The Monster (Lii Audio F 18)

 

 Nos, a mai napon befejeztük a munkát, készek a hangfalak. Néhány száraz adat:

- A szárnyakat és a lapokat L idomok tartják darabonként 88 db csavarral.

- Egy hangfal súlya kb. 45 kg.

- Az előlapok 36 mm vastag nyír rétegelt lemezek, a szárnyak 18 mm-ek.

- Csak a kétszeri alap csiszolás volt 2 nap. 

- Kb. 38 munkaóra kellett az elkészítéséhez.

- 2 db doboz  Sadolin Aqua Classic 3 in 1 paliszander lazúrt nyelt el.

- Hát, váll, lábizom erősítésnek kiváló:-) Minek az edzőterem?

-  A tervezés kb. 8-10 estémbe került.

Sajnos nem lettek tökéletesek, mivel amatőr módon épültek, nincsen műhelyem. 

Viszont a hang bődületes. A felfele sugárzó magasak később lesznek beépítve, most a saját hangképére vagyok kíváncsi.

Természetesen visszatérek a hangjára, de a bejáratás elején járok, kb. 20-30 órát mentek és az ajánlás szerint kb. 100-300 óra után "érik be" a hangszóró. Egyenlőre annyi biztos, hogy mélye az van, bőven...

 

Alakulgat, alakulgat. (Lii Audio F18)

  A szabim alatt elindítottam az építési projektet. Paliszander színű lesz az egész, a szárnyakat csapolással rögzítettem. Ebben nagy segítség volt a Wolfcraft tipliző sablon, amelyet nyugodt szívvel ajánlok másoknak is, nekem ez a második munkám vele. Persze nem lennék én, ha nem csináltam volna az elején néhány marhaságot, de hát az ember a saját kárán tanul. Természetesen z még nem a vége , számos csiszolás és lakkozás vár ránk. Azért ránk, mert a Feleségem is beszállt a mókába a festéssel, remekül fest, a teljes lazúrozás az Ő munkája. Sajnos műhely hiányában maradt a lakás és terasz:-)

Néhány fotó a vázról és a lapokról:

  

A szárnyak:

A magassugárzó nyílása:

Az első réteg lazúr:

 Az első réteg lazúr az előlapon:

 

A tervezés II. (Lii Audio F18 Open Baffle)

 Mivel a lapok levágása és a körkivágás kialakítása egy kis időbe telik a lapszabászatnak, ezért még volt időm néhány apróságon gondolkozni. Az egyik a magassugárzó illesztése, ezekhez a nálam már bevált K75-10 olajpapír és PET dielektrumú kondenzátorok érkeznek 1,5uF és 2,2 uF értékben. Azért ez a kettő érték, mert a szoba akusztikája fogja eldönteni, hogy melyik érték lesz a jó. A 1,5uF kb. 13 kHz-es keresztezési frekvenciája azt jelenti, hogy egy kis levegősséget, plusz teret ad a Lii-nek, míg a 2,2 uF 9 kHz-e akkor segít, ha az akusztika miatt nem lesz elég magas hang, ezért egy "harapósabb", rámenősebb magas tartomány szükséges.  Bonyolítja a helyzetet, hogy a normál elrendezés helyett nálam a magassugárzó felfele sugároz majd, így akusztikailag egészen más lesz a képlet.

 Ezenkívül még egy fontos dolgon gondolkodtam el, ez pedig a szárnyak közötti légáramlás reflexiói. A két szárny egy csövet mintáz meg a gyakorlatban és ebben a csőben a hanghullámok a frekvenciájuktól függően verődnek a két szárny között. Nem véletlen az, hogy a szárny felfele egyre keskenyebb lesz, mivel ezt egy orgonasípnak tekinti a szakirodalom, amelyiknek az a tulajdonsága, hogy ha a geometriája ugyanaz marad, akkor egy frekvencián elkezd rezonálni és egy csúnya kiemelés lesz a frekvencia menetben. Itt várhatóan a méretek miatt kb. 250 Hz körül lenne ez a rezonanciacsúcs.Ha azonban a geometria folyamatosan változik, akkor ez a rezonancia szépen szétterül és egyenletes(ebb) lesz a frekimenet. Ha a magas hangoknál maradna a 40cm hossz, akkor komoly diffrakció és fázisprobléma jelenne meg, amit ez a konstrukció megakadályoz. Ezt a rezonancia halmazt még tovább lehet szelídíteni a szárnyak belső felének a burkolásával  filc vagy nemez anyaggal. Itt az a bökkenő, hogy véleményem szerint ezzel felboríthatjuk a hangzást, mivel a filc vagy nemez a közép és magas frekvencián hatásos a szerkezete és a tömege alapján, a mély átvitelbe szerintem nem szól bele. Elméletem szerint az open baffle hangfalaknál az elülső és a hátulsó kimeneteknél ugyanolyan hangokat kell sugározni, különben a hangzás felborul.

 Ehhez jön még hozzá esetleg egy szuper magassugárzó beépítése a későbbiek folyamán. Itt is a homogenitás nevében egy előre-hátulra sugárzó típus lenne a megfelelő. Itt lépnek a képbe a planar magassugárzók, mivel ezek között találni olyan konstrukciót, amelyik előre és hátulra is sugároz. Természetesen csak néhány típus alkalmas erre a célra az érzékenység megkötése miatt. Konkrétan a Gr Neo 3, amelyet sokan használnak DIY open baffle hangfalnál. A 40kHz határfreki azt hiszem elég meggyőző.

 Szóval aki azt hiszi, hogy egy ilyen hangfal megépítése csak annyi, hogy veszek egy deszkát, utána becsavarozom a hangszórót és jó éccakát, sajnos rossz hírem van, egyáltalán nem ilyen egyszerű....  

  

A szibiláns csapdája.

  Csak nem hagyott nyugodni ez a szibiláns dolog, mert egy kicsit mindig is volt a cuccban. Ahogy nézegettem a "mesterművet" elölről, hátulról, oldalról, egyszer csak észrevettem egy kis furcsaságot. A Empire vidáman előre dőlt, ami a VTA álmoskönyve szerint vékony, dinamikátlan hangzást jelentet. Ami a legjobb az egészben, hogy valami már derengett régebben is, de elhessegettem azzal a jelszóval, hogy jó ez így!

 Kezdjünk csak mérni?!. ŐŐŐ, 5 azaz öt milliméter lejtése volt hangkarnak! Mi a f... ezt hogy nem vettem észre? Nyilván becsaptam magam, mert annyira el voltam ájulva a hangjától, hogy csak a pozitívumokat hallottam. Ez pszihés dolog lehet, minden alkotó elfogult a művével kapcsolatban. Mivel átlagember vagyok, így én is átlagosan gondolkodom, tehát jött az elfogultság. Ez van akkor, ha nincsen egy külsős, aki a saját kritikáját megfogalmazza. Nos nem volt ebben semmi rossz, megfogalmaztam magamnak. Röpködtek a fejemben a jelzők. 

