2022. november 26., szombat

Az SACD, a csoda (Philips SACD 1000)

 

Az előbbi cikkben a szobai képen láthattok egy szürke dobozt az állvány alján. Ez a készülék egy SACD lejátszó. Fiatal barátaim joggal kérdeznek rá, mi a fene ez? Egy DVD lejátszó? Igen. CD lejátszó?Igen. SACD lejátszó? Mi az? És miért írom róla azt, hogy a csoda? Na, egy újabb vén csotrogány a mai zene lejátszók mellett....

Az SACD játszók alapszabványát 1999-ben fektette le a két audio óriás a Philips és a Sony a CD lemezek leváltására. De mi volt ennek az értelme, hiszen a CD lemezek akkoriban jól fogytak?

Az ok egyszerű volt, a profit, hiszen egy új formátumból ugyanazokat a zenéket újra el lehet adni. A sors fintora, hogy ezt az eredetileg nagy felbontású formátumot az MP3 szorította ki kb. 2009 után. Pedig a mérnökök beleadtak apait anyait:

  • kétrétegű hibrid lemez a CD kompatibilitás megtartása miatt.

  • extrém nagy mintavételezési frekvencia 2,8224 MHz(!) 1 bites DSD (Direct Stream Digital) DA átalakító.

  • 4,7 GB kapacitású lemez szemben a CD 700 MB-val.

  • lehetőség 5.1-es térhang rögzítésére

  • van kétrétegű SACD is 8,5GB kapacitással a többcsatornás rögzítéshez.


Sokan nem tudják, hogy ez a DSD rögzítés az őse a mostani szuper modern nagy felbontású DSD felvételeknek.

A nagy lemez kiadók lelkesen beleálltak az üzletbe(miért is ne?) és a formátum elfogadása után sorra jelentek meg az SACD kiadványok. Már dörzsölték a kezüket az óriási nyereséget számolgatva, amikor egy nyomorúságos tömörített formátum, az MP3 adott nekik egy óriási sallert:-)

Ami utána történt ahogy mondják már történelem.

De térjünk vissza az SACD-re, illetve a kérdésre, hogy miért csoda? Véleményem szerint ez az utolsó olyan formátum ami amellett, hogy a profit reményében lett kifejlesztve, egy óriási minőségi ugrást is hozott a felhasználóknak. Sajnos túl későn jött és túl lassan lett bevezetve, ez és a felhasználók használati szokásainak a megváltozása nyírta ki. Szerencsére azért ha akarunk egész nagy választékban találunk SACD lemezeket a piacon, kb.6000 cím elérhető jelenleg. Csak találj SACD lejátszót....

Új példányok már csak extrém drága high-end készülékek képében léteznek. Megnyugtató, hogy legalább ezek képesek a formátum teljes kapacitását kihasználni.(Accuphase, Marantz, a legendás Meitner Audio, valószínűleg a világ legjobb SACD futóművével és DAC-jával, hát ez A csoda)

 Nálam a csoda egy Philips SACD 1000 képében toppant be a 2011-ben. Akkor már bagóért meg lehetett venni, egy barátomtól vettem aki SACD fronton tovább lépett. Vettem néhány SACD albumot is, ebből az egyik már rekord áron megy az e-bay-en, valószínűleg az egyik legjobb befektetésem volt.

Szóval bekötöttem és lőn varázslat. Nyilván az akkori rendszerem a tudását nem tudta kiaknázni, de már itt hallható volt, hogy egy óriási léptünk előre minden téren. Nem szeretném részletezni, mert mindenben jobb volt mint a CD. Szegény Micromega szomorúan a sarokba vonult. A legnagyobb meglepetés az volt, amikor az akkori házimozi erősítőmre rákötve, az alap hangsugárzókkal olyan hangot produkált, hogy éreztem a stúdió MAGASSÁGÁT. Minden molekula levegőt, minden megmozdulást, minden hanghajlítást. Egy alap házimozi rendszeren!


 

Egyszerűen elképesztő volt. Máig ott cseng a fülemben a hang. Ott ültem az ülőgarnitúrán és éreztem, hogy itt a mennyország.

Hát sajnos a mennyország elvonult 2 év múlva. Ennek az az oka, hogy a szerencsétlen lejátszó egy tervezési hibától szenvedett( a franc esne a mindent túlbonyolító Philips-es mérnökökbe) Ilyet még nem láttatok, a rendszervezérlő IC-t a lemezmechanika alá építették az idióták. Az eredménye az lett, hogy időről időre a hőre megfutott( lekapcsolta magát a magas hő hatására). Apukám szegény szakmányban javítgatta, de sehogy sem működött tökéletesen. Szerencsére Apukámnak volt egy képzett barátja, aki egy hűtőlemezzel ideiglenesen megjavította. Sajnos csak 2 évig húzta, utána az IC elhalálozott. 5eFt-ért adtam el egy lelkes rajongónak aki azt állította, hogy tudja a megoldást. Sok sikert kívántam neki és könnyes szemmel elengedtem. Az bosszantott a legjobban, hogy  Ed Meitner is ezt használta annak idején a világverő SACD lejátszónál, de ő is ezzel a hibával küszködött.Ja igen, az alkatrész készlete is nagyon jó volt, mindenhol márkás kondik, ellenállások figyeltek.

Egyszer lesz egy überdrága SACD-m az tuti!( A Meitner temészetesen)


A mikro torony (Epicure Microtower 2)

 


Amikor a Triangle Zephyr II hangsugárzót eladtam, átmenetileg hangfal nélkül maradtam. Ugyebár a hifis hangsugárzó nélkül nem is létezhet és amíg eldöntöttem, hogy milyen monitor sugárzót veszek, szükségem volt valamire ami szól. Nem voltak nagy elvárásaim, csak valami szóljon valahogy...

Ebből lett életem egyik legnagyobb hifis meglepetése.

A netet böngészve éppen olvasgattam a halfnote.hu-t, ahol egy érdekes cikkbe botlottam. Ebben teszteltek egy vintage Epicure Microtower 2 hangsugárzót és el voltak ragadtatva a hangjától, főleg a koncert felvételeknél. Az írás szerint nagyon jól átadja az eredeti felvétel atmoszféráját, hangulatát. Bár egy kicsit szkeptikus voltam, azért rákukkantottam a neten a cégre.

Jöhet egy kis történelem.

