda történt, mivel amikor otthon kicsomagoltam a hangszedőt és átvizsgáltam nem találtam a tűt! Mármint a tűszáron. Na ekkor kicsit elborultam. Mi a franc, megvakultam vagy letörtem? Malfox említette, hogy egy hyper elliptikus tű lesz beépítve, de ez annyira az  volt, hogy szabad szemmel szinte nem is volt látható. Természetesen nagyító alatt már teljes lett a kép, de még ott is egy pirinyó valami volt csak. Hogy a manóban tudta ezt rárakni? Teljesen érthetetlen….

   Oké, itt állok egy klasszis hangszedővel, de nincsen MC trafóm vagy előfokom vagy bármim. Tipikus magyar vagyok, egy hülye vásárol így. Sóhajtottam egyet és elkezdtem túrni a netet valamilyen megoldás után. Először Denon MC trafó után kutattam, mivel a pickup paraméterei alapján ideálisak  lettek volna. Árban viszont egy kísérletnek soknak találtam az árukat (45-200e Ft között voltak), ezért olcsóbb alternatíva után kellett néznem. Láttam vintage mikrofon trafókat is, ezeket jónak szokták tartani, de szerintem inkább lutri lett volna. Ahogy így merengtem a monitor előtt, egyszer csak bevillant, hogy hohó (!) kínai barátaimnál már láttam MC előerősítőt. Nosza ráugrottam az ebay-re, ahol nem egyet, hanem tucatnyit találtam. Persze klónok voltak, de ez már nem igazán érdekelt, mivel a phono előerősítőm is tőlük volt és parádés hangú szerkezet. Rövid keresgélés után egy érdekes panelt találtam szokatlan felépítéssel, konkrétan ezt: 

MC előfok

A bemenetén azzal a sok tranyóval már valahol találkoztam, gondoltam, aztán a homlokomra csaptam, igen a Hifi Magazin egyik régi számában találkoztam ezzel a Naim MC előerősítővel a maga furcsa topológiájával. Mondván a Naim nem csinál hülyeséget, rögtön megrendeltem. Mivel sem az időm sem a lustaságom nem engedte, ezért egy beépített komplett panelt rendeltem. Ennyit a DIY-ről….

Na mindegy, röpke két hét alatt megérkezett. Nézem a kapcsolási rajzát, valami nem stimmel, mivel az MC előfok után még valami korrekciós tag is figyelt. Naná, hogy egy RIAA korrektor volt! Teljesen paff lettem, ez nagy mázli, gyakorlatilag táp rá és indulhat a banzáj. Megkotortam a fiókot és előhalásztam egy megfelelő toroidot. Egyik este gyorsan felszereltem és bekötöttem a próbadeszkára. Túl sokat nem vártam minőségre, lévén, hogy finom hamis kínai alkatrészek voltak benne, de a nyák szép volt (mint mindig) és ami a legfontosabb első bekapcsolásra működött. Közben a Medusa-t ráapplikáltam a Dual-ra, beállítottam stb. 

 

Az első meghallgatás hétvégére esett. Elindítottam a cuccot és természetesen a macival találkoztam először. A fene esne bele! Hogy mindig ez kerül elő. Na mindegy, szépen elővettem a türelmes énemet és kb. félórai munkával sikerült elfogadható mértékűre csökkenteni. Most már elővehettem a Hofi demólemezemet, hogy ellenőrizzem a munkám eredményét. Működött.

De hogy! A második lemez a Hooverphonic with orchestra live volt, ahol konkrétan majdnem hanyatt vágódtam. Tudni kell, hogy ez a lemez egy végtelenül intim felvétel a koncert dacára. A zenészek és a közönség együtt él és lüktet a dallamra, olyan belső energiák szabadulnak fel, ami a mai felvételeknél ritkaság. És bizony ez nagyon átjött. Megint ismételve önmagam, itt már túl vagyunk a szokásos audiofil paramétereken. Itt érzelmekről, hangulatról, zenei mondanivalóról beszélünk.  Utána persze már nem volt megállás és mentek az albumok sorra. Azonban Jordi Savall albumainál éreztem meg azt a totális behúzást a zenébe, amit általában keresek. Ezek  a középkori zenék amúgy is a kedvenceim, hirtelen egy időutazáson vettem rész és visszaröppentem négy-ötszáz évet az időben. Egész egyszerűen nem értem, hogyan csinálják, de része voltam a felvételnek és a kornak. Esküszöm ott voltam! Tuti azt mondjátok magatokban, hogy bediliztem és teljesen egyetértek Veletek, mivel ez minden csak nem normális. Mondjuk amúgy sem vagyok az😊