 Oké, de mi legyen a megoldás? Nyilván a hangkart kellett volna lejjebb emelni.Ennek mindössze az volt az akadálya, hogy a kivágás az alvázon nem lett elég nagy és mivel a Tesla kar alja lépcsős megoldású, ezért nem tudott a elég mélyre elmozdulni, tehát a max. mélységben is volt plusz 5 mm. A szakirodalom szerint (Ai) vagy a hangszedő alá kell alátétet rakni, de ez a tömeg felborította volna az Empire és a kar tömegegyensúlyát, magyarán szólva rosszabb lett volna a hang. Pláne 5mm alátét, ez már izmos súly. Marad a tányér emelése. Erre már találtam megoldást két darab öreg, karcos lemez képében. Pont 5 mm-rel emeltek a tányéron és mit tesz Isten? Megjöttek a mélyek, az "sz" hangok szinte teljesen eltűntek és levegősebb lett a hangzás. Természetesen ez egy amatőr megoldás volt, de bizonyította az elv működését. Felpattantam a netre és szerencsémre szembe jött velem a megoldás. Megrendeltem úton van. Erről szól majd a következő szösszenetem.

Nehéz ez a hifizés......      

A TANK új ruhája (Dual 1229)

 Egy kicsit nagyképű szöveg, valójában arról van szó, hogy befejeződött a TANK átépítése. A plinth pácolva, selyemfényű lakkal átfestve.Sajnos vannak még hibák a felület kezelésen, ezt majd tavasszal korrigálom. Mutatok egy közben fotót, elnézését kérek, elég béna lett.

 

 Az a Mariana árok a közepén menet közben készült, az oka prózai, néha a motor beleütközött az aljába, ezért meglékeltem a dobozt. Most persze előadhatnám a menő dumát, hogy a doboz strukturális rezonanciáit hangoltam szét, a motor rezgése a levegőn keresztül nem rázza az alvázat, a motor hűtése jobb lett, így javult az egyenfutása stb.stb. Ugyanakkor mégis valahogy gyorsabb és fickósabb lett a hangzás, de úgy, hogy közben a mélye nem lett vékonyabb. Mondjuk ahogy nálam szokás, most sem volt egyszerű az összeépítése, mert a hálózati kábelt másodjára sikerült jól bekötni, az idler feszítő rugója valahogy elcsúszott és nem volt 33-as fordulat, szóval jót szórakoztam a délután. De a bekapcsolás után minden bosszúságom elszállt. Nagyon jól szól az Empire 4000D/III-al, a basszus súlyos, ahogy egy dörzskerekes géphez illik, viszont a nagy tömeg miatt a motor zúgása már elenyésző és hozza azt a húzást amit imádok benne. Sajnos sok időm nem volt hallgatni, mert az EAR 834P klónba megjöttek az új csövek (vintage Tungsram ECC 83-> RFT ECC83  a végén) ezeket be kell járatni, mert egy kicsit erős szibilansz a zenében (a sziszegő hangok erőteljesek). Ezért rákötöttem a CD-t ismétlő üzemmódba és elindítottam az IsoTec Full Balance bejárató lemezt. Bízom benne, hogy 10-15 óra járatás után változni fog a hangjuk. 

 

  Az esztétikai hibák ellenére nagyon elégedett vagyok a hangjával, mivel ez is olyan jó mint a Rock csak másféleképpen. Nincs meg benne az a fajta arisztokratikus nyugalom mint abban, illetve az a már-már CD-szerű analitikus hangzás és egy kicsit izgága is, de ez kell a pop, rock és a többi könnyűzenére, itt pokolian jól szól. Ha lesz időm akkor természetesen komolyzenén is meghallgatom, de mostanában a hangfal és egyéb ügyek miatt elég sűrűk a napjaim, ezért ezt télre toltam. Mindenesetre a projekt sikeresen zárult, lehet újra zenét hallgatni vele. Ne felejtsétek el, ezt a fajta változtatást bármely más dörzskerekes gépen el lehet készíteni (régi ELAC, Miracord stb), nyugodtan  engedjétek szabadon a fantáziátokat. Ha kérdésetek van írjatok, amint tudok válaszolok.  

Sok Sikert Kívánok. 

 

A tervezés (Lii Audio F18 Open Baffle)

  Ugyebár az előzményből kiderült, hogy az F 18 műszaki paraméterei alapján egy open baffle hangfalban működik jól. Hallottam próbálkozásokat pl. bassz reflex dobozra, de valahogy azok nem voltak az igaziak. A hangszóró elvesztette azt a félelmetes gyorsaságát, transzparenciáját, ami miatt megkedveltem. Tehát maradt az eredeti irány. Először megnéztem a Lii Audio honlapját, hogy mit ajánlanak és rögtön megtaláltam a rajzot.

 Nézegettem a tervet és egyszer csak beugrott valami. Én már láttam hasonló hangfalat! Elkezdtem gondolkozni és keresgélni a nem létező memóriámban és néhány óra múlva elkezdett derengeni valami. Mégpedig a Wharfedale SFB hangsugárzó képe. Gilbert Briggs tervezte 1956-ban válaszul a Quad ESL 57-re. Abban az időben (és most is) a Quad cég sztatikus hangsugárzója volt az etalon a transzparencia, a térhatás és a mikrodinamika területén. Természetesen ez jelentős piaci sikert is hozott a Quad-nak és a Wharfedale SFB hangsugárzó volt a válasz a kihívásra. Nagyon érdekes konstrukció, egy 15 collos és egy 10 collos szélessávú hangszóró működött benne. Maga a név a Sand Filled Baffle azt jelenti, hogy a hangsugárzó előlapja két falemezből állt, ami közé finom homokot töltöttek. Ezzel akusztikailag egy holt lap készült, amelynek nem volt hallható rezonanciája, így a két hangszóró a tudása legjavát tudta nyújtani. Azért lett open baffle, mert a tervező rájött, hogy a tiszta, finom hang záloga a doboztalanítás. Ami eddig akadályozta ezen hangsugárzók terjedését, a lap rezonanciája, ez pipa az előbbiek alapján, illetve a hangszórók magas rezonancia frekvenciája, ami lehetetlenné tette a jó mélyeket ebben a konstrukcióban. A megoldás egy speciális lágy perem és egy nagyon engedékeny felfüggesztés volt, így a mély hangok lesugárzásának nem volt már akadálya. A két hangszóró egyszerűen párhuzamosan volt bekötve. Még egy magassugárzót is alkalmazott, amely felfelé irányítva még jobb sztereó teret rajzolt. Ez volt a később híressé vált Super 3 magassugárzó. Ez a hangszóró szett 15 ohmos volt és az érzékenysége okán már egy 3 Wattos csöves erősítővel is szépen szól. Nemcsak szépen, hanem lehengerlően jól. Annyira valóságos volt a hangja, hogy például a  Royal Festival Hall-ban egy bemutató alkalmával összetévesztették az élő eladó hangjával a hangsugárzó hangját. Amikor ezt elolvastam rögtön elindult a vezérhangya, főleg amikor a két tervet összehasonlítottam. Az arányok stimmeltek, a felépítés is stimmelt és itt lett igazán érdekes a dolog. Maradjunk annyiban, hogy mindkét hangsugárzó mérete óriási volt, a Wharfedale a két hangszóró miatt, az enyém az egyetlen hatalmas hangszóró miatt (átmérő 46 cm!). De mivel borult agyú hifista vagyok és a Feleségem elnézi a hülyeségeimet (sok-sok hála Neked), ezért nem volt akadálya a hangszóró vételnek, illetve egy ekkora hangfal kivitelezésének. Természetesen nem lennék én, ha nem alakítottam volna át a tervet. A szárnyak (ezek oldalról határolták a hangfalat és akusztikai valamint tartó szerepet is kaptak) eredetileg le volt gömbölyítve felül. Nálam egy kicsit szögletes lett, olyan németes vagy skandináv a fene tudja. De miért volt szükség a szárnyakra? Azért, mert normál esetben a hangfal előlapja segít abban, hogy az elölről és hátulról sugárzott mélyek ne tudják egymást kioltani. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha egy hangszórót doboz nélkül hallgattok, nincsen egyáltalán mélye, mert a membrán mozgásakor az elölről sugárzott és a hátulról sugárzott hang ellenfázisban van és kioltják egymást. A magas hang nem, az irányítottsága okán. A szárnyak alkalmazásával nő az előlap mérete, ami a mély hangok miatt kulcsfontosságú. Nálam pl. az előlap 90x120 cm-es és a szárny 40 cm mély, így egy egészen komoly méretű felület támogatja a mélyeket. Ráadásul az előlap 36 mm-es nyír rétegelt lemezből fog állni( 2x18 mm) így egy hangfal súlya cirka 30-36 kg között várható. Szóval nem kicsi, na. Az AI-al kisütöttük a magassugárzó típusát is. Nem akartam egy bizonytalan állapotú és ráadásul nagyon drága eredeti magassugárzót használni, ezért kikutiztattam az AI-al egy modern megfelelőt. Nekem ez órákba telt volna, de neki pikk-pakk megvolt. Többszöri nekifutás után sikerült egy amcsi hangszórót találni, ez az MW Audio MC05N20A  típusa volt. Azért volt nehéz találni megfelelő hangszórót, mert az F 18 brutális, 98dB-es érzékenysége miatt, alig volt ilyen a piacon Az ár több mint megfelelő volt, érzékenység stimmelt, ráadásul kifejezetten vintage hangsugárzók felújítására ajánlják, meg is rendeltem+így egy egyszerű 6dB-es váltóval lehet illeszteni az F 18-hoz, nem fogom az erősítő teljesítményét "elfogyasztani " egy bonyolult váltóval. Fő az egyszerűség!