Az Epicure céget 1970-ben alapította Winslow Burhoe az Egyesült Államokban, aki egy általa kialakított modulból szeretett volna hangsugárzókat gyártani. Egy modul egy csipogóból és egy nyolc hüvelykes (kb. 20cm-es átmérőjű) mélysugárzóból állt. Ennek és a hat hüvelykes (15 cm átmérőjű) mélysugárzóból álló modulból sokféle hangsugárzót lehetett gyártani. Ezek rendkívül széphangúak és megbízhatóak volt, az USA-ba nagy sikert aratott az elgondolás. Az idők folyamán nagyon sok fajta hangsugárzót gyártottak, de sajnos a piaci versenyben alulmaradtak a nagy cégekkel szemben, így a 90-es években a Harman International felvásárolta és ahogy szokásos bedarálta a márkát.

Nagyon érdekes elrendezésű hangsugárzókat gyártottak, a nagy részük omnidirekcionális (kb. mindenfele sugárzó) rendszerű volt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a modulokból elhelyeztek 2-3-4-et a hangsugárzó oldalain. Ezáltal nem egy pontból történt a hang sugárzása mint egy normál hangsugárzónál hanem a hangsugárzó megfelelő oldalain is, ezáltal a hallgatási pont nem egy kis területre korlátozódott hanem egy jóval nagyobb területre, szerencsés esetben a szoba teljes területére. Érdemes felmenni az Humanaudio honlapjára ahol nagy érdekes konstrukciókat tudtok megtekinteni. Ami a legérdekesebb, hogy ezekhez a régi hangsugárzókhoz még mindig lehet kapni hangszórókat sőt kitteket is! Ráadásul elfogadható áron.

Szóval a tesztet elolvasva úgy gondoltam, hogy egy ilyen idősecske hangsugárzó pont megfelelő az átmeneti időszakra. Szerencsém volt, mert a cikk elolvasása után a halnote hirdetési oldalán 20e Ft-ért találtam egy szörnyű állapotú, de működőképes Microtower 2-t. Ez pont az az omnidirekcionális hangsugárzó volt, amiről olyan jókat írtak. 20e Ft már akkor is aprópénz volt érte, úgy hogy nem gondolkoztam sokat, megvettem.

Nagy baj nem lehet, maximum buktam a lóvét-gondoltam. Alant meg tudjátok nézni a konstrukciót, nagyon érdekes. A két kis mély-közép a doboz jobb és bal oldalán kapott helyett, míg a két csipogó elöl-hátul helyezkedett el.


 




Még a régi lakásunkban (panel) a nappaliban állítottam fel őket. Bekötöttem és meglepődtem. Olyan térhatással zenélt ez a kis dobozka, hogy a mai hangsugárzók a fasorban sincsenek hozzá. Természetesen ez nem az a tűéles képalkotás ami a szuper monitorokra jellemző, de nem is erre tervezték. Viszont a szoba bármely pontjában élvezetesen muzsikált. Gyorsan feldobtam egy Peter Gabriel koncertet és elképedve hallgattam. A halfnote-os cikk minden szava igaz volt, a koncert hangulatát, a nézők ujjongását, a számok ívét elképesztően adta vissza. Mintha ott lettem volna. Ahogy hallgattam, elgondolkoztam, hogy régen milyen szuper hangsugárzókat gyárthattak, ha egy ilyen öreg sípláda képes ilyen hangulatot kelteni. Még a Feleségemnek is tetszett, főleg a fehér színe miatt:-) Amikor átköltöztünk a jelenlegi otthonunkba és lett egy dedikált zenehallgató szobám, na itt aztán megtáltosodott, nagyokat koncerteztünk.


Summa summárum hatalmas vétel volt, túlélte a Quad-ot is, egyedül a később elkészült Proac replika tudta csak lezenélni, de azt a koncert hangulatot a mostani rendszerrel egyenlőre csak megközelíteni tudta. Egyetlen hátránya volt a doboznak a korán kívül, az, hogy a kis tenyérnyi hangszórók nem tudták azt a brutális lendületet, mélyeket, dinamikát hozni mint a Proac. De nyilván az már egy másik ligában játszott. Egyébként a Quad hozzá képest egy ványadt hangú valami volt. Mondjuk tervbe van véve egy EPI kitt összerakása is, mert azt a hangot egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Szerencsére van egészen nagy méretű példány is, amiről mindenki szuperlatívuszokban mesél. Sajnos tartok tőle, hogy a jelenlegi útirányba a szinergia miatt nem fér bele, bár semmi sem lehetetlen, mivel az összehangolásban van már némi tapasztalatom.

2022. november 20., vasárnap

A Shigaraki hadművelet (Operation Shigaraki)

 Ott hagytam abba a rendszerem építésének a történetét, hogy ugyebár jól elvoltam a Micromega Stage 4 futóművel+kínai DAC. Azonban mivel a vezérhangya már elindult, a barátomnál figyelmes lettem egy szó szerint deszka CD futóműre. Ez volt a később híressé vált Shigaclone futómű.

Érdekes sztori lesz, megéri elolvasni.

A dolog úgy kezdődött, hogy kb. a 2000-es évek elején a japán csúcshifibe berobbant egy kis manufaktúra, a 47Labs a készülékeivel. Végtelenül egyszerű, mondhatnánk primitív kis elektronikák voltak a maguk nemében. Csak egy tipikus példa, az erősítő az addig kellemesen lesajnált LM 1875-ös teljesítmény erősítőn alapult. Eddig kb. minitornyokban használták és semmi esélye sem volt, hogy High-End erősítővé avanzsáljon. Ehhez Junji Kimura ( a cég tulajdonosa, konstruktőre)zsenialitása kellett. Számomra egyszerűen érthetetlen hogyan találta meg ezt az IC-t és a kapcsolást.

Voltam bemutatón is, zseniális hangja volt az egész rendszernek, főleg a saját kis pilicka hangsugárzóival. A külföldi szaksajtó teljesen térdre rogyott a rendszer előtt.

De ugorjunk vissza a tárgyra! Ott üldögéltem a barátom szobájában, hallgattuk az én DAC-omat és az övét felváltva, közben gyönyörködtem a panorámában, mikor belém vágott a felismerés, hogy nekem egy ilyen futómű kell, mivel kiválóan kiegészíti a Wolfson DAC-ot nála és az enyémet is.

Mire hazaértem már rá is szakadtam a netre, először az audiodiyersre, majd pedig a diyaudio-ra.

A keresés közben kiderült, hogy az egész cécó kb. 2005 körül kezdődött, amikor a diyaudio-n egy tag szétszedett egy 47Labs Shigaraki CD játszót. Ez az egység felül fém, alul egy kőszerű anyagból japánul shigarakiból készült. A legdurvább azonban az volt amikor kiderült, hogy egy 5 Ft-os Sanyo mechanika van benne.

