Megérkezett.

 

Egyenlőre ennyi:-)

Egy kis tube rolling az Appluase-n (Tungsram ECL 85)

  Régebben említettem, hogy a 300B-s triódás erősítőmnél kicseréltem az eredeti LinLai 300B triódákat a Psvane 300BN-re, amely a dinamikát egy magasabb szintre helyezte. Ennek a sikere nem hagyott nyugodni és a meghajtó csöveknél is kerestem alternatívát. Eredetileg kínai 6F7-sek voltak benne, amelyek igazán tisztességes minőségű csövek, kevésbe szofisztikált rendszerben kiválóak, semmi értelme, hogy lecseréljük. De ha a hifi bogár elindult nincs megállás, úgy, hogy Mo-on a Vaterán vettem egy pár Tungsram ECL 85-öst ami megfelelt a 6F7-nek. Bár nem sok változásra számítottam, de kiderült, hogy a jó öreg Tungi rátett még egy lapáttal és erősebb ritmikát, jobb középsávot és részletesebb, levegősebb magas tartományt biztosított azon az áron, hogy egy kicsit szárazabb és fényesebb lett a hangzás. Mivel a ProAc-om egy kicsit lágyan szólt, kiválóan passzolt hozzá, ráadásul a 300BN-t jobban kézben tartotta a cső pentóda része, gyorsabb lett az erősítő. Szóval jó választás volt, most már 1 éve ezt hallgatom. Időközben turkáltam a neten, úgy hogy most van rendelés alatt egy újabb cső típus, ha beérkezett, értekezek róla.     

Egy gyermekkori álom megvalósulása (Townshend Elite Rock Mk.II. lemezjátszó)

  A történet ott kezdődik, hogy úgy éreztem, hogy a TANK-kal befejeztem az analóg vonal forrásrészének a kiépítését. Természetesen a befejezése még hátravan, ezt az ősz folyamán megejtem, néhány dolog változni fog, de az alapkoncepció marad. A hangjával maradéktalanul elégedett voltam, egészen kiválóan szól, ráadásul MC hangszedővel is. Sajnos vagy hála a Jóistennek, az AVX-en megjelent egy hirdetés a gyermekkori álom lemezjátszóról. Ennek a története egy kicsit érdekes, hát megosztom Veletek.

 Korábban már írtam arról, hogy még gyermekkoromban elkezdtem hifizni, kezdetben Apukám hifi cuccán hallgattam zenét. Mivel akkoriban az egyetlen hifi információ forrás a mára legendás Hifi Magazin volt, ezért minden negyedévben tűkön ülve vártam a megjelenését. Amit tudni kell, hogy kicsit angolos volt a formátuma, azaz annyi információ volt egy számban, hogy hónapok múltán is találtam egy-egy cikket vagy megjegyzést amit nem olvastam és érdekes volt. Imádtam na.

 Természetesen akkoriban az angol hifi volt a menő és magyarul találtam cikkeket a HiFi News-ból, a Hifi Choice-ból és más lapokból. Nagyon érdekes olvasmány volt, bár anyagi helyzetem okán reménytelenül távol álltak a bennük lévő cuccok attól, hogy megvásároljam őket. Ekkoriban nyitotta meg a lakóhelyünk közelében Huszti Zsolt első cége, a Zsolt Audio a bemutatótermét. Láttam a hirdetésüket a lapban és bár semmi pénzem nem volt, de felhívtam Zsoltot, hogy beugorhatnák-e hozzá lemezt venni és esetleg hallgatózni. Korrektül tájékoztattam, hogy nem vagyok fizetőképes hifi termékeket illetően, de Ő ettől függetlenül fogadott. Abban az időben ez nem volt egyáltalán természetes, hiszen ki a fene foglalkozott volna egy a kamaszkorból éppen kilépő sráccal? Megmondom a választ, senki. Az Ő emberségét és empátiáját mutatja, hogy néhány nap múlva kissé izgatottan csengethettem a bemutatóterem ajtajánál, ahol belépve a hifi mennyországban találtam magam. Eddig csak olvasott márkák termékeitől roskadoztak a polcok, Nakamichi Dragon(!), Epos ES 14 hangsugárzó, Exposure és ION Systems erősítők és a hifi világ három referencia lemezjátszója:Linn Sondek LP 12, Elite Rock, Roksan Xerxes.Leesett állal néztem körbe a helységben. Összegyűjtöttem pár hónap alatt egy kis pénzt, így becsületből vettem egy igazi audiophile lemezt a Harmonia Mundi kiadásában a Gregoria Paniagua La Folia-t. Otthon meghallgattam később, hát Apukám cuccán jól szólt, de semmi extra nem volt benne, el is süllyesztettem pár évtizedre. Most az internet korában jöttem rá, hogy ez egy igazi kincs, mivel a világ legjobb felvételei között tartják nyilván, ami nálam be is igazolódott.