Szóval most itt tartok, a lapok megrendelve a CNC megbeszélve, az alkatrészek úton. Valahol október környékén már ha minden jól megy, működni is fog. Berakok néhány móricka rajzot, hogy vidám legyen a hétvégétek.

 

 

Kalandra fel! 

  

 

A pimpelés eredménye. (Siemens ECL 805)

 Alig két hét alatt megjöttek a Siemens ECL 805-ök. NOS állapotúak, úgyhogy egy kis bejáratás még kell nekik. Első hallásra a ritmika sokkal jobb lett, a 300 BN-ket erősebben fogja, mint a Tungi. Egy kicsit precízebb, gyorsabb lett a hang, talán erőteljesebb is. Viszont szárazabb is lett, hasonló lett mint egy tranzisztoros erősítő. Érdekes, hogy a fűtőszálak sokkal erősebben világítanak mint a Tungi., valószínűleg a jóval nagyobb teljesítmény okán. Aki szeretné a 300 B-k teljesítményének az utolsó csöppjét is kicsikarni, az nyugodtan vehet valamilyen ECL 805-öt nem fog csalódni. Popzenén nagyon jó a hangja, de az opera is meghálálja ezt a fajta hajtást. Talán a romantika ment el egy kicsit, de ez még nem biztos. Ja, az egész művelet tokkal-vonóval együtt 13 euró volt, egyáltalán nem vészes. Ha esetleg a csúcsok csúcsát szeretnétek, akkor itt is a Telefunken vagy a Mullard lehet a befutó, de itt azért már combos árakról beszélhetünk. Ezek a tesztek alapján egyesítik a romantikus hangzást, a feszes, hajtós hanggal.

Sokat fog számítani szerintem az is, hogy ha be lesz építve a hangszóró. A tervezésről hamarosan írok, csak legyen rá időm.  

 

A bejáratás és a hang (Lii Audio F18)

 Szóval kb.3 hét alatt megérkeztek a hangszórók, a Lii Audio Europe-tól  és szerencsém is volt, mert egy 5%-os kupon segítségével olcsóbbak is lettek. Nagyon alaposan be voltak csomagolva, mégis az egyik hangszóró membránja egy kicsit benyomódott. Szerencsére, mint később kiderült semmilyen hatása sem volt a hangra, így a problémát elengedtem.

Nagyon egyszerűen megoldottam a bejáratást, egyszerűen a földre raktam őket kb. 45 fokos szögben felfele irányítva. Az első meghallgatás természetesen csalódás volt, mivel nem volt mélye. Persze tudtam, hogy az akusztikai kioltás miatt van ez, de reménykedtem, hogy azért valami lesz. Volt is csak nem mélye, hanem bődületes tere. Ilyen hangot utoljára csak csúcsminőségű sztatikus vagy planar esetleg ribbon (Apogee) hangsugárzóval hallottam. Egészen döbbenetes élmény volt, de más is történt. Bár tudtam, hogy a bejáratás alatt a Lii Audio hangszórók furcsa dolgokat csinálnak, mégis meglepett, amikor egyszer az egyik, egyszer a másik hangszórónak hol elment a közepe, hol visszajött. Egészen fura hanghatása volt. Ekkor beraktam az Isotek Burn It CD és módszeresen elkezdtem járatni őket. Kb. 20-30 óra után már kezdtek betörni a membránszélek és szépen kisimult a hangjuk. Még van egy enyhe sibilance (sziszegés sz "s", "z" hangoknál), de szerintem szép lassan csökkenni fog.

És a hang, hát az döbbenetes, pedig már hallottam szélessávút szólni, igaz az nem open baffle-ba volt építve, hanem  labirintus hangsugárzóban. Már ott feltűnt az egységes hangkép és a meglepően jó mélyek, pedig csak 6 collos hangszóró volt beépítve. Mondjuk ebben az összeállításban hajtani kellett keményen, de a tulaj egy mérnők volt és készített hozzá egy olyan, de olyan végfokot, hogy csak néztem. Szerintem a teljesítményét egy széklábba is be tudta volna pumpálni. Utoljára ilyen erőt még a Zsolt Audio-nál hallottam az Ő Exposure végfokai voltak ilyenek.

De térjünk vissza az F18-ra. Sajnos azt kell mondanom, hogy a ProAc-t már ebben a felállásban is lezenélte.

Jöjjenek a tulajdonságai:

- Az első a döbbenetes érzékenysége. A triódás erősítőm végre lélegzethez jutott és felszabadultan hajtotta meg a hangszórókat. Ezek az óriási membránok a erősítő sóhajtását is lesugározzák. 

- A Naim streamer jól szólt, de valami hiányzott a hangjából, most élvezettel hallgatom, teljesen átjön az ún. Naim hang. 