Hogy is van ez? Tudni kell, hogy ebben az időben a CD mechanika már fontos elem volt a tervezők szerint, ezért az akkori csúcs CD játszókban már egészen komoly Philips vagy saját mechanika volt beépítve (Teac VRDS futómű, Philips Pro, Pioneer fordított mechanika stb.). Fémváz, magnézium ötvözet , rugalmas felfüggesztés, mindenféle anyaggal küzdöttek a káros rezonanciák ellen. Az én Micromega-ban is Philips futómű volt, egészen patent volt a kivitele.

És erre idejön ez a japcsi és egy hordozható CD-s rádiómagnó mechanikával High-End-et csinál?!

Igen, jól olvastad, ezt a mechanikát boombox-okban használták. Leesett az állam.....és utána még jobban, amikor kiderült (élelmesek a hifisek, mindent szétszednek), hogy a világ egyik legjobb CD játszójában a Mark Levinson csúcsgépében is ez van.

Természetesen elolvastam mindent a témában. Az audiodiyers-en 2013 körül kezdtek ezzel foglalkozni, rájöttek a tuningolásának a módjára és egybehangzó véleményük szerint ez bizony High-End és abból is a felső kategória. A fene se gondolta volna.....

Igen, de hogyan tovább? A neten lévő információk szerint a JVC CD-s rádiómagnókban volt beépítve az eredeti Shigaraki CD futómű és ami még fontos a DSP áramkör. (Digital Signal Processzor, magyarul talán a legjobb digitális jelfeldolgozó számítógépnek nevezni)

Oké vegyünk egyet, hiszen tömegtermék. Veszek inkább kettőt, ha esetleg elszúrnám legyen tartalék. Felugrottam az ebay-re, na mondom magamban, gyorsan megrendelem, két hét alatt itt van, egy hét alatt összedobjuk és már van is egy világverő futóművem.

Egyet felejtettem csak el, hogy 2014-et írunk és addigra minden utánépítő felvásárolta az összes létező JVC készüléket. Hát egy kicsit elkeseredetten bámultam a monitort. Mi a manót csináljak?

Egyenlőre elengedtem a témát és a DAC-kal foglalkoztam illetve Apukám foglalkozott. Szépen bedobozolta, bár nagyon utálta ezt a műveletet(később én is:-))

Egyszer valahogy felkeveredtem a jófogásra és a futómű megoldása ott sétált velem szemben egy JVC RC-ST1SL képében.

Egy kedves eladó szeretett volna megszabadulni a rádiómagnójától, mivel a rádió része nem működött. Hohó nekem az nem is kell! Gyorsan lebeszéltük az adás-vétel részleteit és néhány nap múlva hozta a postás. Apukám kicsit megtört arccal figyelte, amint kicsomagolom a szerkentyűt. Tudta, hogy megint jó sok munka szakad a nyakába a nyughatatlan fia miatt. Ennyit a nyugodt nyugdíjas évekről:-)

Persze segített, mert lassan az őrület rá is átragadt, főleg annak fényében, hogy a DAC ragyogóan sikerült és Ő is elismerte, hogy kiváló hangja van.

Gyorsan szétkaptam a szerkentyűt és az alábbi látvány tárult a szemem elé:


 

Felerősítettük egy falapra és a fejhallgató kimenetről meghajtottuk a HTA-30-at.


 

Ejha, figyelj már fater, ez szól! És egész jól. Amit hallottunk egy kellemes, nyugodt, kiegyensúlyozott hangzás és már ebben az állapotában is partiban volt a Micromegával. Ez egyszerűen érthetetlen főleg a későbbiek fényében. A legnehezebb munka a digitális jel kilopása volt a processzorból, amit Apukám parádésan oldott meg.(Tudni kell, hogy itt már főleg SMD alkatrészekkel kellett megküzdeni) Szerencsére ez a jelfolyam az SPDIF szabványnak megfelelt, így csak egy RCA csatira kellett kihozni és már indulhatott is a buli. Mármint indulhatott volna, mert felmerült egy probléma. A DSP-ből kinyert jel szintje sajnos magas volt (2 volt) ezért a DAC bemenetét túlvezérelte. Ezt egy feszültségosztó L-taggal lehet megoldani és itt kezdődött az őrület, mivel nem volt mindegy az ellenállások gyártmánya. Erre egy mérnők csak legyintene, hogy ez marhaság és technika szempontból teljesen igaza van. 300 ohm az 300 ohm, mindegy, hogy egy PRP vagy egy TAKMAN ellenálláson mérjük(Mindkét cég hifi készülékekhez gyárt ellenállást nem is akármilyen minőségben és persze drágán.) De mindenhol ahol olvastam, erősködtek, hogy nem mindegy az ellenállás gyártmánya a hangra vonatkozóan. Misztikus ugye? Mindegy, gyorsan rendeltem egy rahedli ellenállást a Hifi Collective-ről, a rendelés értékét inkább nem említeném....Volt közöttük olyan is mint például a legendás Caddock MK 132 is,amelynek darabja több mint 7 euró volt. Azóta már vannak jóval drágábbak is.....

Apukám elkészítette a feszültségosztót és lélegzet visszafojtva bekapcsoltam a kütyüt. Még jó, hogy szék volt alattunk, mert tuti, hogy leültünk volna. Nem szeretnék ömlengeni, maradjunk annyiban, hogy a DAC-on keresztül bepillantást nyertünk a High-End világába. Hajtás, gyorsaság, felbontás és egy olyan, de olyan ritmika ami felfoghatatlan. Leültünk és kb. 8 órát zenéltünk. És pont ez a természetesség az ami megfogott, volt a hangjában egy fajta helyesség mind a hangszereket, mind pedig a szokásos paramétereket illetően. Itt már fényévekkel túl vagyunk a szokásos magas-mély-közép tartományon, itt már átjön az előadásban található lelki tartalom, a zenemű érzelmi mélysége, hullámzása. Patricia Barber Companion koncert albumán hallom, ahogy az énekesnő MOSOLYOG a dal éneklése közben.

Mondjuk ez a végállapot két heti folyamatos hangolás és több idegroham után jött el. De miért is? Ennek két oka volt, mint később kiderült. Az egyik az, hogy nem kell bedőlni a drágább jobb általános elvének. A másik dolog az, hogy a szinergia képes igen nagy meglepetést okozni. Ez az ellenállásoknál derült ki, ahol kipróbáltunk X+1 kombinációt a feszültségosztónál. Alapvetően két ellenállásról van szó, egy 300 ohmosról és egy 100 ohmosról. Azt mondaná az ember, hogy ez egy egyszerű dolog hiszen összeforrasztom és kész. Igen kész, de ahogy cserélgettük az ellenállásokat úgy változott a futómű hangja! Végig zongoráztuk a kombinációk nagy részét és arra a következtetésre jutottunk, hogy az eredetileg beépített no-name ellenállásokkal a legjobb a hangja a rendszernek. (Futómű+DAC) Apukám hallása rengeteget segített, mivel percek alatt el tudta dönteni, hogy egy-egy hangszer hangja helyes vagy helytelen. Nélküle valószínűleg még most is ott ülnék:-)


Úgy gondoltam a dobozolás már egy sétagalopp lesz, de az az átkozott szinergia megint beleszólt.

