Egy hangszedő csere története.

  A történet ott folytatódik, hogy a Medusa megtalálta a Naim klón párját. Azonban mint mindig, elindult a vezérhangya, hogy ha már a Naim MC phono ilyen jól szól, akkor milyen lehet az MM phono? A gondolatot tett követte és megrendeltem az ebay-en a fent említett phono előerősítőt. Addig is, mivel az MC phono-t és a majdani MM phonot egy házba szerettem volna építeni /ha az utóbbi beválik) kicseréltem a Goldbug-ot az Empire-re a hangkarban. Mivel van némi rutinom ebben, úgy gondoltam, hogy tokkal-vonóval együtt meglesz 20 perc alatt. Én kis naiv....

 Ahogy kell, kiimádkoztam a drága MC-t a shell-ből és nagy vidáman elkezdtem becsavarozni az Empire-t, amikor az egyik karkábel simán elszakadt. Nos, itt kezdtem el magamban káromkodni, mivel a közel ötvenéves cseh kábel kb. olyan vékony, mint a kutyusunk szőre + már egyszer leszakadt és csekély 1,5 óra munkával tudtam a szűk helyre megkurtítva visszaapplikálni. Namármost, ha én levágok belőle ami szükséges, akkor nem lesz meg a szükséges hossz, ha nem vágok, akkor viszont nem tudom ráforrasztani a bizbasz forrpontra.(aki már csinált ilyet az tudja, hogy milyen idegtépő munka ez). Határozottan pechem van. Tehát kell egy új karkábelt rendelni, fantasztikus.

 Hát, ha már ez történt, akkor valami finomságot kellene vásárolni. Logikusan adta magát, hogy Zafvino 1877 Phono kábelt kellene venni a folytonosság jegyében (ugyebár ez a kábel van a hangkar és az előfok között). Hosszas hezitálás után Egyszer élünk! jelszóval megrendeltem a legolcsóbb kábelüket. Ja, a legolcsóbb az Audiophonics-tól a világbajnok Áfánkkal súlyosbítva mindössze 35 euro-t kostált. Kb. 14.000 Ft a négy darab kb. 3 cm-es kábel. Óriási biznisz csak nem nekem...

Na mindegy végre megjött:

 Azért ugye a minőség szele megcsapott? Ennyiért kapunk egy aranyozott csatlakozókkal ellátott valami LC-OFC  kábelt. Remek, forrasszuk be a helyükre. Ja, ha volna hely. Itt már azért kicsit elvesztettem a türelmem és csak a két melegpont kábelét cseréltem ki. Meg is volt kb. háromnegyed óra alatt. Rákapcsoltam a kínai csöves phono-ra és az első hangoknál kirázott a hideg. Na nem a csúcsminőségtől, hanem a reszelős hangtól. Egy rövid sóhaj, Hofi felrak (szegény már rohadtul unhatja önmagát:-))  és elkezdődött az egy napos járatás. Hofi hangja a rekedtes megfázósból szép lassan, nagyon lassan elkezdett gyógyulni és a nap végére már egészen emberi lett, a poénjai is jobban ültek. A taps is teljesen életszerű lett. Itt kezdtem érezni, hogy valami készül. Felraktam Jordi Savall egyik lemezét és egyszerűen elmerültem benne. Ez okés lett, a kb. 3 cm-es kábel csodát tett, rengeteget javult a hang, ismét az érzelmek irányába. De, hogy ne csak az érzelmekről beszéljünk, felraktam Kruder & Dorfmester legendás albumát a DJ Kicks-et. A zene is penge, de azok a mélyek! Hallgatás közben felfedeztem egy eddig még nem hallott basszus szólamot valahol 25 Hz táján. Na ez a minőség és persze ezt nem az arcodba ugorva teszi. Marad.

 Mivel ez a kis művelet sikerrel járt, nagyon boldog voltam és még elégedettem lettem, amikor a mai napon az Express One futára egy csinos kis csomagot adott át nekem. Először nem is tudtam mi az, de hamarosan kiderült, hogy a Naim klón phono érkezett meg. Néhány kép róla:

  A beizzításról és a hangról a következő posztomban lesz szó, addig is kellemes zenehallgatást kívánok mindenkinek.

Egy vintage klasszis. Empire 4000 D/III

 

Érkezett egy újabb gyöngyszem hozzám az Empire 4000/III hangszedő képében. Már jó ideje hallgatom és egy újabb élménnyel lettem gazdagabb a vintage holmikat illetően.