 

 Ugorjunk vissza a bemutatóterembe, ahol Zsolt látva a lelkesedésemet, javasolt egy gyors próbát addig, amíg megjön a következő vásárló. A következő lánc volt bekötve, ugyebár a három lemezjátszó közül valamelyik (azért nagy szó, hogy ez a három lemezjátszó egy helyen volt bemutatva, mivel a Linn cég megtiltotta a kereskedőinek, hogy más lemezjátszót tartsanak rajta kívül, vagy pedig árulhattál a Linn nélkül bármilyen lemezjátszót.) Exposure elő-végfok (utóbbi teljesítménye csúcsban 1kW!), Epos ES 14 hangsugárzó, ez utóbbi abban az időben egy legenda volt a különleges konstrukciója okán. Ja és persze a Nakamichi Dragon. Először is Zsolt azt demonstrálta, hogy egy polc hangfal is képes feldolgozni a dinamikai szélsőségeket. Ehhez Csajkovszkij 1812 lemezét tette fel, azt hiszem a Linn-re. Ezen a lemezen az ágyúdörgést valódi ágyúkkal vették fel. Felcsavarta a hangerőt és az Epos olyat szólt, hogy máig ott van a fülemben. Itt valóban 1kW csúcs teljesítményt adott le az Exposure, ráadásul pazar minőségben, könnyedén. Amit az Epos is könnyedén feldolgozott. Eszembe jutottak Édesapám Videotonjai, amelyek vagy kétszer nagyobbak voltak és dinamikailag olyan siralmasan szóltak, hogy szinte alig hallgattuk, jóformán csak háttérzenére használtuk. Apukám utólag belátta, hogy a régi rendszer sokkal jobban szól, főleg a zseniális Orion HS40 hangsugárzók miatt ( ha látsz egyet vedd meg, próbáld ki, meglepetésben lesz részed.) Szóval itt egy kis ízelítőt kaptam abból, hogyan is kellene szólnia egy jó rendszernek. Ezt a tapasztalatot jól elraktároztam, később nagy hasznát vettem kiindulópontnak. A következő bemutató az volt, hogy megmutatta a Nakamichi Dragon képességeit, felvettünk egy pár percet az 1812-ből és a  monitorkimeneten rögtön visszahallgattuk. Gyakorlatilag alig volt különdség, úgy, hogy ott helyben Nakamichi rajongó lettem és kb. 40 év múlva meg is lett , ha nem is egy Dragon, de egy 482-es. Utána következett egy számomra nagyon érdekes teszt, egymás után meghallgattunk egy rész az 1812-ből mindhárom lemezjátszón. Nálam a sorrend egyértelmű volt, Elite Rock, Roksan Xerxes, Linn Sondek.