Az történt, hogy a bedobozoláskor az eredeti falapot Apukám kicserélte egy profi szinterezet fémlapra, mondván, hogy így merevebb lesz a ház és jobb lesz a futómű hangja. Boldogan átnyújtotta a kész művet és azonnal birtokba is vettem. Hallgatom a rendszert és valami nem stimmelt a hangjában. Olyan enervált, semmi hangja volt(mondjuk így is verte a mezőny 90%-át)

Remegő hangon kérdeztem Apukámat, hogy mit csinált a futóművel, mert most másképp szól. Azt válaszolta, hogy nem tudja, mert mindent ugyanúgy pakolt be a dobozba. De mégis valamit nem változtattál rajta?-kérdeztem. Apukám elgondolkodott, majd kibökte-aha, igen az alaplapot fémre cseréltem. Megkértem, hogy cserélje ki az eredeti ócska falapra és lőn csoda, megjött a Hang. Mondjuk a tápegység és abban az alkatrészek cseréjét már nem is említem, mert akkor estig mesélhetnék.

Azóta is boldogan hallgatom. Néhány kép:


 




Egy nagyon fontos dolog ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott, akkor kész az elektronika, amikor már nem akarsz rajta változtatni. Azt hiszem ezt nem kell megmagyarázni....



2022. november 13., vasárnap

Az utolsó monitor hangsugárzóm.

 

A Shigaraki klón építése közben hangsugárzó fronton történt egy rövid intermezzo. Már régen szerettem volna egy korszerű mai monitor hangsugárzót, mivel mindig is vonzott a tűéles 3D-s hangszínpadjuk, illetve volt a hangjukban egyfajta helyesség is(ami végül is nem volt igaz).

Volt jó néhány ilyen hangsugárzóm az akkori kis szobám okán: Tannoy 632, Rega Kyte (ezt nagyon szerettem, fantasztikus hangú szerkezet) Triangle Comete stb.

Addig olvasgattam amíg meggyőztem magam arról, hogy nekem kell egy ilyen a Microtower-ek mellé. Utólag kénytelen vagyok bevallani, jó nagy baklövés volt.

Na de térjünk vissza a tárgyra! A választásom a jó hírű Quad cég 11L jelű monitorára esett, mindenhol dicsérték, nagyon jó véleményeket olvastam kedvenc honlapjaimon is és ami a legfontosabb volt, hogy Mo.-on is árusította a Hifi Barlang úgy hogy megtudtam hallgatni is. Ha már lúd akkor legyen kövér elvittem a DIY DAC-omat is, hogy meghallgathassam nívós láncban is.

Szóval az egyik nap lekeveredtem hozzájuk ahol kellemes meglepetésként nagyon felkészült és udvarias demonstrátorokkal találkoztam( ők nem eladók hanem gyakorlott szakemberek hifi láncok összeállításában).

Egyből meg volt a közös hangnem és a DAC-omat kérésemre bekötötték a QUAD CD játszó digitális kimenetére, így felváltva tudtuk hallgatni a CD lejátszó saját illetve az én DAC-omat a Quad monitoron. Őket is meglepetésként érte, hogy a kb. 300.000.Ft értékű Quad CD lejátszót olyan szinten lezenélte, hogy csak na. Akkor lett még nagyobb a meglepetés, amikor megkérdezték, hogy mennyibe került a motyó és közöltem velük, hogy kb. 50.000.Ft-ba állt meg a projekt.

Ők egy tapasztalattal én pedig egy Quad 11L-el távoztam tőlük.

Sajnos 1-2 év múlva a Hifi Barlang megszűnt és a srácok szétszéledtek, nagyon sajnáltam, remek emberek voltak.



Otthon kicsomagoltam, mesés volt a csomagolás és a kivitelezés is. Gyönyörű lakkozott cseresznye színben pompázott, igényes csatlakozók, kicsi, de méregerős hangszórók, mi kell még?

Háááát szinergia az kellett volna és még egyebek is.

Egyszerűen valahogy nem működött a többi összetevővel. Próbáltam másképp elhelyezkedni, cseréltem kábeleket. Ott ahol a Microtower behúzott a zenébe ez a halvérű angol csak vállat vont és lejátszotta azt. Valahogy érdektelen és unalmas volt a hangja. Egy pöttyedt csalódott voltam, pedig a kinézete a Feleségemnek nagyon tetszett. Jellemző volt a következő megjegyzése: fiam, ez az első értelmesen kinéző hifi készüléked..... A feleségtűrő faktora magas volt, de sajnos ezen felül is kellett volna még valami plusz hozzá. A legrosszabb az volt, hogy nem volt meg a hangszerek teste sem, pedig a végén már kipróbáltam egy Audio Research D70-es szörnyeteggel is. Itt azért megjött a dinamika, de a többi még mindig felejthető volt. Itt már biztos voltam, hogy a szinergia miatt volt rossz hangzás nálam. Hiányzott belőle Peter Qvortrup után szabadon a „hangszernyomás”.

Gyors és könnyes búcsút vettünk egymástól, az avx-en egy nagyon kedves hifis vette meg, talán azóta is elégedetten hallgatja, mivel azóta sem láttam eladó példányt belőle.

Ezután a fiaskó után fogadtam meg, hogy jó ideig a közelébe sem megyek a monitor hangsugárzóknak főleg azután, hogy új házunkba való beköltözésekor a saját dili szobám akusztikus bemérésénél kiderült, hogy ezek a kicsi monitorok irgalmatlanul torzítottak is a mélytartományban. Szomorúan visszakötöttem a Microtower-t és már rendbe is jött minden(egy időre)


DAColjunk a gyári készülékekkel!

 

Szóval az erősítő megvolt, de valamin kellett volna hallgatni szeretett CD-imet. Utoljára adtam el a Micromega Stage 4-et, így adott volt a futómű, mivel rendelkezett SPDIF (Sony/Philips Interface Format) kimenettel. Ez a gyakorlatban egy RCA csatlakozót jelentett, amelyen keresztül a futómű kiadta a digitális jelfolyamot.

Nyilván DIY DAC fog érkezni, mivel az anyagi keretek szűkösek, de milyen?