- És megjött a levegő, olyan laza, szellős a tere, hogy az valami elképesztő.

- A dinamikai csúcsokat kifogástalanul lesugározza, ezért érdekes és hiteles lesz a felvétel. Itt a ProAc egy kicsit "kivasalta" a hangot.

- A középsáv zseniális, hozza a 300B folyékony, könnyed, túlzásoktól mentes középtartományát.

- Kis hangerőn a hangkép nem esik össze, mert az érzékeny, hatalmas méretű membrán minden kis részletet lesugároz és a nagy méret miatt ezen a hangerőszinten is megmozgatja a levegőt. Itt a ProAc totál elvérzett, neki csak közép hangerőtől felfele volt jó a hangtere, bár el kell ismernem, hogy akkor ugyanolyan jó volt, mint az F18.   Számomra a kis hangerő fontos volt, mert nem a szomszédaimat akarom terrorizálni, hanem zenét szeretnék hallgatni.

- Dinamika, dinamika! Ez a hangszóró csuklóból lesugároz mindent. Nincs mit mondani.

- Végre tudok komolyzenét hallgatni! Ezalatt azt értem, hogy az egységes sugárzás miatt egy nagyobb zenekari tuti alatt nem rogy össze a hangkép, hanem szépen megy tovább a felvétel. Számomra ez nagyon fontos, mert Jordi Savall, egyébként világklasszis felvételeit teljes szépségükben tudom élvezni. És ami a legérdekesebb, a streamer-en is.  

- Ami még fontos, hogy nincs keresztváltó és nincs a hangképnek egy fajta szét darabolása. 

- És az összes műsorforrással jól szól. 

El sem tudom képzelni, hogy hogyan fog szólni a hűtőgép méretű falakba szerelve. Itt a szakirodalom azt mondja, hogy a hangfal le tud majd menni 30 Hz körülre, ez több mint elég.

A fal tervezéséről később írok.... 

 

        

Az előzmények (Lii Audio F18 szélessávú hangszóró)

 Aki egy kicsit utánanézett a hangszórónak az már tudja, hogy mit választottam, ezért először a forgalmazó honlapjáról bemásolom a száraz műszaki adatokat ékes spanyolsággal:-) :

Datos técnicos: 
Impedancia: 8 ohmios
Potencia: 40-80 W
Respuesta de frecuencia: Fu – 15k Hz
Fs: 38,7 Hz
Sd:
119,46 cm² Qms:
18.656 Qes: 0,985
Qts: 0,935
Sensibilidad: 97,8 dB (2 , 83 V / 1 m）
vas: 661,77 litros

Peso (a la par): 18 KG

Menjünk sorjában:

- Az Fs a hangszóró szabadtéri rezonanciáját mutatja, ez elég alacsony ahhoz, hogy ne kelljen felesleges kompromisszumot kötnöm a mély hangok területén, ez a alatt a freki alatt már nincs igazán hangsugárzás. (persze van különböző praktikákkal, de ezt most hanyagoljuk) Viszont egy szubbal könnyen összehozható (ugyebár nekem van). Ez nálam fontos, mert az igazi mély hangok rajongója vagyok, ez nagyon fontos a hangszerek testének, rezonanciájának a megjelenítésében. Tehát ez pipa.

- Qts 0,985, ez már érdekesebb, a hangszóró mágnese és a tekercse mennyire tudja kontrollálni a membrán mozgását.

0,4 és alatti Qts az elektromos csillapítása nagyon erős, alapvetően basszreflex vagy tölcséres hangsugárzóban lehet hatékonyan használni.

04-07 közötti Qts, közepes elektromos csillapítás, ezeket zárt dobozban használjál és a dobozba zárt levegő segíti a megfelelő csillapítást.

07 és felette Qts, it már nagyon gyenge az elektromos csillapítás, rendkívül laza a felfüggesztés és relatíve a tekercs és a mágnes elégge kis értékű, ezáltal az erősítő kis dinamika változásait is le tudják követni. Open Baffle vagy végtelenített hangfalban lehet használni, a szokásos dobozos hangsugárzóként használva gyenge vagy puffogós mélye lesz a doboznak.

 Azt hiszem ebből már tudjátok milyen hangfal (és itt a hangfal a helyes kifejezés) fog épülni, igen ez egy Open Baffle hangfal lesz.  

 Az érzékenység nagyon magas, azaz egy kis teljesítményű erősítő is képes kivezérelni. Ezért ez a hangszóró tökéletesen illeszkedik a 8 W-os Appluase 300B erősítőmhöz. 

 Hátránya viszont ennek a hangszórónak, hogy nagyon nehéz igazán jó mély hangot kicsikarni belőle. A 38,7 Hz rezófreki szerintem inkább reklám adat mint valóság, de ettől függetlenül parádés. Igazi mélyeket egy 0,4 Qts és kb.18 Hz rezófrekis hangszóróból tudsz kicsalni, csakhogy a fizika ellened dolgozik. Miért is? Azért, mert ilyen alacsony rezófrekihez nehéz membrán kell (a nagy tömegnek kicsi a rezonancia frekvenciája), ennek a mozgatásához hatalmas tekercs, hatalmas mágnes és hosszú löket kell. Ehhez még számolj kb. 300-500 vagy extrém esetben 1kW(!) elektromos teljesítményt és már érted is mi kerül egy csúcs kategóriás szubban (pl. REL, SVS, Perlisten stb.) 1 MFt.-ba. 

 Az F18 ebből a szempontból is unikum, mert 46 (!)cm a hangszóró átmérője és ez azt jelenti, hogy a hatalmas membrán felület miatt mégis van mélye, nem is kevés. Ennek a kiderítése az egyik legfontosabb feladat a projectben. Természetesen, minél nagyobb a membrán átmérő annál irányítottabb hangsugárzó, ennél a típusnál egészen extrém. És én szeretem az extrém dolgokat....

 Ez volt az objektív, azaz technikai oka a döntésemnek, a szubjektív alant következik.

Ahogy említettem a ProAC nagyon jó hangú szerkezet addig amíg egy megfelelő teljesítményű erősítővel (20-250W) hajtjuk. Igen mondhatjátok, hogy mekkora marha voltam, hogy egy együtemű triódás erősítővel használtam, de azt tudni kel hogy,

1, A ProAc-ot annak idején, a legenda szerint csöves erősítővel  fejlesztették, de és ez a legfontosabb Push-Pull csövessel, a kontrollnál viszont már félvezetőssel is hajtották szintén PP-vel.

2, Tudni kell, hogy abban az időben jóformán nyoma sem volt a csöves és félvezetős SE azaz együtemű erősítőknek az átlag hifiben. Persze csöves vonalon volt egy olyan fura cég amit Audio Note-nak hívtak, neki voltak méregdrága triódás SE erősítői, illetve egy bizonyos Nelson Pass nevű úriember építgetett annak idején A osztályú együtemű félvezetős végfokokat, szintén nem aprópénzért.  