A Linn hangján hallottam egy érdekes felső basszus elszíneződést, amely nagyon analógossá tette a hangját, mégis valahogy nekem nem tetszett, ehhez képest a Elite Rock egy pokolian gyors, szikár, ritmikus hangot produkált, a Roksan valahol a kettő között volt, nem igazán érintett meg. Ez természetesen a saját szubjektív véleményem, valójában mindhárom lemezjátszó extraklasszis volt és ha akkor megdobtak volna valamelyikkel boldogan cipeltem volna haza:-) Természetesen ezek megvásárlása teljesen reménytelen volt, ezért csak mint tapasztalatot tároltam el, mondván soha nem lesz rá pénzem.

És most jön a svédcsavar, hogy mégis lett Rock-om! Az AVX-en kíváncsiságból felvettem a kapcsolatot az eladóval és kiderült, hogy a tulajdonos megbízásából hirdeti. Kérdeztem az árat (ez nem volt a hirdetésben) és amit mondott azonnal meggyőztek arról, hogy ezt a vételt nem hagyhatom ki. Néhány nap várakozás után egy korrekt és kedves demonstrációt követően a birtokomba került ez a legenda.

 

 Na de mitől legenda? Szerintem a lemezjátszó kitalálása óta nem volt ilyen műszakilag ötletes megoldás a lejátszás minőségének a javítására. Más cégek a meglévő ötletek lenyúlásával (lásd Ariston-Linn) és azok finomításával töltötték az idejüket, de Max Towshend és csapata radikálisan újra gondolta a lejátszást és ennek eredménye a kívülről látványos szilikonvályú, amit a lemez fölé kellett tolni lejátszáskor. Ennek feladata a hangkar-hangszedő rezonancia folyamatos csillapítása. Annak idején tudtak a problémáról, de csak félmegoldások születtek, próbálkoztak a hangkarcső vastagításával, a belsejének habbal történő kifújásával, különféle csapágyazási megoldásokkal (ennek köszönhető az unipivot karok megjelenése) és más egyebekkel. Ez csak egy volt a sok nem látható megoldás közül, bár kétségtelenül ez volt a leglátványosabb. Új fajta tányércsapágyat használtak, a lemeztányér is más anyagból volt és egy a jelen esetben gipsszel kiöntött acél sasszét készítettek. Ez a lemezjátszó alapozta meg a későbbi Rock-ok hírnevét. Az akkori szakmai sajtó el volt ájulva a szilárd, ritmikus, gyors hangzásától, a hajtás csendességétől, a fekete háttérből, ahonnan kiemelkedtek a hangok, illetve az egészen félelmetes mikrodinamikai feldolgozó képességétől. Ezen jellemzők együttese hozta létre azt a minőségű hangzást, ami még most, a XXI.-ik században is megállja a helyét, sőt nemcsak megállja, hanem akár meg is előzi a mezőny nagy többségét. Természetesen most már a számítógépes tervezés és szimuláció korában már vannak jobb lemezjátszók (pl. Thales), de azok olyan áron mennek, ami egy átlag zenebarát számára megfizethetetlen. Szerencsére a gyártás olcsóbbá válásával egyre jobb az átlagos minőség, így egyre megfízethetőbbé válik a színvonal, már ha valakit ez érdekel....

 

Magát a fejlesztés történetét itt megtaláljátok érdekes olvasmány.