Már 2011 óta tagja vagyok a magyar audiodiyers.hu közösségnek, amely akkoriban az egyetlen normális webhely volt a DIY-erek számára. Természetesen ez sem volt mentes a magyarokra jellemző heves vitáktól és hajcibálástól, de legalább jól szórakoztam:-)

Szerencsére mostanra a kemény mag lehiggadt, illetve nagyon erősen moderálnak, ezért már én is fel merek tenni kérdéseket, projekteket. Nektek is javaslom az elolvasását, mivel nagyon képzett, okos emberek írnak be és adnak is segítséget, ha esetleg valahol elakadnál. Engem is sokszor átlendítettek a holtponton vagy egyszerűen segítettek egy-egy áramkör működésének a megértésében.

További bónusz, hogy akár rá lehet menni egy-egy ottani projektre is, a siker garantált.


Egyik este éppen az oldalon bóklásztam, amikor megláttam a Wolfson és ESS DAC-ról szóló témát.

Nagyon lelkesek voltak a tagok és ez felkeltette a figyelmemet, ezért utána néztem, hogy miről is van szó.


A Wolfson Electronics egy skót mikroelektronikai cég volt, amely alapvetően a digitális jelfeldolgozásra és átalakításra specializálódott. 1984-ben alapították Edinburgh-ban és az évek során nagy hírnévre tett szert precíziós DAC-ok, receiverek fejlesztésében, gyártásában. A 2000-es évek elejére olyan nagy cégek beszállítója lett mint az Apple, a Samsung illetve az LG. Az iparágban köztudomású volt, hogy ezek a létező legszebb hangzású átalakítók ( kivétel a hagyományos 16 bites átalakítókat). A versenytársa a CIRRUS Logic volt, amely hasonló területen tevékenykedett, de jóval nagyobb volt.

És sajnos ez okozta a vesztét is a Wolfson-nak, mivel a Cirrus Logic 2014 áprilisában 291 millió fontért megvásárolta.

Természetesen azonnal megszüntette az összes Wolfson termék gyártását, ezzel beszántva az egyik legígéretesebb gyártót a piacon. Nagyon szomorú lettem amikor megtudtam a hírt.......


Na de még nem tartunk itt, 2012-ben még dübörgött a cég, sorra jelentek meg a később legendássá vált receiver és DAC chip-ek. A weboldalon nagyon lelkes beszámolókat olvastam az akkori csúcs receiver+DAC kombiról, ez volt a későbbiek folyamán a legjobbnak tartott WM8805+WM 8741 páros.

Felvettem a kapcsolatot az egyik kedves fórumtárssal, akinek már volt megépített panelja és sikerült eljutnom hozzá meghallgatni. (Mára az egyik legjobb barátom lett:-)) Az egyik hétvégén leugrottunk Apukámmal, hogy meghallgassuk. Azt már tudtam, hogy illő környezetben fog zenélni (300 B Dénes Péter-féle monoblokkok, Shigaclone futómű, Wolfson DAC, Proac Response 2.5 replika hangsugárzók)

A meghallgatás abszolút sikeres volt, ez a panel rendkívül szépen, ritmikusan szólt és simán kiszolgálta a többi igen komoly részegységet. Apukám azon lepődött meg a legjobban, hogy ,ilyen szépek a hangszerhangjai(mint említettem Ő zenélt is régen és egyébként abszolút hallással rendelkezett).

Az egész lánc egységesen kiválóan szólt és bizony itt már órákig tudtunk zenét hallgatni, de közben lehetett beszélgetni is, nagyon érdekes élmény volt.


Mivel alapvetően biztonsági játékos vagyok, ezért elhatároztam, hogy otthon valami hasonlót fogok megépíteni, természetesen a saját számízem szerint.

Tehát először a DAC-ot kellett megépíteni. Szerencsére a 2000-es évek végére a kínai ipar akkorát fejlődött, hogy elkezdett jó szokás szerint vadul másolni mindent kiváló minőségben (mint régebben Japán).

Nem volt ez másként a hifiben sem, megjelentek a másolt hifi készülékek és diy audio kittek lehetőséget adva a kispénzű hifistáknak ahhoz, hogy megépítsék vagy megvegyék álmaik készülékeit. Természetesen a gyakorlatban nem ilyen egyszerű a helyzet, ezt egy későbbi bejegyzésben kifejtem.


Az ebay-en találtam is megfelelő kittet, amelyet megrendeltem és néhány héten belül boldog tulajdonosa lettem egy panelnek és egy kupac alkatrésznek. A panel kiváló minőségű volt és az alkatrészek sem voltak rosszak. Apukám nekilátott, hogy összeszerelje, egyetlen probléma egy SMD alkatrész beforrasztása volt, de ezt megoldotta.



 

Az első bekapcsolás után már tudtam, hogy jó ötlet volt megépíteni. Remekül szólt és én nagyon boldog voltam. Összehasonlítottuk később a barátom DAC-jával, amely azért jobb volt( ez érthető, mert trafós kicsatolású volt, néhány alkatrésszel csak a jelútban). A meghallgatáson láttam, lehet ezt még fejleszteni. Mivel akkoriban fogalmam sem volt a szinergiáról, ezért klasszikus módon a kimeneteken csücsülő műveleti erősítők cseréjében láttam a megoldást.

Kaptam hozzá egy kapcsolási rajzot is e-mailben, mi lenne a probléma?

Ekkor jött a hideg zuhany , hogy valami nem stimmel, egy kis aprócska dolog: a rajzon ha jól emlékszem 1 db 5 V-os SMD táp ás 4 db 3,3 V-os táp látható. Akárhogy is számoltuk nekünk 2 db 5 V-os és 4 db 3,3 V-os táp volt a panelon feltüntetve illetve leszállítva. Hm ez érdekes.....Hát akkor nézzük a többi alkatrészt:3 db dual op.amp-nak foglalat. Lássuk a rajzot!

ÖÖÖÖ, de hát itt 2 dual és 1-1 db single op.amp. van!
Hogy is van ez? Na túrjuk meg a netet. A diyaudio.com-on találkoztam néhány sorstárssal. Kiderült elolvasva a hozzászólásokat,hogy ott is belefutottak hasonló problémába. Az elküldött rajz a V1.7-es verzió volt. Jöhet a következő kör ,hogy ugyan már küldjenek egy V 1.9-es rajzot.

Vártam, vártam nem jött. Újabb nekiveselkedés a neten, megvan a V 1.9 kapcs.rajz!

Itt már végre minden jó volt, úgy hogy elkezdődhetett a csere-bere. Először is rendeltem néhány, nekem szimpatikus műveleti erősítőt. Ezek közül kiemelném az ST gyártmányú TL071-et, amelyet berakva egészen megváltozott a hangja a DAC-nak, jóval felnőttesebb, zeneibb lett. A végén egy kevert mix lett a befutó Apukám és nekem is a legnagyobb meglepetésére.

