Hölgyeim és Uraim a TANK működik! (Dual 1229 mod.)

 

Nem csalás, nem ámítás összeállt a TANK és működik. Végre, hacsak ideiglenes összerakással is, de beindult.

Ott hagytam abba, hogy bekötöttem a csodálatos Tesla hangkaromat és brummos volt, de nagyon. Elég türelmes gyerek vagyok, ezért csak kb. a huszadik átkötés után láttam be, hogy ide szakember kell. Volt egy olyan sejtésem, hogy a hangkar földelése nem volt megfelelő, amelyet a későbbiek folyamán vissza is igazolt, ki más mint Malfox. Esküszöm ez az ember egy zseni, de mint a zsenikre általában Rá is várni kellett, mivel ki sem látszott a munkából. Valójában emiatt és a nagy meleg miatt akadt el a történet, mivel ebben az óriási hőségben élni sem volt kedvem, nemhogy egy hangkarral küzdeni. Na mindegy, egy forró júliusi napon (azt hiszem) fogtam magam és elvittem a hangkart Malfox-hoz hiba megállapításra és ráncba szedésre. Rövid vizsgálat után kiderült, hogy a hangkar csöve és a shell sincsen leföldelve, így egy csinos kis földhurok alakult ki. Némi tanakodás után megbeszéltük, hogy az eredeti kábelezést kicseréli és a földelést is megoldja. Időközben kiderült, hogy a Zavfino1877 kábelre általam ráapplikált DIN dugó rosszul volt bekötve (nem csoda az X-dik átkötés után:-)), ezért az eredeti japán csatikat szerelte fel a régiek helyett. Igazából már nem érdekelt az ár, csak már végre működjön az szerkezet.

Amikor a múlt héten hazahoztam a cuccot, csak leraktam mondván, majd valamelyik este összedobom a lemezjátszót. Nem nagy munka, mivel minden elő volt készítve a hangkar fogadására. Ja, azt ahogy elképzeltem... Azon a héten minden este rohangálni kellett valahová, a fene egye meg (céges vacsora, megjelenés, tárgyalás, autó szerviz stb, stb.) reménykedtem, hogy lesz időm a hétvégén és mit tesz Isten nem lett.:-) Vasárnap délután sikerült egy kis időt szakítanom rá, de persze nem lennék én, ha nem lett volna ekkor is bonyodalom. Az első körben eltűntek az Empire nejlon csavarjai, menet közben leszakítottam az egyik shell kábelt (sebaj tök jó forrasztani azon a kis nyomi helyen) és a shellen lévő kar mozgató pöcköt sikerült fordítva felszerelnem, úgy, hogy jól látszott a helyes irány. Hiába no, butulok:-) Az eredetileg 15-20 perces művelet szépen elhúzódott egy káromkodással teli 1 órává, amikor végre a hangkar felkerült a helyére (természetesen a kart rögzítő csavarok anyái is háromszor leestek a művelet közben a földre). Huh kész vagyok! Elégedetten vettem elő az antiskating lemezt, hogy a geometria és a tűnyomóerő beállítás után az antiskating-et is beállítsam. Aha persze, csak eltűnt a drága (szó szerint, az ebay-en rohadt drágán merik ezt a vacak kis fémdarabot). Sikerült magam elől elrejtem, így egy újabb káromkodással teli óra után nagy nehezen megtaláltam. Heuréka minden rendben!!!

Kábel bekötve, kar beállítva, lemezjátszó szentelt vízzel megáldva:-) mehet a menet! Menne, csak nem forog a nyomorult! Mi a f..sz történt? Mindjárt felgyújtom.... Hosszas keresgélés után kiderült, hogy az egyik zavarszűrős tápból a nagy szerelés közepette kicsúszott a kábel. Kábel vissza, phono+erősítő bekapcsolva, hangerő felhúzva, lemezjátszó bekötve és halott csend. Érted? Nulla zaj. Mi a manó van? Elszállt a végfok, a hangfal, a világ? Az elektronok elfelejtették a fizikát?