 Szóval ez a számomra legenda nálam landolt egy szép napon. Az Excalibur karba egészen egyszerű volt beszerelni az Empire 4000DIII-at, amely vidáman fickándozott benne. Végre nem kellett a túlnyúlással babrálni, mert egy helyen volt a csavar nyílás és slussz. Becsavaroztam, bekötöttem, a vályút felszereltem, megtöltöttem 10.000-es szilikon olajjal, antiskating, ellensúly beállítva, elindítva a ZENE és perszer a szokásos popsira csüccsenés. Amit hallottam az valami elementárisan jó volt, a vályú ahogy megfogta a rezonanciát, valójában csak a hangszedőt és a lemezt hallottam. Olyan csendes a futómű, hogy hallani amikor a hangmérnök rákeveri a vágógépre  a mester szalagot. Megfelel a hírnevének a hangja, mert olyan szilárd mint egy kőszikla, ezért is Rock lett a neve. A térhatás fenomenális, mert az apró részleteket is kibányássza a lemezből, de ugyanakkor megbocsátó a felvételi hibákkal kapcsolatban, mert nem emeli ki azokat. Az a fajta reprodukáló eszköz, amely elvonul Közted és a zene közül és valljuk be, mindannyian titokban erre vágyunk. A hangja nem fárasztó, órákig lehet hallgatni, arra ösztönöz, hogy tegyél fel még több lemezt. Ennek hatására tiszta vinyl függő lettem, a Feleségem nagy örömére (Ő fogadja a futárokat) sorra veszem az érdekesebbnél érdekesebb lemezek. És ami számomra nagyon fontos, végre a komolyzenénél is behúz a rendszer!. Most már Verdit, Mozartot is hallgatok nem csak Jordi Savall-t. Ami még nagyon fontos, hogy képes kiszolgálni a bármely korszak csúcs hangszedőit. Itt már nem kel a fejed törnöd, hogy például melyik Koetsu (lehet bármely más csúcs cég is pl. ZYX, Ortofon egyebek) lesz jó hozzá, vedd meg bármelyiket boldog leszel vele

Mit tudok még mondani? Nagyon-nagyon boldog vagyok....

 

Ui.: ettől még marad a TANK, mert az sem gyenge játékos:-)     

   

Egy jó hangú, olcsó USB kábel (Unitek Y-C4001GBK)

  Az egész úgy kezdődött, hogy egy barátomnak kölcsönadtam meghallgatásra az AKG K501-et, mivel keresett egy kellemes hangú fülest. Mikor visszakaptam és bekötöttem, meglepődve tapasztaltam, hogy a füles nem működik. Tudtam, hogy a Barátomnál nem mehetett tönkre, ezért máshol kerestem a hibát. Rákötötten a Naim streamer-re és megnyugodva tapasztaltam, hogy minden rendben ugyanazt a varázslatos hangot hallom, mint régen.

Oké, eddig minden rendben, akkor mi lehet a hiba? Ugyebár az asztali PC-ről ment a cucc, így ebben a láncban kellett keresnem a hibát. Szép komótosan végigmértem a rendszert és kiderült, hogy a PC koax digit kimenete elromlott. Annak idején egy olcsó kiegészítő panelt vettem hozzá, ez volt a bűnös.Sajnos nincsen ezekből minőségi High End minőségű változat, csak úgy tudtam volna megoldani, ha veszek egy SPDIF koax kimenettel rendelkező hangkártyát. Mivel a PC csak You Tube és egyéb belehallgatáshoz kell, nem hifizésre, ezért ez az opció kiesett. Nem volt mit tenni ezért, úgy döntöttem, hogy átállok az USB kábel használatára, még ha minőségben visszalépés is lesz (A Mistral DT-307DA USB bemenete csak 48kHz/16 bites)