Itt már sejtettem, hogy az audio DIY-erkedés nem egy egyszerű menet, nem csak az alkatrészek beforrasztásából áll és ezt a sejtésem igazolta később a Kondo KSL-M77 replika megépítése is.


Itt akár be is fejezhetném a dolgot ,mivel a láncomnak igen-igen jó hangja volt otthon. Csak emlékeztetőnek: Micromega Stage 4 CD játszó, most futómű, Wolfson WM 8741 DAC, HTA-30 erősítő, Epicure Microtower 2 hangsugárzók.


Igen ám, csakhogy elkapott a gépszíj és a barátomnál megláttam egy deszkán a Shigaraki klón futóművet.......


 

 

2022. november 5., szombat

A DIY Audio kezdete



 Ezután a kitérő után ugorjunk vissza a DIY audio-s kezdetekre.

 

Mint említettem, Édesapám esztergályos majd műszerész lett. Hosszú éveken keresztül a GELKA-nál (ez egy régi elektromos szerviz hálózat volt a rendszerváltás előtt) dolgozott, ahol szakmányban javítottak vacaknál vacakabb készülékeket. Egy dolog miatt viszont ez rendkívül hasznos volt, nagyon magas szintre fejlődőtt a hibakereső és megoldó képessége. Erre viszont nekem volt szükségem, mivel elektronikai analfabéta révén nekem fogalmam sem volt egyikről sem.


Ugyebár az előző posztomban említettem, hogy gyakorlatilag mindent eladtam, így ott álltam erősítő nélkül. Ja, meg kell még említenem, ez a későbbiekben fontos lesz, hogy a halfnote.hu ajánlására vettem egy Epicure Microtower 2 hangsugárzót kereken 20eFt-ért, ami a töredéke volt annak az összegnek amit belefeccőltem eddig a hifibe.

Ez a kicsi hangsugárzó hosszú évekig szolgált, erről fogok majd egy külön cikket írni, nagyon érdekes konstrukció.



Na akkor vissza az erősítő témához. Szóval ott vakargattam a fejem, hogy most mi legyen, amikor beugrott, hogy Huszti Zsolt a Heed Audio tulajdonosa, konstruktőre annak idején kiadott egy Hang és Technika elnevezésű újságot. Nagyon megkedveltem a stílusa, magas színvonala miatt és szabadidőmben szívesen lapozgattam. Itt találtam rá egy cikkre, amely egy régi angol erősítő feltámasztásáról szólt kit formájában. Ez az erősítő az ION Obelisk volt, amelyet HTA-30 néven propagáltak némileg átalakítva. Édesapámmal konzultálva megállapítottuk, hogy Neki ezt ujjgyakorlat megépíteni, úgyhogy az alkatrészeket beszerezve meg is építette.


Természetesen a kedves fiacskája nem lett volna az ami, ha nem nyúl bele az eredeti konstrukcióba. Tehát az eredetileg 160VA-es táp ki lett bővítve 2x160VA-re kvázi monoblokkosra, illetve a tápegység puffer kondijai is meglettek növelve, mégpedig úgy, hogy a trafó felőli oldalról indulva egyre csökkenő értékű kondik lettekbekötve. Az elgondolás az volt, hogy a nagyobb értékű kondikból elvileg lassabban nyerhető ki az áram, ezért ha előtte kisebbek értékűek lesznek, azokból gyorsabban lehet kivenni az áramot a gyors tranzienseknél,így maga a végfok is gyorsabb lesz.


Kedves szakértők, kérlek ne nevessetek ki annyira:-)


Apukám már nem is mondott semmit csak bekötötte őket... és lefordult a székről, amikor meghallgattuk. Amit hallottunk bizony egy más liga volt, főleg a gyári cuccokhoz képest.

Az erősítőnek olyan ritmikája volt, hogy amikor egy diszkó zenét hallgattunk simán elkezdtünk táncolni. Pokoli gyors volt, éle volt a hangoknak és a mikro információk is gyönyörűen átjöttek.

A hab a tortán a hangszerek hangja volt, hihetetlenül élethűek voltak klasszikus zenén is. A kis Microtower-ek megtáltosodtak és énekelni kezdtek. Ami még érdekes volt, az a koncertek hangzása, ahol olyan jelenlét érzetem volt mint még soha.

A végeredmény parádés lett, jellemző, hogy 7 éve hallgatom és igazából egyenlőre csak a 300BN triódás végfokok tudtak hangzásban ráverni.

Közben lett némi alkatrész csere is, ami magasabb szintre emelte az erősítőt, a jelútba a TAKMAN cég szén ellenállásai kerültek, utólag után olvasva jó helyre.




A klasszikus hifizés vége

A Keravill után sikerült elhelyezkednem álmaim munkahelyén, egy kereskedelmi multi cég hifi stúdiójába eladónak. Nagyon jó csapat verődőtt itt össze, igazi elmebajosok, persze a szó jobbik értelmében. Nagyon kreatív évek voltak, rengeteget teszteltünk rendszereket, kábeleket meg mindent is. Mivel a stúdióban egy kapcsolórendszer működött, bármit bármivel össze lehetett kötni, így hamar kialakult az a vélemény, hogy a műszaki adatokat nyugodtan sutba dobhatjuk, egy valami fontos csak, az, hogy az egyes komponensek szinergiában dolgozzanak. A szinergia alatt azt értem, hogy a komponensek egymás hibáit kisegítve, kijavítva összhangban működjenek.

Ennek eklatáns példája egy Marantz B&W lánc volt, ezzel demonstráltuk a Vásárlóknak a szinergia borulását egy rossz döntés eredményeképpen.

Az elemei: Marantz CD63 Ki, Marantz PM 66KI, B&W DM 603 hangsugárzó volt. Ebben a felállásban egy élvezetes, nagyon zenei, kiegyenlített hangú rendszer volt. A CD lejátszó kicserélve borult az egyensúly és kiderült, hogy az erősítő egy picit dinamikátlan, mélyben kevés. Ezt a problémát a CD hangolásával oldották meg, valószínűleg tudatosan, ez egy kicsit vastagabb hangú volt az átlagosnál és remekül kiegészítette az erősítőt. Ezt ne úgy értsétek, hogy mindkét eszköz hangja radikálisan eltérő, hanem csak finom beavatkozások voltak a hangban. Azért volt annyira finom, hogy egyben vegyék meg:-) Amit sokan meg is tettek és máig is elégedetten hallgatják őket.

Volt a Vásárlók között egy kemény mag is, akik szinte naponta, hetente bejártak hozzánk tesztelni vagy csak egyszerűen beszélgetni. Baráti kapcsolatok alakultak ki ,lemezeket ajánlottunk és ajánlottak nekünk, vérre menő viták voltak készülékeket, rendszereket illetően, szóval nagyon klassz volt.