3. Ezen kívül ebben az időben terjedtek el a félvezető fejlesztések eredményeképpen a brutális teljesítményű végfokok, erősítők, így a hangsugárzó tervezők keze már nem volt megkötve a méretek miatt, mert

4. A hifi egy normál angol lakás része lett, így hatalmas mennyiségeket lehetett eladni hangsugárzókból, viszont a lakások relatíve kis mérete nem tette lehetővé a nagy méretű hangszórók alkalmazását. Így alakult ki a kis hangszóró, nagy lökettel+nagy teljesítmény párosítás szemben az előző korszak érzékeny hangszóró+pár wattos erősítővel.

5.és persze azaz átkozott marketing, ami elkezdte a szám háborút.

Ezek a folyamatok odáig fajultak, hogy a 90-es évekre teljesen kiveszett az érzékeny hangsugárzó+kis teljesítményű erősítő párosítás a normál hifi területéről.

Viszont nálam a ProAc+Appluase 300B mégis zseniálisan szólt, mivel a szinergia a segítségemre sietett. A ProAcnak van egy sajátos tulajdonsága, hogy a középsáv egy kicsit "besüllyed" a többi sávhoz képest, ezt kompenzálta a 300B szenzációs középtartománya. De mivel nincsen ingyen ebéd, ezért viszont a viszonylag kicsi érzékenysége miatt (kb. 86dB) kicsit "lenyelte" a dinamikai csúcsokat, mivel a triódának kifejezetten kellemetlen terhelést okozott. Gyönyörű sima hangképe volt, de ez egyben egy kicsit egyhangú és együtemű volt a bejáratás alatt lévő F18-al szemben.

Szóval a ProAc ment, az F18 jött, innen folytatjuk a történetet.   

 

 

  

 

Hogyan pimpelem tovább az Appluase-t? (Siemens ECL 805)

  A Tungsram ECL 85, amelyet említettem korábban, remekül bevált. Robosztus, dinamikus hangja lett az erősítőnek és nagyon jól működik együtt a PSVANE 300BN triódákkal. Nagyon tetszett a hangja, de ha a hifi bogár elindul, akkor nincs megállás. Mivel a készülő új hangfalamból az utolsó csepp minőséget is ki szerettem volna facsarni, ezért elkezdtem nézelődni a neten alternatívák után. Az AI-t is bevettetem, mert néha marhaságokat szokott mondani, de remekül lehet rajta szórakozni. Így néhány estét vele csevegve és a teszteket is elolvasva két irány bontakozott ki. Az egyik a hagyományos analógos, nyugodt hangzás, folyékony középtartománnyal, kiváló dinamikával némi részlet veszteséggel, ez lenne a Mullard, a másik egy gyors, éles felfutóélű, dinamikus, részletgazdag hang, ez lenne a Siemens. Némi hezitálás után fillérekért megrendeltem a Siemens-et. 

Miért ez a váltás? Nos, alapvetően technikai oka van. Amit tudni kell, hogy az ECL 85-ös csöveket a régi fekete-fehér és színes CRT tévék függőleges eltérítőfokozatában használták (ez a fokozat irányítja az elektronsugár függőleges mozgását). A képcsövek méretének a növekedésével sajnos a teljesítményük a határérték felé mozgott, ezért egyre több lett a meghibásodás illetve a felmelegedés a  kép függőleges "összenyomódása". Valamit tenni kellett, mivel hosszú távon a helyzet tarthatatlanná vált. A probléma megoldására a válasz az ECL 805 kifejlesztése lett. A cső rácsát egy nehéz fémkeretre feszítették rá, így a melegedés miatti hőtágulást kiküszöbölték, a kép stabil maradt. Mivel ez a cső ugyanúgy trióda-pentóda felépítésű, ezért egy az egyben cserélhető az ECL 85-tel, ez fontos volt a szervizelés szempontjából. Ráadásul a pentóda kimenő ellenállása is kicsi, így a képeltérítő tekercset brutális energiával hajtotta meg. És erre az energiára van szükség a 300B trióda meghajtásához. Nem véletlenül választottam az Appluase-t, pont emiatt a brutális meghajtás tette ezt az erősítőt kategóriájának a legjobbjává. Hallottam a szokásos 6SN7 dupla csöves meghajtású 300 B triódás végfokokat, de majdnem mindegyiknek ugyanaz a baja, jelesül a mélyek elpuhulása, a dinamikai csúcsok lassú követése. Ezt sokan összekeverik az ún. analóg hangzással, pedig semmi köze hozzá. Képzelj el egy metál együttest ezzel hanggal. Biztos érted. Nos, ennél az erősítőnél nincs ilyen gond. Igazából megfelelő hangfallal gyors, dinamikus, részletgazdag a hangja. Erre fogok ráerősíteni az ECL 805-tel, mégpedig azért, mert akkora teljesítménye van, hogy simán lehet akár egy fejhallgató erősítőt is építeni belőle. Ez hasonló , ahhoz, amikor egy 845-ős triódát a 300B trióda hajt meg, mert csak így lehet a 845 brutális teljesítményét kihasználni. 

Ha megjött a cső, természetesen megírom Nektek, szerintem hasznos lehet. 

Megérkezett.

 

Egyenlőre ennyi:-)

Egy kis tube rolling az Appluase-n (Tungsram ECL 85)

  Régebben említettem, hogy a 300B-s triódás erősítőmnél kicseréltem az eredeti LinLai 300B triódákat a Psvane 300BN-re, amely a dinamikát egy magasabb szintre helyezte. Ennek a sikere nem hagyott nyugodni és a meghajtó csöveknél is kerestem alternatívát. Eredetileg kínai 6F7-sek voltak benne, amelyek igazán tisztességes minőségű csövek, kevésbe szofisztikált rendszerben kiválóak, semmi értelme, hogy lecseréljük. De ha a hifi bogár elindult nincs megállás, úgy, hogy Mo-on a Vaterán vettem egy pár Tungsram ECL 85-öst ami megfelelt a 6F7-nek. Bár nem sok változásra számítottam, de kiderült, hogy a jó öreg Tungi rátett még egy lapáttal és erősebb ritmikát, jobb középsávot és részletesebb, levegősebb magas tartományt biztosított azon az áron, hogy egy kicsit szárazabb és fényesebb lett a hangzás. Mivel a ProAc-om egy kicsit lágyan szólt, kiválóan passzolt hozzá, ráadásul a 300BN-t jobban kézben tartotta a cső pentóda része, gyorsabb lett az erősítő. Szóval jó választás volt, most már 1 éve ezt hallgatom. Időközben turkáltam a neten, úgy hogy most van rendelés alatt egy újabb cső típus, ha beérkezett, értekezek róla.     

Egy gyermekkori álom megvalósulása (Townshend Elite Rock Mk.II. lemezjátszó)

  A történet ott kezdődik, hogy úgy éreztem, hogy a TANK-kal befejeztem az analóg vonal forrásrészének a kiépítését. Természetesen a befejezése még hátravan, ezt az ősz folyamán megejtem, néhány dolog változni fog, de az alapkoncepció marad. A hangjával maradéktalanul elégedett voltam, egészen kiválóan szól, ráadásul MC hangszedővel is. Sajnos vagy hála a Jóistennek, az AVX-en megjelent egy hirdetés a gyermekkori álom lemezjátszóról. Ennek a története egy kicsit érdekes, hát megosztom Veletek.