Hát egyáltalán nem. Malfox (Isten áldja a kezét) úgy kötötte be a kart, hogy nulla, értsd jól, nulla zaj és brumm volt! Ilyet még az életben nem hallottam, csak egészen drága rendszerektől.

Felrakva a már jól ismert Hofi kabarét, már elégedetten vigyorogtam. Az utána következő Plastic Dream olyan dinamikával szólalt meg, hogy szó szerint lecsüccsentem. Innen már nem volt megállás, repkedtek az albumok, egyik a másik után. Nagyon fontos tudni, hogy már nem volt a szobában a próbaképpen hozott szub (bazi lassú volt, kivittem) és mégis a ProAc-ok hádeszi mélytartományba mentek le. Itt hallottam azokat a mélyeket, dinamikát, ami miatt áradoznak a tulajdonosok. Az új kar+a belső kábelezés+a zafvino1877 hangkarkábel egy teljesen új dimenzióba lökte a rendszert. Nem tudom, hogy Malfox milyen kábelt húzott be a hangkarba (igazából nem is érdekelt), de a szinergia ezek között egészen kiváló volt. A hifis paraméterek hatalmasat javultak, de egy még fontosabb faktor nőt, ez pedig a jelenlét, az azonnaliság. Egészen elképesztő lett ez a kombináció és félelmetes versenytársa a mai modern lemezjátszóknak. Ráadásul a TANK felújított futóműve hozza azt a rendületlenséget, amit egy komoly lemezjátszónak illik tudni és ez adja meg a dinamika és a hangkép alapját. Az Empire pedig megkoronázza ezt az MC-s simaságával, a szinte végtelen átvitelével ( 50khz a vége!), a kiváló térhatással, hangszerhangokkal és az érzelmekkel, ebben valami fantasztikus.

Megint elismételhetem egy High End komponens ismérveit:

• hatalmas dinamika

• emelnéd a hangerőt a végtelenségig

• a felvételek atmoszférája, érzelmei, mondanivalója átjön

• a felvétel technikailag egyben van, nincs szó túl sok magasról, mélyről. Ezen már messze túl vagyunk.

• Leülsz és nem hifit hallgatsz hanem zenét.

• És magasról tojsz a tesztekre:-)

Mindezt egy kb. 50 éves lemezjátszó produkálja, 50 éves komponensekből némi felújítással.

Azért ez elgondolkoztató, nem?

Ui:építem hozzá a plinthet, nem ér véget a saga:-) Ja és jön egy új hangszedő is, egy igazi nagyágyú.

Szóval kövessetek, lesz még izgalom bőven.

A TANK műtéten

 

avagy, hogyan faragjunk egy régi lemezjátszóból egy korszerűt. Vagy mást:-)

Az egész agymenés ugyebár Ear cikkéből indult. Itt kiderült, hogy ez a régi cucc partiban van, sőt jobb is lehet a mostani csúcsketyeréknél. Nála átalakították csak futóművé és egy klasszis 12 collos karral felpumpálták a felső régióba. Nálam első körben nem így lesz, mivel szeretném kipróbálni a sasszin a nemrégiben vásárolt Tesla P 1101 karomat. Bizton elmosolyogtok, Tesla és high-end? Mi köze a kettőnek egymáshoz?