 A vezérhangya onnan jött, ahogy már említettem, hogy Édesapám rendszerében egy Empire 1000 ZEX hangszedő teljesített szolgálatot a Tesla NC-440 lemezjátszóval. Emlékeim szerint nagyon jó hangja volt. Persze az új hangszedő beszerzésének érzelmi oka is volt, így áldoztam Édesapám emlékének és persze volt benne egy nagy adag kíváncsiság is, hogy egy régi csúcsragadozó, hogyan teljesít egy mai ellen?(lásd. Goldring 1042) Persze ez felvet egy kérdést, miért nem egy 1000ZEX-et vettem? Hát azért, mert a 4000-es széria a legtöbb Empire rajongó szerint az egyik csúcs volt a cégnél és hát a csúcsra törünk.

Tehát ez egy Empire 4000 D/III Shibata tűvel. Vajon mit jelentenek az egyes szavak?

Empire: saját korában az egyik leghíresebb amerikai hangszedő gyártó cég volt, viszontagságos úttal. Az eredete 1958-59-től eredeztethető, ekkor jelent meg az amerikai Audio magazinban az első cikk róluk. A vezetője Herb Horowitz volt, aki sok éven keresztül állt a cég élén. 1958-ban jelent meg az első hangszedőjük az Empire 88-as a hozzá illő 98-as karral. A kar akkoriban újdonságnak számító rugós tűerő beállítással rendelkezett, korát jócskán megelőzve. Ekkor fektették le az elvi alapjait a későbbi hangszedők tulajdonságainak is, jelesül a magas csatorna elválasztást a kiváló sztereó képalkotásért, illetve a kínosan pontos csatornánkénti jelszintet a balansz megtartásáért. 1960-ban megjelent az első lemezjátszó sorozatuk is az Empire Trubadur, amelyek akkor már csúcs lemezjátszónak számítottak és máig is azok. Egyedileg kiegyensúlyozott tányér(Dual 1229-ben is ilyen van), mikró pontosságú csapágy (Dual 1229 ilyen nincs) elképesztő pontosságú megmunkálással (ilyenre már nemigen képes az ipar), Papst motor(a világ legjobbja). Nem véletlen, hogy a későbbi csúcstípusok milliós összegért kelnek el. Hiába, ez az időszak volt a hifi aranykora.

Az újabb típusok felépítésüket tekintve kissé kaotikusak volt, de még mindig nagyon jónak tekintették. 1963-ban jelent meg az első hangsugárzójuk, a manó tudja miért...... Mindenesetre az Empire Grenadier sorozata kiváló volt, meghökkentő megjelenéssel. 1971-ben jelentek meg az igazán komoly hangszedőik a piacon. 1975-ben Horowitz elhagyja az Empire-t, hogy a Harmannhoz igazoljon, innen homályos az, hogy ki vezeti a céget. 1976-ban megjelenik az utolsó Empire lemezjátszó, a 698-as, amely már sajnos gyengébb minőségű volt mint elődei. 

Nade minket igazából a hangszedők érdekelnek mi is történt? 1965-tól egy bizonyos Ernst Benz (igen, a Benz hangszedők atyja) gyémánt tűket és konzolokat szállított az Empire-nek. Idővel egy rakás cégnek szállított ezekből (ADC, Pickering, Shure, Ortofon(!), Audio-Technika(!)) szinte az összes akkori nagy hangszedő gyártónak. A csúcson 150 alkalmazottal és 9 millió(!) tűt gyártott le.

Elképesztő számok..... Nos ennek az úriembernek köze volt az én Empire hangszedő fejlesztésének és gyártásának, mivel 1980-81-ben megvásárolta a céget, ami mint később kiderült élete legrosszabb üzleti döntése volt.... De az utókornak hátra hagyott néhány egészen kiváló hangszedőt, ezek egyike a sajátom. Néhány paraméter:

Frekvencia átvitel: 5hz-50 kHz !

Kimeneti feszültség: 3,0mv 3,54 cm/sg-nél

Csatornaszétválasztás: több mint 35db.

Követési erő: 0,25-1,25 gr!!!!

Tűprofil: 0,1 mil lekerekítési sugarú valamilyen fine line tű, egyébként most is csúcsminőség.

Azért ízlelgessük egy kicsit a paramétereket, az átvitel egészen félelmetes 50kHz, ami még most is fenomenális, a legtöbb mai pickup jó ha 25 kHz-ig elvánszorog. Az 5Hz pedig azt jelenti, hogy a mélytartományban is kibányássza az utolsó hangot.