Ja, az MC előfok minősége. A szokásos nagy márkák lassan elkezdhetnek tevékenység váltáson gondolkodni, mivel ez a hamis alkatrészekkel telezsúfolt vacak kis panel simán hoztam a Naim elektronkák intimitását, lendületét, ritmikáját. Kiválóan kiszolgálta a Medusa-t és ami fontos, hogy a háttérbe húzódva. Bekapcsolás és bejáratás után Igazából nem is érdekelt, hogy mi van benne, nem akartam átépíteni stb. Ez jó jel, mivel valószínűleg a szinergia megvolt a rendszerrel és ez a legfontosabb.

Vegyünk egy nagy levegőt és beszéljünk egy kicsit a Medusa-ról.

Ennek a hangszedőnek a hangja egyszerűen gyönyörű. Azt a fajta érzést adja mint amikor egy férfi mellett az utcán elmegy egy gyönyörű hölgy, utána fordulunk és percekig bámulunk utána. Másképp nem tudom leírni, egyéni, különleges, intim, vonzó és persze szexis.

Technikai szempontból egyértelműen más a hangja, mint az Empire-nek. Hozza az MC-k simaságát és mindenből egy kicsit többet és másképpen ad. Mindkét hangszedő klasszis, csak máshogyan. Mivel az átépítés után valójában nem is egy eredeti hangszedő lett, hanem egy Malfox által épített csoda, ezért nem lehet arra hivatkozni, hogy ez az eredeti hang. De szerintem ez már nem is lényeges. A lényeges az érzés amit kelt és bizony felejthetetlen. A rendszerem tagja marad örökre. Hangszedő ügy lezárva. 

(Egyenlőre😊, ahogy ismerem magam)

 

Hölgyeim és Uraim a TANK működik! (Dual 1229 mod.)

 

Nem csalás, nem ámítás összeállt a TANK és működik. Végre, hacsak ideiglenes összerakással is, de beindult.

Ott hagytam abba, hogy bekötöttem a csodálatos Tesla hangkaromat és brummos volt, de nagyon. Elég türelmes gyerek vagyok, ezért csak kb. a huszadik átkötés után láttam be, hogy ide szakember kell. Volt egy olyan sejtésem, hogy a hangkar földelése nem volt megfelelő, amelyet a későbbiek folyamán vissza is igazolt, ki más mint Malfox. Esküszöm ez az ember egy zseni, de mint a zsenikre általában Rá is várni kellett, mivel ki sem látszott a munkából. Valójában emiatt és a nagy meleg miatt akadt el a történet, mivel ebben az óriási hőségben élni sem volt kedvem, nemhogy egy hangkarral küzdeni. Na mindegy, egy forró júliusi napon (azt hiszem) fogtam magam és elvittem a hangkart Malfox-hoz hiba megállapításra és ráncba szedésre. Rövid vizsgálat után kiderült, hogy a hangkar csöve és a shell sincsen leföldelve, így egy csinos kis földhurok alakult ki. Némi tanakodás után megbeszéltük, hogy az eredeti kábelezést kicseréli és a földelést is megoldja. Időközben kiderült, hogy a Zavfino1877 kábelre általam ráapplikált DIN dugó rosszul volt bekötve (nem csoda az X-dik átkötés után:-)), ezért az eredeti japán csatikat szerelte fel a régiek helyett. Igazából már nem érdekelt az ár, csak már végre működjön az szerkezet.