 Korábban már írtam arról, hogy még gyermekkoromban elkezdtem hifizni, kezdetben Apukám hifi cuccán hallgattam zenét. Mivel akkoriban az egyetlen hifi információ forrás a mára legendás Hifi Magazin volt, ezért minden negyedévben tűkön ülve vártam a megjelenését. Amit tudni kell, hogy kicsit angolos volt a formátuma, azaz annyi információ volt egy számban, hogy hónapok múltán is találtam egy-egy cikket vagy megjegyzést amit nem olvastam és érdekes volt. Imádtam na.

 Természetesen akkoriban az angol hifi volt a menő és magyarul találtam cikkeket a HiFi News-ból, a Hifi Choice-ból és más lapokból. Nagyon érdekes olvasmány volt, bár anyagi helyzetem okán reménytelenül távol álltak a bennük lévő cuccok attól, hogy megvásároljam őket. Ekkoriban nyitotta meg a lakóhelyünk közelében Huszti Zsolt első cége, a Zsolt Audio a bemutatótermét. Láttam a hirdetésüket a lapban és bár semmi pénzem nem volt, de felhívtam Zsoltot, hogy beugorhatnák-e hozzá lemezt venni és esetleg hallgatózni. Korrektül tájékoztattam, hogy nem vagyok fizetőképes hifi termékeket illetően, de Ő ettől függetlenül fogadott. Abban az időben ez nem volt egyáltalán természetes, hiszen ki a fene foglalkozott volna egy a kamaszkorból éppen kilépő sráccal? Megmondom a választ, senki. Az Ő emberségét és empátiáját mutatja, hogy néhány nap múlva kissé izgatottan csengethettem a bemutatóterem ajtajánál, ahol belépve a hifi mennyországban találtam magam. Eddig csak olvasott márkák termékeitől roskadoztak a polcok, Nakamichi Dragon(!), Epos ES 14 hangsugárzó, Exposure és ION Systems erősítők és a hifi világ három referencia lemezjátszója:Linn Sondek LP 12, Elite Rock, Roksan Xerxes.Leesett állal néztem körbe a helységben. Összegyűjtöttem pár hónap alatt egy kis pénzt, így becsületből vettem egy igazi audiophile lemezt a Harmonia Mundi kiadásában a Gregoria Paniagua La Folia-t. Otthon meghallgattam később, hát Apukám cuccán jól szólt, de semmi extra nem volt benne, el is süllyesztettem pár évtizedre. Most az internet korában jöttem rá, hogy ez egy igazi kincs, mivel a világ legjobb felvételei között tartják nyilván, ami nálam be is igazolódott.

 

 Ugorjunk vissza a bemutatóterembe, ahol Zsolt látva a lelkesedésemet, javasolt egy gyors próbát addig, amíg megjön a következő vásárló. A következő lánc volt bekötve, ugyebár a három lemezjátszó közül valamelyik (azért nagy szó, hogy ez a három lemezjátszó egy helyen volt bemutatva, mivel a Linn cég megtiltotta a kereskedőinek, hogy más lemezjátszót tartsanak rajta kívül, vagy pedig árulhattál a Linn nélkül bármilyen lemezjátszót.) Exposure elő-végfok (utóbbi teljesítménye csúcsban 1kW!), Epos ES 14 hangsugárzó, ez utóbbi abban az időben egy legenda volt a különleges konstrukciója okán. Ja és persze a Nakamichi Dragon. Először is Zsolt azt demonstrálta, hogy egy polc hangfal is képes feldolgozni a dinamikai szélsőségeket. Ehhez Csajkovszkij 1812 lemezét tette fel, azt hiszem a Linn-re. Ezen a lemezen az ágyúdörgést valódi ágyúkkal vették fel. Felcsavarta a hangerőt és az Epos olyat szólt, hogy máig ott van a fülemben. Itt valóban 1kW csúcs teljesítményt adott le az Exposure, ráadásul pazar minőségben, könnyedén. Amit az Epos is könnyedén feldolgozott. Eszembe jutottak Édesapám Videotonjai, amelyek vagy kétszer nagyobbak voltak és dinamikailag olyan siralmasan szóltak, hogy szinte alig hallgattuk, jóformán csak háttérzenére használtuk. Apukám utólag belátta, hogy a régi rendszer sokkal jobban szól, főleg a zseniális Orion HS40 hangsugárzók miatt ( ha látsz egyet vedd meg, próbáld ki, meglepetésben lesz részed.) Szóval itt egy kis ízelítőt kaptam abból, hogyan is kellene szólnia egy jó rendszernek. Ezt a tapasztalatot jól elraktároztam, később nagy hasznát vettem kiindulópontnak. A következő bemutató az volt, hogy megmutatta a Nakamichi Dragon képességeit, felvettünk egy pár percet az 1812-ből és a  monitorkimeneten rögtön visszahallgattuk. Gyakorlatilag alig volt különdség, úgy, hogy ott helyben Nakamichi rajongó lettem és kb. 40 év múlva meg is lett , ha nem is egy Dragon, de egy 482-es. Utána következett egy számomra nagyon érdekes teszt, egymás után meghallgattunk egy rész az 1812-ből mindhárom lemezjátszón. Nálam a sorrend egyértelmű volt, Elite Rock, Roksan Xerxes, Linn Sondek.

A Linn hangján hallottam egy érdekes felső basszus elszíneződést, amely nagyon analógossá tette a hangját, mégis valahogy nekem nem tetszett, ehhez képest a Elite Rock egy pokolian gyors, szikár, ritmikus hangot produkált, a Roksan valahol a kettő között volt, nem igazán érintett meg. Ez természetesen a saját szubjektív véleményem, valójában mindhárom lemezjátszó extraklasszis volt és ha akkor megdobtak volna valamelyikkel boldogan cipeltem volna haza:-) Természetesen ezek megvásárlása teljesen reménytelen volt, ezért csak mint tapasztalatot tároltam el, mondván soha nem lesz rá pénzem.

És most jön a svédcsavar, hogy mégis lett Rock-om! Az AVX-en kíváncsiságból felvettem a kapcsolatot az eladóval és kiderült, hogy a tulajdonos megbízásából hirdeti. Kérdeztem az árat (ez nem volt a hirdetésben) és amit mondott azonnal meggyőztek arról, hogy ezt a vételt nem hagyhatom ki. Néhány nap várakozás után egy korrekt és kedves demonstrációt követően a birtokomba került ez a legenda.