Innentől jött persze az agyalás, hogy milyen kábelt vegyek. Igazából sajnáltam rá még 100 dollárt is rááldozni, mivel mint említettem, igazából nem érdekelt a minőség, csak az, hogy hallgatható legyen. Éppen ezért bekötöttem a nyomtató USB kábelét és meglepve tapasztaltam, hogy  milyen kellemesen zenél. Ne gondoljatok valami nagy minőségre, egyszerűen csak jól szólt és nem volt bántó hibája. Nem tudom, hogy ez a DAC érdeme vagy a kábelé, de mivel amúgy ezt a kábelt nem használhattam, így lényegtelen volt az egész kérdés. Szokásos módon az internet segítségét kértem és keresés közben eszembe jutott, hogy a néhai Doctor John Cheap Tube Audio honlapján régen volt USB kábel teszt. Nosza gyorsan megkerestem és pont olyan olcsó USB kábeleket hallgattak meg, amilyenre szükségem volt. Itt találtam rá a kiszemelt áldozatra, konkréten az UNITEK Y-C419-re. Bár végül nem ezt vettem meg, mert Európában elérhetetlen volt és a gyártó honlapján sem szerepelt (valószínűleg kivezette), ezért az utódját az Y-C4001GBK-t rendeltem meg a Kábelvilág webáruházból. A cég rendkívül korrekten intézte a megrendelésem, 3 nap múlva már ki tudtam venni a csomagautomatából. Mivel nagy eredményt nem vártam, csak azt, hogy szóljon valahogy így igazából csak bekötöttem és a You Tube-ról  elindítottam Prince legendás 2011-es koncertjét a Live at Los Angeles Forum-ot. Hirtelen azon kaptam magam, hogy nem a dolgomat teszem, hanem egyszerűen zenét hallgatok. Ez a filléres kábel, egészen meglepően hozta a koncert pörgős, dinamikus hangulatát. Főleg az tetszett, hogy részletesen szól, de nem úgy, hogy az arcomba vágta, hanem az egész felvétel egy egységes egész volt. Megjelent a levegő a felvételen, a finom terem hangok és Prince néha különleges artikulációja is. Teljesen paff voltam, mert a fene sem gondolta volna, hogy egy ilyen alapvetően ipari kábel, így szól. Nyilván nem egy 2000 dolláros kábel minősége, de ahhoz képest meglepően szól.  

Szóval van egy ajánlásom USB kábelre, ha olcsón jót szeretnétek jót, vegyetek Unitek Y-C4001GBK.-t.

Ui: ha találtok valahol UNITEK Y-C419-et, érdemes megvenni, mert egész különleges a kialakítása, a kábel egy barnás átlátszó borításban van és elképzelhető, hogy azért a mostaninál jobb a hangja. Ha sikerül szerezni egyet, akkor természetesen írok róla. 

 

Nekrológ egy hangsugárzóért. (ProAc Response 2.5 replika)

  Kb. 1 hete könnyes búcsút vettem szeretett hangsugárzóimtól. Most tuti azt gondoljátok, hogy megbolondultam:-) és lehet, hogy igazatok van. Az az igazság, hogy lassan szeretném befejezni a lánc kiépítést, ha lehet egyáltalán. Remekül szóltak, hatalmas élmény volt hallgatni őket, egyetlen bibi volt a dologban. Az a fránya érzéketlenségük. A HTA-30-al remek párost alkottak (jut eszembe az egyik Kollégámnál landolt második rendszerbe.), de a középsáv ezzel az erősítővel, bár kiváló volt, de nem érte el a 300BN triódák mágiáját. Ez a cső egyszerűen elképesztett a transzparens, gyors, valósághű hangjával, még egy olyan alap együtemű erősítővel is mint az Appluase 300B. Az analóg lemezek hallgatásának ez a cső adta meg az értelmét.és végre tudok operát, középkori muzsikát fészkelődés nélkül hallgatni és persze az imádott Jordi Savall CD-ket is. SACD fronton is lesz változás, pont ezek a lemezek miatt, de erről majd később írok. Summa summárum, az volt a probléma, hogy bár a 300BN csövekkel már ki tudta hajtani a ProAC-ot az erősítőm, mégis valahogy hiányzott az a robbanékonyság, dinamika, transzparencia amire egyre inkább kényes lettem. Az SACD-k tesztelése után ez az érzés odáig fajult, hogy meghirdettem őket. Feleségem nagy bánatára, mivel nagyon megszerette őket a pofás kinézetük és persze az Őáltala belefektetett munka miatt is. Sajnos ez a hangsugárzó kb. 86-89 dB érzékenysége zabálta az energiát, ezért a mikrodinamikai csúcsokat "lenyelte". Több mint valószínű, hogy egy ellenütemű csöves végfokkal (conrad-johnson, Audio Research, Bedini, Michaelson & Austin TVA-1 stb,stb.) parádés hangja lett volna, de ezek megépítése lyukat égetett volna a zsebembe, gyáriban megvenni pedig egy anyagi csőd lett volna nekem.