De minek kell ez az átvitel? Hát a quadro lemezek lejátszására. Nem, ez nem Dolby Surround, ez valódi teljes átvitelű analóg lemezeket jelent négycsatornás hanggal! Abban az időben nagyon nagy divathullám volt a négycsatornás rendszer, ezért kifejlesztették az analóg hanglemezre való rögzítést. A lényeg az volt, hogy a plusz két csatorna különbségi jelét egy segédvivőre modulálva rögzítették 30kHz-en. Nos, ezért kellett a szédítően jó átvitel. A JVC vezette be az eljárást 1971-ben CD-4 néven. Természetesen a régi kúpos tűk nem tudták ezt a frekvenciát letapogatni, ezért kifejlesztették a csúcsminőségű elliptikus tűket, először a Shibatát és a Line Contactot. A dekódolás egy demodulátorban történt és ment a jel a négy csatornára.

A 35 dB-es csatorna elválasztás a hangszedőknél rendkívüli érték volt, érdemes megnézni a mostani csúcs hangszedők adatlapját. Ami általában nincs:-).

Oké, paraméterek kilőve.

Tűprofil. Hogy legyen egy vidám napod, készítettem egy móricka rajzot, ami megvilágítja a tűprofilok közötti különbséget.

 Úgy is elképzelheted, hogy amikor mész egy autóval egy göröngyös úton, akkor a kisebb átmérőjű kerékkel minden egyenetlenséget megérzel, míg egy teherautó nagy átmérőjű kereke csak a nagy gödrökbe esik bele.

Miért 4000-es a típusszáma? Azért, mert ez egy quadro lemezek lejátszására optimalizált hangszedő. Ebben a szériában volt D/I, D/II. A különbség a freki átvitel és a tűprofil volt. A D/III volt minden szempontból a legjobb. A sztereó változat a 2000-es szériavolt szintén D/I-D/II jelzéssel. Ezek is finom holmik voltak.

Mivel büdzséből gazdálkodom, sajnos nem engedhettem meg a teljesen új, eredeti tűvel szerelt változatot, amelyek egyébként is ritkák és emiatt nagyon drágák voltak. Találtam új cseretűt, mindössze 88.000 Ft-ért, hát inkább elengedtem. Ami nagy hiba volt, mert az utángyártott Shibata tű a gyengébbik márkától (japán Tonar a Jicoval szemben) majdnem ennyibe került. A Jico (neves japán tűgyártó) a saját kézzel csiszolt tűjét 195 dollárért adja! Mondjuk a review-k alapján klasszis.

Szóval, hogy jön össze a matek? A testet az ebay-en egy korrekt albán eladótól 26 dollárért vettem, ehhez jön hozzá a tű kb. 63.000 Ft-os költsége. Mint később kiderült minden egyes forintot megért....

Nem szeretnék hozsannázni a hangszedő kapcsán, mivel ahányszor hallgatom a könnycsatornáim megnyílnak az örömtől.

Hogyan is szól? Hát mint egy klasszis MC hangszedő, értsd Koetsu, Hana stb!. Ezen a szinten már nem beszélünk paraméterekről, térhatásról stb. ezt hagyjuk meg a hifistáknak. Ha egyetlen szóval szeretném jellemezni az az élő lenne, angolul ALIVE. Amikor lemezt hallgatsz ezzel a hangszedővel, hirtelen benne vagy a felvételben, átérzed a hangulatát, ott vagy abban a korban amikor rögzítették a felvételt. Nem érdekel a mikrofonozás, nem érdekel a szűk dinamika, semmi sem érdekel, ZENÉT HALLGATSZ ÉS KÉSZ.

Amikor e sorokat írom, egy Pepita magyar lemez megy a háttérben, állandóan le akarok ülni és hallgatni szeretném. Ja, bocs már le is ültem....

Minden lemez egy fajta kinyilatkozás, egy kor lenyomata, ott vagy a helyszínen. Olyan erős a jelenlét érzete, hogy az valami elképesztő, utoljára a barátom Spendor S100-nál éreztem ezt. Ráadásul a TANK futóműve megadja azt az atom stabil alapot, ami szükséges ahhoz, hogy a teljes sávban érvényesüljön a hangszedő hangja. A hangszedő besimult a rendszerbe, nem akarom macerázni. Ami annak a jele, hogy minden rendben. Ha esetleg szeretitek a régi zenét, nem a komolyat, hanem azt, ahol korhű hangszereken játszanak korhű zenét, akkor vedd meg ezt:

Nálam ez mutatta meg a teljes képességeit a Birodalomnak (=Empire). Mivel a felvétel egy templomban készült, kiválóan megmutatja a helyszín akusztikáját. Amikor ezt hallgatom, esküszöm ott vagyok a XIV. században. Nyilván ehhez kellett Jordi Savall és a Hesperion XX profizmusa és az énekkar óriási tehetsége. Ha tudjátok, vegyétek meg egy élmény.