 

 Na de mitől legenda? Szerintem a lemezjátszó kitalálása óta nem volt ilyen műszakilag ötletes megoldás a lejátszás minőségének a javítására. Más cégek a meglévő ötletek lenyúlásával (lásd Ariston-Linn) és azok finomításával töltötték az idejüket, de Max Towshend és csapata radikálisan újra gondolta a lejátszást és ennek eredménye a kívülről látványos szilikonvályú, amit a lemez fölé kellett tolni lejátszáskor. Ennek feladata a hangkar-hangszedő rezonancia folyamatos csillapítása. Annak idején tudtak a problémáról, de csak félmegoldások születtek, próbálkoztak a hangkarcső vastagításával, a belsejének habbal történő kifújásával, különféle csapágyazási megoldásokkal (ennek köszönhető az unipivot karok megjelenése) és más egyebekkel. Ez csak egy volt a sok nem látható megoldás közül, bár kétségtelenül ez volt a leglátványosabb. Új fajta tányércsapágyat használtak, a lemeztányér is más anyagból volt és egy a jelen esetben gipsszel kiöntött acél sasszét készítettek. Ez a lemezjátszó alapozta meg a későbbi Rock-ok hírnevét. Az akkori szakmai sajtó el volt ájulva a szilárd, ritmikus, gyors hangzásától, a hajtás csendességétől, a fekete háttérből, ahonnan kiemelkedtek a hangok, illetve az egészen félelmetes mikrodinamikai feldolgozó képességétől. Ezen jellemzők együttese hozta létre azt a minőségű hangzást, ami még most, a XXI.-ik században is megállja a helyét, sőt nemcsak megállja, hanem akár meg is előzi a mezőny nagy többségét. Természetesen most már a számítógépes tervezés és szimuláció korában már vannak jobb lemezjátszók (pl. Thales), de azok olyan áron mennek, ami egy átlag zenebarát számára megfizethetetlen. Szerencsére a gyártás olcsóbbá válásával egyre jobb az átlagos minőség, így egyre megfízethetőbbé válik a színvonal, már ha valakit ez érdekel....

 

Magát a fejlesztés történetét itt megtaláljátok érdekes olvasmány.

 Szóval ez a számomra legenda nálam landolt egy szép napon. Az Excalibur karba egészen egyszerű volt beszerelni az Empire 4000DIII-at, amely vidáman fickándozott benne. Végre nem kellett a túlnyúlással babrálni, mert egy helyen volt a csavar nyílás és slussz. Becsavaroztam, bekötöttem, a vályút felszereltem, megtöltöttem 10.000-es szilikon olajjal, antiskating, ellensúly beállítva, elindítva a ZENE és perszer a szokásos popsira csüccsenés. Amit hallottam az valami elementárisan jó volt, a vályú ahogy megfogta a rezonanciát, valójában csak a hangszedőt és a lemezt hallottam. Olyan csendes a futómű, hogy hallani amikor a hangmérnök rákeveri a vágógépre  a mester szalagot. Megfelel a hírnevének a hangja, mert olyan szilárd mint egy kőszikla, ezért is Rock lett a neve. A térhatás fenomenális, mert az apró részleteket is kibányássza a lemezből, de ugyanakkor megbocsátó a felvételi hibákkal kapcsolatban, mert nem emeli ki azokat. Az a fajta reprodukáló eszköz, amely elvonul Közted és a zene közül és valljuk be, mindannyian titokban erre vágyunk. A hangja nem fárasztó, órákig lehet hallgatni, arra ösztönöz, hogy tegyél fel még több lemezt. Ennek hatására tiszta vinyl függő lettem, a Feleségem nagy örömére (Ő fogadja a futárokat) sorra veszem az érdekesebbnél érdekesebb lemezek. És ami számomra nagyon fontos, végre a komolyzenénél is behúz a rendszer!. Most már Verdit, Mozartot is hallgatok nem csak Jordi Savall-t. Ami még nagyon fontos, hogy képes kiszolgálni a bármely korszak csúcs hangszedőit. Itt már nem kel a fejed törnöd, hogy például melyik Koetsu (lehet bármely más csúcs cég is pl. ZYX, Ortofon egyebek) lesz jó hozzá, vedd meg bármelyiket boldog leszel vele

Mit tudok még mondani? Nagyon-nagyon boldog vagyok....

 

Ui.: ettől még marad a TANK, mert az sem gyenge játékos:-)     

   

Egy jó hangú, olcsó USB kábel (Unitek Y-C4001GBK)

  Az egész úgy kezdődött, hogy egy barátomnak kölcsönadtam meghallgatásra az AKG K501-et, mivel keresett egy kellemes hangú fülest. Mikor visszakaptam és bekötöttem, meglepődve tapasztaltam, hogy a füles nem működik. Tudtam, hogy a Barátomnál nem mehetett tönkre, ezért máshol kerestem a hibát. Rákötötten a Naim streamer-re és megnyugodva tapasztaltam, hogy minden rendben ugyanazt a varázslatos hangot hallom, mint régen.

Oké, eddig minden rendben, akkor mi lehet a hiba? Ugyebár az asztali PC-ről ment a cucc, így ebben a láncban kellett keresnem a hibát. Szép komótosan végigmértem a rendszert és kiderült, hogy a PC koax digit kimenete elromlott. Annak idején egy olcsó kiegészítő panelt vettem hozzá, ez volt a bűnös.Sajnos nincsen ezekből minőségi High End minőségű változat, csak úgy tudtam volna megoldani, ha veszek egy SPDIF koax kimenettel rendelkező hangkártyát. Mivel a PC csak You Tube és egyéb belehallgatáshoz kell, nem hifizésre, ezért ez az opció kiesett. Nem volt mit tenni ezért, úgy döntöttem, hogy átállok az USB kábel használatára, még ha minőségben visszalépés is lesz (A Mistral DT-307DA USB bemenete csak 48kHz/16 bites)

Innentől jött persze az agyalás, hogy milyen kábelt vegyek. Igazából sajnáltam rá még 100 dollárt is rááldozni, mivel mint említettem, igazából nem érdekelt a minőség, csak az, hogy hallgatható legyen. Éppen ezért bekötöttem a nyomtató USB kábelét és meglepve tapasztaltam, hogy  milyen kellemesen zenél. Ne gondoljatok valami nagy minőségre, egyszerűen csak jól szólt és nem volt bántó hibája. Nem tudom, hogy ez a DAC érdeme vagy a kábelé, de mivel amúgy ezt a kábelt nem használhattam, így lényegtelen volt az egész kérdés. Szokásos módon az internet segítségét kértem és keresés közben eszembe jutott, hogy a néhai Doctor John Cheap Tube Audio honlapján régen volt USB kábel teszt. Nosza gyorsan megkerestem és pont olyan olcsó USB kábeleket hallgattak meg, amilyenre szükségem volt. Itt találtam rá a kiszemelt áldozatra, konkréten az UNITEK Y-C419-re. Bár végül nem ezt vettem meg, mert Európában elérhetetlen volt és a gyártó honlapján sem szerepelt (valószínűleg kivezette), ezért az utódját az Y-C4001GBK-t rendeltem meg a Kábelvilág webáruházból. A cég rendkívül korrekten intézte a megrendelésem, 3 nap múlva már ki tudtam venni a csomagautomatából. Mivel nagy eredményt nem vártam, csak azt, hogy szóljon valahogy így igazából csak bekötöttem és a You Tube-ról  elindítottam Prince legendás 2011-es koncertjét a Live at Los Angeles Forum-ot. Hirtelen azon kaptam magam, hogy nem a dolgomat teszem, hanem egyszerűen zenét hallgatok. Ez a filléres kábel, egészen meglepően hozta a koncert pörgős, dinamikus hangulatát. Főleg az tetszett, hogy részletesen szól, de nem úgy, hogy az arcomba vágta, hanem az egész felvétel egy egységes egész volt. Megjelent a levegő a felvételen, a finom terem hangok és Prince néha különleges artikulációja is. Teljesen paff voltam, mert a fene sem gondolta volna, hogy egy ilyen alapvetően ipari kábel, így szól. Nyilván nem egy 2000 dolláros kábel minősége, de ahhoz képest meglepően szól.  