Ahhoz, hogy elmagyarázzam egy kicsit vissza kell menni az időben, mindössze a gyermekkoromba. Ahogy a blogom elején említettem Apukámnak a rendszerében a Vidi torony előtt egy Tesla NC-440 lemezjátszó tolta a zenét. Ennek a hangja szinte bevésődött az Empire hangszedővel, így logikus volt, hogy a választásom rá esett. Valószínűleg nosztalgiából, de amikor utána néztem a neten a legnagyobb meglepetésemre rendkívül jó véleményeket olvastam. Mivel szemmel láthatóan az angol SME 3009 koppintásának tűnt, elképzelhetőnek tartottam, hogy hoz valamennyit annak a minőségéből. Nos, a review-k alapján kiderült, hogy bőven versenyben van vele, illetve sokan akár annál jobbnak is tartják. Tudni kell azt, hogy ez az SME kar Angliában évtizedeken keresztül etalonnak számított. Szóval ezen információk alapján elégedetten csaptam le egy kiváló állapotú példányra az ebay-en. Az ára jó volt, majd később kiderült, hogy egy honfitársam árulta, aki szakember volt, így rengeteg hasznos tanácsot is kaptam tőle, nem mellesleg egy kultúrember is. Ő javasolta, hogy a hangkar kimenő kábelét ha lecserélem, akkor ne normál IC kábelt vegyek, hanem kifejezetten phono kábelt. Javasolt is egy jó márkát, ez a Zavfino 1877Phono volt. Gyorsan meg is rendeltem az alap kábelét (ez is volt vagy 80eFt tokkal vonóval együtt). Amikor megérkezett egy kicsit lecsüccsentem a gyártási minőségét látva, lazán hozta a 200-300e Ft-os kábelek építési minőségét. Hogy a hangja milyen, még nem tudom, mivel a lemezjátszó szétfaragása most kezdődött.

Oké, nézzük mi az ami változni fog. A Dual idler hajtású lemezjátszóinak a következő gyenge pontjaik vannak:

• A régi idler általi nyávogás, Audiovault idler beépítése, pipa,

• A hangkar nem túl acélos, Tesla hangkar megérkezett, pipa.

• A hangkar phono kábelének a minősége jó esetben is csak közepes. 1877Phono kábel beérkezett, pipa.

• A csapágyazása a lemezváltó mechanika miatt golyóscsapágyas, ezért zajosabb mint az átlag. Szerencsére a múlt hónapban az Audiovault elkezdte gyártani az új, jobb minőségű csapágyat, hamarosan megrendelem, pipa.

• A régi műanyag plinth, sajnos nem túl acélos a rezgés elnyelés terén, plusz az én fakávám a szállítás során szétesett, ezért egy nagy tömegű plinth lesz építve hozzá, pipa.

• A karmozgató mechanika sajnos rezgésre hajlamos, ezért el kell távolítani, pipa.

• Jó minőségű 50 Hz-es táp hozzá a stabil futásért, az ötlet már megvan, ez még nem pipa, de alakul.

Gyakorlatilag csak a lemezforgató mechanizmus marad meg és egy klasszikus, manuális kezelésű lemezjátszó épül.

A Tesla karnak 3 cm átmérőjű furat kellett, ezért vettem egy kúpos szénacél marót, hogy elkészüljön a furat. Meg voltam győződve, hogy simán elbánik a 2,4 mm vastag német lemezzel. Na ja... Igencsak meglepődtem, amikor szépen elkezdett füstölni és kicsorbult kb. 1,8 cm-nél. A franc esne bele ezekbe a németekbe! Ők aztán tudták az anyagminőséget. Valóban az öröklétre tervezték ezeket a lemezjátszókat. Vérzett a szívem amikor az automatikát ki kellett szerelnem, eszméletlen jó minőségűek voltak az alkatrészek. Szerencsére találtam egy márkatársat akinek szüksége volt rájuk, ezért egy méltányos összegért megváltam tőlük. A furatot el kell vinnem CNC maráshoz, ezért aztán mindent ki kell szerelnem belőle. Annyi jó van a rosszban, hogy így legalább ki tudom cserélni a csapágyazást és elmélkedhetem még egy darabig azon, hogy mit kellene még átalakítani rajta.

Hát drukkoljatok, hogy minden jó legyen......

A kezdet.

Kezdetben vala a BRG M8 Calypso szalagos magnó, ezt kb. 12 éves koromban kaptam műszerész Apukámtól. Felvettünk szalagra néhány Hungária lemezt és indulhatott a bugi. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor Fenyő Miki nekem játszott és én ráztam a Rock'n Roll-t.