Sajnos a világ megváltozott és az emberek is. A hifi elkezdett marginális lenni, mivel a legértékesebb dolog kellett hozzá, a sok szabadidő, ami viszont a világ kitágulásával egyre kevesebb lett.

Nagyjából itt fejeződött be a hifis karrierem. A továbbiakban már nem is dolgoztam a kereskedelem ezen részében, de nem is volt már érdekes, látva a mostani világ kínlódását.


Ezen időszak alatt nagyon sok HIFI Shown is voltam, hallottam jó és rossz rendszereket egyaránt, de számomra az évek folyamán két cég termékei tetszettek igazán, ahol úgy éreztem az árcédula és a minőség egységben van.Ezek a magyar Heed Audio (nagyon büszke vagyok rájuk) és az angol Audio Note. Két gyökeresen más cég és filozófia, de a zeneiségük vitathatatlan. Hát valami ilyet szerettem volna vásárolni.


Hm, vásárolni, de miből? Maradjuk annyiban, hogy bár jól kerestem, a Heed még meg is vehető lett volna, de az Audio Note gyakorlatilag elérhetetlen volt már akkor is, pedig az nagyon tetszett.

Illetve egy másik dolog is felmerült. Életemben soha nem alkottam anyagi dolgot és nagyon szerettem volna ezen az állapoton változtatni. Ehhez adott lökést az, hogy az egyik születésnapomra Szüleimtől kaptam egy forrasztópákát, mondván, hogy ha valami otthon elromlik legyen mivel megjavítani. Csak néztem ki a fejemből.Én, aki teljesen analfabéta vagyok? Egyenlőre eltettem más időkre, de közben megindult a vezérhangya.

Szóval adott a lelki és az anyagi mozgatóerő.

Márpedig nekem lesz hifi rendszerem olcsón!

Audio Note olcsón!

Hihi, akkor még naiv voltam....na


A folytatás

 Lassan a kádári évek vége felé elkezdődőtt oldódni a szigorú hiánygazdaság, megjelentek a maszekok, a háztájik és a GMK-k is és én is elkezdtem dolgozni.


Ebben az időben egyre kevésbé tetszett a Vidi torony hangja. Természetesen az akkori elvek szerint a hangsugárzóban kerestem a hibát, ami részben igaz is volt. Ezek a DC2540-sek hát mondjuk úgy nem voltak a legtranszprensebb hangsugárzók. Lassú, brummogó mély, gyenge középtartomány, kukorékoló magas. Talán egy baromfiudvarban jó lett volna, de zenehallgatásra alkalmatlan.


Ekkor jött az ötlet, hogy cseréljük le. De mire? Akkoriban a választék egyenlő volt a nullával.

Volt viszont egy kör,amit mindig megtettem ha hifin szerettem volna nyálcsorogni:-)


Abban az időben komoly minőségű készülékeket két helyen lehetett venni Mo.-on, az egyik a BÁV(Bizományi Állami Vállalat) a másik a Konsumex, amelyben valutában fizetve tényleg csúcs gépeket lehetett kapni. Na ezt a kört én hetente megtettem a belvárosban Majakovszkij utcai BÁV a Tanács körúti BÁV és a Kigyó utcai Konsumex közötti Bermuda háromszögben.


Sokat olvasgattam a Hifi Magazint, ami az egyetlen értelmes információ forrás volt és itt bukkantam rá Martin Colloms ( jelenleg a Hifi Critic vezető szerkesztője) ajánlásaira. Ő már ekkor egy nagynevű szakíró volt és az írásai alapján bizalmat szavaztam neki. Mondjuk mást nagyon nem tehettem gyakorlati tapasztalatok híján.Az egyik cikkében kiszúrtam a Tannoy Mercury S hangsugárzót amiről a igen jókat írt. Legnagyobb meglepetésemre a Kígyó utcai Konsumex-ben megláttam kereken 250 dollárért. Az összeg azért volt fontos, mert az akkori törvények szerint magyar állampolgárnak 50 dolláros valuta kerete volt, amit szabadon elkölthetett egy éven belül és 5x50 dodó az bizony még most is 250 dodó. Ennyi volt egy család összes valuta kerete.


Összetrombitáltam a családot és közöltem velük, hogy ebben az évben a valuta keretet hangsugárzóra fogjuk költeni. A családom kitörő örömmel fogadta a kezdeményezésemet:-) és össze is dobták a kereteket, én pedig mint egy kisangyal dolgoztam a munkahelyemen, természetesen a jattért.


Kb. egy év múlva boldogan morzsolgatva a pénzt és az útleveleket(az is kellett!) megvettem életem első audiophile hangsugárzóját.

Nos, Colloms nem csapott be, ez a hangsugárzó a brit hangsugárzó építés kiváló példája volt. Gyors, kontrollált, remek mélyek, a középtartomány fenomenális, a magasak finomak, a térhatás pazar.

Hihetetlen jó volt.... még a Vidi elektronikán keresztül is. Apukámnak is tetszett, pedig Ő jól elvolt a régi hangsugárzókkal is.


Sajnos egy nagy szerelem miatt el kellett adnom, amit máig is bánok, de fogok egyet szerválni magamnak.


Ezután jött egy Videoton Preludium B32 egy Heybrook HB1 uánzat, tényleg az volt. Nem volt rossz, de semmi különös.


Időközben lett új lakásunk, egy újpesti panel, végre lett egy kis kuckóm is. Ekkoriban a Keravill-nál dolgoztam és a boltban összebarátkoztunk mi fiatalok és közösen hódoltunk a hifizésnek.


Ekkor kezdődőtt nálam a cserebere kora. Néhány év alatt 8-10 rendszert is összevásároltam különösebb logika nélkül. A baj az volt, hogy egyik sem tudott úgy behúzni a zenébe, mint régen Apukám első rendszere. Természetesen műszaki szempontból sokkal jobbak voltak, de már ekkor kezdett derengeni, hogy itt valami baj van, nem kolerál a műszaki adatokkal a készülék zeneisége.


Az utolsó rendszerem már igazán jó volt, Rega Planar 3/24 lemezjátszó Denon DL 103 hangszedővel, Project MC-MM előfokkal, Micromega Stage 4 CD lejátszó, Dénes Péter-féle 6550-es integrált csöves erősítő, Philips SACD 1000 (DVD-SACD kombó), Triangle Zephyr II hangsugárzó.