Így maradt az eladás. Jellemző Magyarországra, hogy nálunk mindenki csak gyári cuccot keres, a DIY-től félnek mint a tömjénfüsttől. Felraktam az avx-re és a Jófogásra, írd és mond 2 év alatt 4 érdeklődő volt amiből az első eljött meghallgatni, de nem tetszett neki, a többi el sem jött és végül jelentős árengedmény után egy nagyon kedves úriember vette meg hobbiból. 

Nagyon sajnáltam, hogy elment, de a problémát meg kellett oldani és  a probléma megoldása már úton is van a hifizés fellegvárából....Spanyolországból, hihi.

Hogy hatás és klikk vadász legyek, juszt se fogok elárulni semmit sem:-)

Folytatása következik.... 

  

 

A bűvös kockák (Martin-Logan MLT-2)

 

 

 Szóval van már egy házimozi receiverem aminek igencsak veretes a hangja. Mivel a Dali rendszer gyorsan elment, (nem meglepő, olcsón adtam) ezért kellett helyette egy másik rendszer. AZ AR szub maradt, házimozira tökéletesen megfelelt a maga kissé lassú, ámde pontos hangjával. Nem akartam anyagilag elszállni a házimozi hangsugárzó szettel, ezért a használt piac alján keresgéltem az ebay-en. Megígértem a Feleségemnek, hogy azért, mert hosszú éveken át, megannyi költözködésen keresztül eltűrte a nagyobbacska DALI-k ábrázatát, ezért egy szatellit rendszert fogok venni , amely méreténél fogva nappali barát.

 Természetesen elgurult a gyógyszer, mert miért is ne, ezért egy új korában kb. 2000 dolláros rendszer mellett döntöttem, természetesen használtan.

 Na és mi lett? Hát persze egy Martin Logan, amit kifejezetten, ha nem is utáltam mint céget, de mondjuk úgy, hogy nem voltam egy nagy rajongója. Ennek oka már évtizedek óta az, hogy képtelenek a hibrid elektrosztatikus rendszereikben normálisan összehangolni a hagyományos hangszóróval szerelt szub-ot a sztatikus közép-felső sugárzóval. . Ja pl. a Triangle szubjai fel tudják venni a tempót, hm, érdekes…. Még a fülembe cseng, mit cseng, ég az a demó, amikor felraktak egy klassz AC/DC felvételt és hallgattam a széteső, megnyomorodott hangképet. Szegény énekes, ha hallja, sírva rohant volna haza😊

 Na mindegy, ez az én egyéni szocpol. problémám. Mivel azonban egy elszánt alak vagyok, ezért valahogy kiszúrtam a címben említett szettet. Vajon miért vettem meg?

-          Mert valójában egy hülye sznob vagyok és igenis kellett az életben egyszer az, hogy egy Martin Logan hangsugárzót birtokoljak.

-          A többi cég szatellit rendszerének a formatervezője valószínűleg egy elsőéves volt, mert egyszerűen egy ronda téglatestet vagy kockát formáltak, borzadály volt nézni őket. Leckét vehettek volna a Bose rendszerétól, mert az is egy kis kocka, de valahogy mégis bitangul néz ki. És itt a cucc szépsége is mérvadó, hiszen egy nappaliban fogja a delikvens hosszú évekig nézegetni.

-          Azok a fene tesztek, mindenki áradozott róla, még nagy mozi rendszereket is elpáholtak, persze nem a hangnyomásukkal. A hangnyomás nem is érdekelt, mostanában egyre halkabban hallgatok zenét, filmet.

-          Mindenki kiemelte a rendszer integritását, egységes hangképét, kiváló tempóját és azt, hogy egy nagyobb AV erősítő teljesítménye meg sem kottyan nekik.