A zenei vonal Nálam öröklődő dolog volt, Édesapám egy félprofi zenekarban játszott és rendszeresen koncerteztek vidéken és Budapesten is. Nagy álma volt, hogy a Zeneakadémiát elvégezze, de sajnos az élet közbeszól és először esztergályosnak tanult, majd műszerész lett. Játszott basszusgitáron, harmonikán és tudott zongorázni is, nem is akárhogy.

Úgy, hogy nem volt menekvés......

Az első rendszer, amely már hifinek nevezhető volt a családunkban, az a 70-80-as évek egyik csúcs összeállítása volt:

Videoton Prométheusz rádióerősítő ( higgyétek el, egy felújítás után bitang hangja van most is)

Orion HS 40 hangsugárzók ( A híres Isophon magassugárzókkal, simán ott volt a nyugati hangsugárzók mellett, ha nem volt jobb)

Universum rádiósmagó (tölthető akksikkal!, átépítve Akai GX fejesre, nem is értem, hogy akkoriban miként került Mo.-ra GX fej.)

Tesla NC 440 lemezjátszó( ezt azt hiszem a korombeliek ismerik, de ebben nem a vacak VN2102 pickup volt, hanem egy Empire 1000, újabb rejtély a kommunizmus korából, hogy, miként került Apukámhoz?)

Tesla B700 szalagos magnó, átalakítva 9,5/19,5 sebességre, elképesztő hangja volt....

Ez a szett, így együtt, számomra a megtestesült álom volt. Ritmikus, megindulós hang, elég jó hangszerhangok és benne volt a bugi faktor vastagon.

Amikor felraktam a B700-ra a Giorgio Moroder From Here To Eternity albumot, hát borsódzott a hátam, olyan jól szólt. Gondolatban még most is hallom.

Valószínűleg ez az élmény indított el a hifizés keszekusza ösvényén.

Sajnos később praktikus okokból le lett cserélve ez a rendszer egy első generációs nagy Videoton hifi toronyra, amely hangminőségre gyengébb volt, de becsülettel szolgált 37 évig.

Sokat hallgattam, de alapvetően egy fárasztó hangú rendszer volt.

Ekkor voltam 15 éves és megvesztem egy kazettás deck-ért. Apukámét használhattam ( a Calypsot eladtuk), de az igazi a saját lett volna. Akkoriban sajnos nem a mostani helyzet volt, a rendszerváltás előtt járunk, amikor még vastagon a hiánygazdaság működött és csúszópénzért lehetett mindent kapni.

Hamarosan azonban megnyitották a határokat és elindult az osztrák bevásárló turizmus. Apukám is így jutott el Bécsbe, egy buszos bevásárló útra karácsony előtt. Sajnos a karácsonyi örömöt egy csúnya ügy rontotta el, Apukám és néhány más utas csomagját a buszsofőr felbontotta és nemes egyszerűséggel ellopta az ajándékokat. Szegénynek főtt a feje miatta, de megoldotta a problémát.

December 24.-én kissé szomorúan álldogáltam a fa mellett, hogy hát most mi lesz, amikor a szüleim átadtak egy méretes dobozt.

Na, mondtam magamban, újra egy pulcsi vagy hasonló. Szépen kicsomagoltam a dobozt, de már a súlyán éreztem, hogy valami nem stimmel. Kinyitva a dobozt egy csoda tárult a szemem elé, egy igazi japán Technics RS-M215 deck!

Abban az időben ez igen komoly magnó volt, soft touch mechanika, metál szalag(igaz nem nagyon lehetett kapni:-) ) Sajnos a feje kopott volt, de január elején sikerült kicserélni, az örömöm teljes volt.

Itt indult el a magnós pályafutásom, nagyon sok boldog órát töltöttem kamaszként mellette. Jellemző az alkatrészek minőségére, hogy kb. 30 évesen csak egy kis zsírzás kellett a mechanikának, illetve egy kontakt spay, hogy régi fényében ragyoghasson.

Innen nem már volt visszaút.......