Irgalmatlanul ritmikus volt, szinte berángatott a zenébe csak valahogy ez meg sok volt. Azon vettem magam, hogy kb. 1 éve szinte nem is hallgattam. A végén még egyszer belehallgattam és egy nagy sóhaj kíséretében a lemezjátszó és az MC-MM korrektor kivételével eladtam mindent.

Radikális döntés volt, de utólag visszatekintve logikus.

Egyet nagyon sajnáltam,azt hogy eladtam a Denon DL 103-at, de ha a jelenlegi rendszerem forrásoldalát rendbe rakom, akkor jön egy ugyanilyen csak rommá tuningolva (Midas ház, új, boron tűszáras tű stb.)


Jöhet a DIY idő kezdete.



A kezdet.


Kezdetben vala a BRG M8 Calypso szalagos magnó, ezt kb. 12 éves koromban kaptam műszerész Apukámtól. Felvettünk szalagra néhány Hungária lemezt és indulhatott a bugi. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor Fenyő Miki nekem játszott és én ráztam a Rock'n Roll-t.

A zenei vonal Nálam öröklődő dolog volt, Édesapám egy félprofi zenekarban játszott és rendszeresen koncerteztek vidéken és Budapesten is. Nagy álma volt, hogy a Zeneakadémiát elvégezze, de sajnos az élet közbeszól és először esztergályosnak tanult, majd műszerész lett. Játszott basszusgitáron, harmonikán és tudott zongorázni is, nem is akárhogy.

Úgy, hogy nem volt menekvés......


Az első rendszer, amely már hifinek nevezhető volt a családunkban, az a 70-80-as évek egyik csúcs összeállítása volt:


Videoton Prométheusz rádióerősítő ( higgyétek el, egy felújítás után bitang hangja van most is)

Orion HS 40 hangsugárzók ( A híres Isophon magassugárzókkal, simán ott volt a nyugati hangsugárzók mellett, ha nem volt jobb)

Universum rádiósmagó (tölthető akksikkal!, átépítve Akai GX fejesre, nem is értem, hogy akkoriban miként került Mo.-ra GX fej.)

Tesla NC 440 lemezjátszó( ezt azt hiszem a korombeliek ismerik, de ebben nem a vacak VN2102 pickup volt, hanem egy Empire 1000, újabb rejtély a kommunizmus korából, hogy, miként került Apukámhoz?)


Tesla B700 szalagos magnó, átalakítva 9,5/19,5 sebességre, elképesztő hangja volt....


Ez a szett, így együtt, számomra a megtestesült álom volt. Ritmikus, megindulós hang, elég jó hangszerhangok és benne volt a bugi faktor vastagon.

Amikor felraktam a B700-ra a Giorgio Moroder From Here To Eternity albumot, hát borsódzott a hátam, olyan jól szólt. Gondolatban még most is hallom.


Valószínűleg ez az élmény indított el a hifizés keszekusza ösvényén.


Sajnos később praktikus okokból le lett cserélve ez a rendszer egy első generációs nagy Videoton hifi toronyra, amely hangminőségre gyengébb volt, de becsülettel szolgált 37 évig.

Sokat hallgattam, de alapvetően egy fárasztó hangú rendszer volt.

Ekkor voltam 15 éves és megvesztem egy kazettás deck-ért. Apukámét használhattam ( a Calypsot eladtuk), de az igazi a saját lett volna. Akkoriban sajnos nem a mostani helyzet volt, a rendszerváltás előtt járunk, amikor még vastagon a hiánygazdaság működött és csúszópénzért lehetett mindent kapni.


Hamarosan azonban megnyitották a határokat és elindult az osztrák bevásárló turizmus. Apukám is így jutott el Bécsbe, egy buszos bevásárló útra karácsony előtt. Sajnos a karácsonyi örömöt egy csúnya ügy rontotta el, Apukám és néhány más utas csomagját a buszsofőr felbontotta és nemes egyszerűséggel ellopta az ajándékokat. Szegénynek főtt a feje miatta, de megoldotta a problémát.

December 24.-én kissé szomorúan álldogáltam a fa mellett, hogy hát most mi lesz, amikor a szüleim átadtak egy méretes dobozt.

Na, mondtam magamban, újra egy pulcsi vagy hasonló. Szépen kicsomagoltam a dobozt, de már a súlyán éreztem, hogy valami nem stimmel. Kinyitva a dobozt egy csoda tárult a szemem elé, egy igazi japán Technics RS-M215 deck!

Abban az időben ez igen komoly magnó volt, soft touch mechanika, metál szalag(igaz nem nagyon lehetett kapni:-) ) Sajnos a feje kopott volt, de január elején sikerült kicserélni, az örömöm teljes volt.


Itt indult el a magnós pályafutásom, nagyon sok boldog órát töltöttem kamaszként mellette. Jellemző az alkatrészek minőségére, hogy kb. 30 évesen csak egy kis zsírzás kellett a mechanikának, illetve egy kontakt spay, hogy régi fényében ragyoghasson.


Innen nem már volt visszaút.......


2022. november 1., kedd

Bemutatkozás

 

Egy, az ötödik X.-et betöltő zenerajongó vagyok. Számomra a zene hallgatása egyszerre kikapcsolódás, kihívás és boldogság. Kikapcsolódás a hétköznapi életből, kihívás, mert a komolyzene mindig az marad számomra és boldogság ha értem a szerző mondanivalóját.

Járok élő koncertekre is, de nagyon sokat hallgatok zenét mindenféle formátumban.

Ez a blog bemutatja azt az utat, amelyet bejártam a zene reprodukciójában a gyári készülékektől a magam által épített berendezésekig.

 

FIGYELEM AZ ITT BEMUTATOTT KÉSZÜLÉKEK UTÁN ÉPÍTÉSÉHEZ CSAK AKKOR FOGJ HOZZÁ HA BETARTOD AZ ÉRINTÉSVÉDELMI SZABÁLYOKAT, MIVEL NAGYFESZÜLTSÉGGEL MŰKÖDNEK.


Az esetleges balesetekért nem vállalok felelősséget, ez a Te kockázatod.


Felhívom a figyelmedet, hogy a hifizés egy szubjektív hobby, ezért azok a jelenségek, megfigyelések amelyekről írok, alapvetően a saját rendszeremről szólnak, de sok esetben adaptálni tudod a saját berendezésedhez is.

Mivel alapvetően laikus vagyok és én is csak ismerkedem a hifi készülékek építésével, lehetséges hogy pongyolán fogalmazok, ezért elnézést kérek a szakértőktől.


Remélem kellemes kikapcsolódást fog nyújtani az oldalam.

A TANK épül csak lassan, nagyon lassan......

 A TANK project nem akadt el, csak sajnos a hangkar brummos mint állat. Csekély szabadidőmben ezzel küzdök. Sajnos kiderült, hogy a kanadai ...