-          Szerethető, hosszan hallgatható hangképük van.

 Keresés közben persze találtam drágább szatellit rendszert tőlük, az lett volna az álomszett, de a pénzügyek közbeszóltak.( A Motion 6 rendszer lett volna, ebben a magassugárzó Folded Motion hajtogatott fólia sugárzó, finom holmi ám!)

AZ USA-ban találtam egyet igen jó áron és a szokásos 1 hónapos út és az idegeskedés után a futár átadta a Feleségemnek. Ő is nagyon örült, mert nem kellett egy 100 kilós házimozi szettet bevonszolnia a házba😊

 Az USA szállításnál ha vásároltok valamit és ebay-es szállítási választotok, ne lepődjetek meg azon, hogy néhány napig „eltűnik”  a rendelt termék, sajnos van amikor egy pár nap a reg.szám átadása az egymást követő futárcégeknél.  

 Nálam ez így nézett ki: eladó feladja a terméket-> DHL I. viszi az USA-n belül-> átadja egy kínai konténeres szállítócégnek az árut, aki áthajózza Európába->átadja DHL II-nek, aki az európai szállításért felelős. Elmegy a cucc Németországba majd átadják az MPL-nek az utolsó kilométerekre.

 Ez tehát minimum három reg.szám. És persze hol tűnik el a szám? Hát persze, hogy a kínainál és az MPL-nél. Az MPL bénázásának hála, egy hétig fogalmam sem volt hol a cucc. Aztán valahogy bekeveredett az országba és megjött. Rejtélyes.

 Szóval a Feleségem szépen kicsomagolta és az asztalra tette a kis dobozkákat és elkezdtünk vacsorázni. Úgy mellékesen kibökte, hogy az egyik doboz kisebb mint a többi. Na egyből a torkomon akadt a falat, mondom ez nem lehet igaz. Rámutatott az egyikre és bakker tényleg! Mi a franc mondom, ezt összekeverték a kisebbik rendszerrel? (MLT-1) Félbeszakítottam a vacsorát és rohantam mércéért. Lemérem stimmel, leülök ahol voltam nem stimmel, mi van itt? Egy kis optikai csalódás áldozata lettem, ilyen pöttöm dobozoknál a szem távolága is fontos, mert a méret miatta szemünk ha csak pár centivel is eltolva látja a tárgyat, kisebbnek érzékeljük. A Feleségem egy jót vigyorgott, mert Ő rakta le a cuccot. Ezért ez egy emlékezetes vacsora volt😊

 

 És a bekötés után a hangja is. Előzőleg megnéztem a You Tube-on egy videót róla és már ott is hallottam, hogy milyen klassz a ritmikája és hogy mentes az egyszerűbb dobozok visításától, illetve milyen doboztalan a hangja. Nálam a Sony teljesítményével megtámogatva, fantasztikus előadás kerekedett. Ezek a pilicka dobozok olyan tisztán, élénken, de finoman szóltak, hogy csak úgy néztem. Minőségi Blue-Ray felvételen ütős, dinamikus felső mély tartomány, élénk közép és bársonyos magas tartomány jellemezte. Prince koncertjét olyan intimitással, közvetlenséggel kezelte, hogy csak néztem, erre sokkal komolyabb rendszerek képtelenek. Persze megvannak a korlátai, de egy jó behangolás sokat segít rajtuk. A centersugárzó minőségéről sokat elmond, hogy a SONY manuális beállításánál elszúrtam a center csatorna szintjét és egy filmnél mint egy holografikus kép jelent meg a középpontban a főszereplő, ilyet jelenlétérzetet még sohasem hallottam. Illetve korrigálok, a barátom Spendor S100-i tudták ezt, persze magasabb színvonalon, de hát most egy vacak kis házimozi szettről van szó! Többcsatornás SACD-n pedig brillírozott, itt a DALI-k valahogy elvéreztek.