Ehhez hasonló érzés csak egy High End készüléknél kap el, ha egy ilyen készülékkel találkozol azonnal vedd meg, ne gondolkozz. Nem sokat fogsz találni.......

Lábjegyzet: ehhez képest a Goldring 1042 egy mechanikusan játszó, lélektelen szerkezet. Ja egy 1975-ös pickup kőrözte le! Megy a lecsóba.... és az egész digitális technika is.........

A kezdet.

Kezdetben vala a BRG M8 Calypso szalagos magnó, ezt kb. 12 éves koromban kaptam műszerész Apukámtól. Felvettünk szalagra néhány Hungária lemezt és indulhatott a bugi. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor Fenyő Miki nekem játszott és én ráztam a Rock'n Roll-t.

A zenei vonal Nálam öröklődő dolog volt, Édesapám egy félprofi zenekarban játszott és rendszeresen koncerteztek vidéken és Budapesten is. Nagy álma volt, hogy a Zeneakadémiát elvégezze, de sajnos az élet közbeszól és először esztergályosnak tanult, majd műszerész lett. Játszott basszusgitáron, harmonikán és tudott zongorázni is, nem is akárhogy.

Úgy, hogy nem volt menekvés......

Az első rendszer, amely már hifinek nevezhető volt a családunkban, az a 70-80-as évek egyik csúcs összeállítása volt:

Videoton Prométheusz rádióerősítő ( higgyétek el, egy felújítás után bitang hangja van most is)

Orion HS 40 hangsugárzók ( A híres Isophon magassugárzókkal, simán ott volt a nyugati hangsugárzók mellett, ha nem volt jobb)

Universum rádiósmagó (tölthető akksikkal!, átépítve Akai GX fejesre, nem is értem, hogy akkoriban miként került Mo.-ra GX fej.)

Tesla NC 440 lemezjátszó( ezt azt hiszem a korombeliek ismerik, de ebben nem a vacak VN2102 pickup volt, hanem egy Empire 1000, újabb rejtély a kommunizmus korából, hogy, miként került Apukámhoz?)

Tesla B700 szalagos magnó, átalakítva 9,5/19,5 sebességre, elképesztő hangja volt....

Ez a szett, így együtt, számomra a megtestesült álom volt. Ritmikus, megindulós hang, elég jó hangszerhangok és benne volt a bugi faktor vastagon.

Amikor felraktam a B700-ra a Giorgio Moroder From Here To Eternity albumot, hát borsódzott a hátam, olyan jól szólt. Gondolatban még most is hallom.

Valószínűleg ez az élmény indított el a hifizés keszekusza ösvényén.

Sajnos később praktikus okokból le lett cserélve ez a rendszer egy első generációs nagy Videoton hifi toronyra, amely hangminőségre gyengébb volt, de becsülettel szolgált 37 évig.

Sokat hallgattam, de alapvetően egy fárasztó hangú rendszer volt.

Ekkor voltam 15 éves és megvesztem egy kazettás deck-ért. Apukámét használhattam ( a Calypsot eladtuk), de az igazi a saját lett volna. Akkoriban sajnos nem a mostani helyzet volt, a rendszerváltás előtt járunk, amikor még vastagon a hiánygazdaság működött és csúszópénzért lehetett mindent kapni.

Hamarosan azonban megnyitották a határokat és elindult az osztrák bevásárló turizmus. Apukám is így jutott el Bécsbe, egy buszos bevásárló útra karácsony előtt. Sajnos a karácsonyi örömöt egy csúnya ügy rontotta el, Apukám és néhány más utas csomagját a buszsofőr felbontotta és nemes egyszerűséggel ellopta az ajándékokat. Szegénynek főtt a feje miatta, de megoldotta a problémát.

December 24.-én kissé szomorúan álldogáltam a fa mellett, hogy hát most mi lesz, amikor a szüleim átadtak egy méretes dobozt.

Na, mondtam magamban, újra egy pulcsi vagy hasonló. Szépen kicsomagoltam a dobozt, de már a súlyán éreztem, hogy valami nem stimmel. Kinyitva a dobozt egy csoda tárult a szemem elé, egy igazi japán Technics RS-M215 deck!

Abban az időben ez igen komoly magnó volt, soft touch mechanika, metál szalag(igaz nem nagyon lehetett kapni:-) ) Sajnos a feje kopott volt, de január elején sikerült kicserélni, az örömöm teljes volt.

Itt indult el a magnós pályafutásom, nagyon sok boldog órát töltöttem kamaszként mellette. Jellemző az alkatrészek minőségére, hogy kb. 30 évesen csak egy kis zsírzás kellett a mechanikának, illetve egy kontakt spay, hogy régi fényében ragyoghasson.

Innen nem már volt visszaút.......