Amikor a múlt héten hazahoztam a cuccot, csak leraktam mondván, majd valamelyik este összedobom a lemezjátszót. Nem nagy munka, mivel minden elő volt készítve a hangkar fogadására. Ja, azt ahogy elképzeltem... Azon a héten minden este rohangálni kellett valahová, a fene egye meg (céges vacsora, megjelenés, tárgyalás, autó szerviz stb, stb.) reménykedtem, hogy lesz időm a hétvégén és mit tesz Isten nem lett.:-) Vasárnap délután sikerült egy kis időt szakítanom rá, de persze nem lennék én, ha nem lett volna ekkor is bonyodalom. Az első körben eltűntek az Empire nejlon csavarjai, menet közben leszakítottam az egyik shell kábelt (sebaj tök jó forrasztani azon a kis nyomi helyen) és a shellen lévő kar mozgató pöcköt sikerült fordítva felszerelnem, úgy, hogy jól látszott a helyes irány. Hiába no, butulok:-) Az eredetileg 15-20 perces művelet szépen elhúzódott egy káromkodással teli 1 órává, amikor végre a hangkar felkerült a helyére (természetesen a kart rögzítő csavarok anyái is háromszor leestek a művelet közben a földre). Huh kész vagyok! Elégedetten vettem elő az antiskating lemezt, hogy a geometria és a tűnyomóerő beállítás után az antiskating-et is beállítsam. Aha persze, csak eltűnt a drága (szó szerint, az ebay-en rohadt drágán merik ezt a vacak kis fémdarabot). Sikerült magam elől elrejtem, így egy újabb káromkodással teli óra után nagy nehezen megtaláltam. Heuréka minden rendben!!!

Kábel bekötve, kar beállítva, lemezjátszó szentelt vízzel megáldva:-) mehet a menet! Menne, csak nem forog a nyomorult! Mi a f..sz történt? Mindjárt felgyújtom.... Hosszas keresgélés után kiderült, hogy az egyik zavarszűrős tápból a nagy szerelés közepette kicsúszott a kábel. Kábel vissza, phono+erősítő bekapcsolva, hangerő felhúzva, lemezjátszó bekötve és halott csend. Érted? Nulla zaj. Mi a manó van? Elszállt a végfok, a hangfal, a világ? Az elektronok elfelejtették a fizikát?

Hát egyáltalán nem. Malfox (Isten áldja a kezét) úgy kötötte be a kart, hogy nulla, értsd jól, nulla zaj és brumm volt! Ilyet még az életben nem hallottam, csak egészen drága rendszerektől.

Felrakva a már jól ismert Hofi kabarét, már elégedetten vigyorogtam. Az utána következő Plastic Dream olyan dinamikával szólalt meg, hogy szó szerint lecsüccsentem. Innen már nem volt megállás, repkedtek az albumok, egyik a másik után. Nagyon fontos tudni, hogy már nem volt a szobában a próbaképpen hozott szub (bazi lassú volt, kivittem) és mégis a ProAc-ok hádeszi mélytartományba mentek le. Itt hallottam azokat a mélyeket, dinamikát, ami miatt áradoznak a tulajdonosok. Az új kar+a belső kábelezés+a zafvino1877 hangkarkábel egy teljesen új dimenzióba lökte a rendszert. Nem tudom, hogy Malfox milyen kábelt húzott be a hangkarba (igazából nem is érdekelt), de a szinergia ezek között egészen kiváló volt. A hifis paraméterek hatalmasat javultak, de egy még fontosabb faktor nőt, ez pedig a jelenlét, az azonnaliság. Egészen elképesztő lett ez a kombináció és félelmetes versenytársa a mai modern lemezjátszóknak. Ráadásul a TANK felújított futóműve hozza azt a rendületlenséget, amit egy komoly lemezjátszónak illik tudni és ez adja meg a dinamika és a hangkép alapját. Az Empire pedig megkoronázza ezt az MC-s simaságával, a szinte végtelen átvitelével ( 50khz a vége!), a kiváló térhatással, hangszerhangokkal és az érzelmekkel, ebben valami fantasztikus.

Megint elismételhetem egy High End komponens ismérveit:

• hatalmas dinamika

• emelnéd a hangerőt a végtelenségig

• a felvételek atmoszférája, érzelmei, mondanivalója átjön

• a felvétel technikailag egyben van, nincs szó túl sok magasról, mélyről. Ezen már messze túl vagyunk.

• Leülsz és nem hifit hallgatsz hanem zenét.

• És magasról tojsz a tesztekre:-)

Mindezt egy kb. 50 éves lemezjátszó produkálja, 50 éves komponensekből némi felújítással.

Azért ez elgondolkoztató, nem?

Ui:építem hozzá a plinthet, nem ér véget a saga:-) Ja és jön egy új hangszedő is, egy igazi nagyágyú.

Szóval kövessetek, lesz még izgalom bőven.