 

 Lehet, hogy csak szerencsém volt, de most úgy érzem, hogy kb. 10 évre bőven letudtam a házimozit. Nem gondoltam volna……

A 12 kilós bájtömeg új szerepben (II)

 Időközben bekötöttem az EAR 843P-t közvetlenül a csöves végfokhoz, mert a Sony-n keresztül elég vérszegény volt a hangja, nem volt szórakoztató stb. 

Most már jó.:-)

Ezek szerint a keverés működik, csak éppen félvezetős forráshoz félvezetős előfok, csöves forráshoz csöves előfok dukál. ez egy kicsit megkeveri a dolgokat, de logikus.

Ha van lehetőségetek kipróbálni a dolgok, legyetek szívesek kipróbálni és a tapasztalataitokat leírni.

Előre is köszönöm.Nyár révén nem fogok azonnal válaszolni, de mindenképpen fogok.  

 

A 12 kilós bájtömeg új szerepben.

 

Ahogy az előző bejegyzésben említettem az STR-DA 2400 ES bizonyított. A végén említettem, hogy egy kicsit leegyszerűsíti a hangot, főleg a középsávban, bár még így is nagyon jó a hangja. Miközben egyre többet hallgattam valami befészelte magát az agyamba. Anno, amikor megvettem az Appluase 300 B végfokot  természetesen a Kondo KSL-M77 replikával hallgattam. Nagyon jó hangja volt a rendszernek mindenben, igazi vérbő High End szólt, viszont egyre kevesebbet hallgattam. Ez nem volt jó ómen, mivel azt jelezte, hogy valami fontos dolog hiányzott a hangzásból. Hosszas hallgatózás után rájöttem, hogy a két csöves bár nagyszerűen együttműködik, de az élénkség, a zene sodrása lecsökkent vagy akár el is tűnt a hangzásból. Ellenpróbaként a végfok egyik bemenetére közvetlenül rákötöttem az SMSL PL 200-at és egyből megjött a szórakoztató hang. Így aztán mivel a végfoknak csak két bemenete volt a Naim streamer előfokát is bevetve rákötöttem a másik bemenetre az EAR phono előfokot. Így már egész jó lett, de azért nem volt az igazi. Időközben olvastam egy érdekes cikket a NAD 3020 erősítőről a Doctorjohn Cheaptubeaudio-n, amelyben megállapította, hogy a klasszis hang nem igazán a végfokon múlt hanem az előfokon. Ez persze elindította bennem a vezérhangyát, hogy mi van itt az előfokkal?

 Alkatrész szinten már kiderült, hogy a jelútban célszerű keverni az alkatrészeket, mert egyfajtával a hang egysíkúvá, unalmassá válik. Nálam ez a jelenség a ProAC 2.5-nél jelent meg, ahol a váltó alkatrész hangolása közben szénréteg ellenállásokat tettem be a váltóba és egyből agyon csaptam a hangot. amint bejöttek a MILLS ellenállások vigyor lett a vége.

 Szóval adott a lehetőség, keverjük a készülékeket! Csöves végfok elé félvezetős előfok, csöves előfok elé félvezetős végfokok. Egy probléma jelentkezett , nem volt félvezetős előfokom. Oké, de van egy pre-out-os házimozi erősítőm, amit azért vettem, hogy egyszer majd prociként alkalmazva valami brutál házimozit hozzak össze. Nosza kössük be előfoknak.

 Ismét meglepetés ért, amint bekötöttem a csöves végfok elé, gyönyörűen átjött a szórakoztató hangja, de közben annyit, de annyit finomodott a középtartomány, hogy egészen elképedtem. Az egyszerűsítés eltűnt, maradt a szórakoztató hang, a finomságok és dinamika hegyek. 

Úgy néz ki, hogy nem úszom meg az ellenpróbát, a félvezetős végfok+Kondo előfokot. Ebből építés lesz.... 

Ha van lehetőségeket próbáljátok ki, lehet, hogy meglepődtök. Remélem.