Szóval van egy ajánlásom USB kábelre, ha olcsón jót szeretnétek jót, vegyetek Unitek Y-C4001GBK.-t.

Ui: ha találtok valahol UNITEK Y-C419-et, érdemes megvenni, mert egész különleges a kialakítása, a kábel egy barnás átlátszó borításban van és elképzelhető, hogy azért a mostaninál jobb a hangja. Ha sikerül szerezni egyet, akkor természetesen írok róla. 

 

Nekrológ egy hangsugárzóért. (ProAc Response 2.5 replika)

  Kb. 1 hete könnyes búcsút vettem szeretett hangsugárzóimtól. Most tuti azt gondoljátok, hogy megbolondultam:-) és lehet, hogy igazatok van. Az az igazság, hogy lassan szeretném befejezni a lánc kiépítést, ha lehet egyáltalán. Remekül szóltak, hatalmas élmény volt hallgatni őket, egyetlen bibi volt a dologban. Az a fránya érzéketlenségük. A HTA-30-al remek párost alkottak (jut eszembe az egyik Kollégámnál landolt második rendszerbe.), de a középsáv ezzel az erősítővel, bár kiváló volt, de nem érte el a 300BN triódák mágiáját. Ez a cső egyszerűen elképesztett a transzparens, gyors, valósághű hangjával, még egy olyan alap együtemű erősítővel is mint az Appluase 300B. Az analóg lemezek hallgatásának ez a cső adta meg az értelmét.és végre tudok operát, középkori muzsikát fészkelődés nélkül hallgatni és persze az imádott Jordi Savall CD-ket is. SACD fronton is lesz változás, pont ezek a lemezek miatt, de erről majd később írok. Summa summárum, az volt a probléma, hogy bár a 300BN csövekkel már ki tudta hajtani a ProAC-ot az erősítőm, mégis valahogy hiányzott az a robbanékonyság, dinamika, transzparencia amire egyre inkább kényes lettem. Az SACD-k tesztelése után ez az érzés odáig fajult, hogy meghirdettem őket. Feleségem nagy bánatára, mivel nagyon megszerette őket a pofás kinézetük és persze az Őáltala belefektetett munka miatt is. Sajnos ez a hangsugárzó kb. 86-89 dB érzékenysége zabálta az energiát, ezért a mikrodinamikai csúcsokat "lenyelte". Több mint valószínű, hogy egy ellenütemű csöves végfokkal (conrad-johnson, Audio Research, Bedini, Michaelson & Austin TVA-1 stb,stb.) parádés hangja lett volna, de ezek megépítése lyukat égetett volna a zsebembe, gyáriban megvenni pedig egy anyagi csőd lett volna nekem.

Így maradt az eladás. Jellemző Magyarországra, hogy nálunk mindenki csak gyári cuccot keres, a DIY-től félnek mint a tömjénfüsttől. Felraktam az avx-re és a Jófogásra, írd és mond 2 év alatt 4 érdeklődő volt amiből az első eljött meghallgatni, de nem tetszett neki, a többi el sem jött és végül jelentős árengedmény után egy nagyon kedves úriember vette meg hobbiból. 

Nagyon sajnáltam, hogy elment, de a problémát meg kellett oldani és  a probléma megoldása már úton is van a hifizés fellegvárából....Spanyolországból, hihi.

Hogy hatás és klikk vadász legyek, juszt se fogok elárulni semmit sem:-)

Folytatása következik.... 

  

 

A bűvös kockák (Martin-Logan MLT-2)

 

 

 Szóval van már egy házimozi receiverem aminek igencsak veretes a hangja. Mivel a Dali rendszer gyorsan elment, (nem meglepő, olcsón adtam) ezért kellett helyette egy másik rendszer. AZ AR szub maradt, házimozira tökéletesen megfelelt a maga kissé lassú, ámde pontos hangjával. Nem akartam anyagilag elszállni a házimozi hangsugárzó szettel, ezért a használt piac alján keresgéltem az ebay-en. Megígértem a Feleségemnek, hogy azért, mert hosszú éveken át, megannyi költözködésen keresztül eltűrte a nagyobbacska DALI-k ábrázatát, ezért egy szatellit rendszert fogok venni , amely méreténél fogva nappali barát.

 Természetesen elgurult a gyógyszer, mert miért is ne, ezért egy új korában kb. 2000 dolláros rendszer mellett döntöttem, természetesen használtan.

 Na és mi lett? Hát persze egy Martin Logan, amit kifejezetten, ha nem is utáltam mint céget, de mondjuk úgy, hogy nem voltam egy nagy rajongója. Ennek oka már évtizedek óta az, hogy képtelenek a hibrid elektrosztatikus rendszereikben normálisan összehangolni a hagyományos hangszóróval szerelt szub-ot a sztatikus közép-felső sugárzóval. . Ja pl. a Triangle szubjai fel tudják venni a tempót, hm, érdekes…. Még a fülembe cseng, mit cseng, ég az a demó, amikor felraktak egy klassz AC/DC felvételt és hallgattam a széteső, megnyomorodott hangképet. Szegény énekes, ha hallja, sírva rohant volna haza😊

 Na mindegy, ez az én egyéni szocpol. problémám. Mivel azonban egy elszánt alak vagyok, ezért valahogy kiszúrtam a címben említett szettet. Vajon miért vettem meg?

-          Mert valójában egy hülye sznob vagyok és igenis kellett az életben egyszer az, hogy egy Martin Logan hangsugárzót birtokoljak.

-          A többi cég szatellit rendszerének a formatervezője valószínűleg egy elsőéves volt, mert egyszerűen egy ronda téglatestet vagy kockát formáltak, borzadály volt nézni őket. Leckét vehettek volna a Bose rendszerétól, mert az is egy kis kocka, de valahogy mégis bitangul néz ki. És itt a cucc szépsége is mérvadó, hiszen egy nappaliban fogja a delikvens hosszú évekig nézegetni.

-          Azok a fene tesztek, mindenki áradozott róla, még nagy mozi rendszereket is elpáholtak, persze nem a hangnyomásukkal. A hangnyomás nem is érdekelt, mostanában egyre halkabban hallgatok zenét, filmet.

-          Mindenki kiemelte a rendszer integritását, egységes hangképét, kiváló tempóját és azt, hogy egy nagyobb AV erősítő teljesítménye meg sem kottyan nekik.

-          Szerethető, hosszan hallgatható hangképük van.

 Keresés közben persze találtam drágább szatellit rendszert tőlük, az lett volna az álomszett, de a pénzügyek közbeszóltak.( A Motion 6 rendszer lett volna, ebben a magassugárzó Folded Motion hajtogatott fólia sugárzó, finom holmi ám!)

AZ USA-ban találtam egyet igen jó áron és a szokásos 1 hónapos út és az idegeskedés után a futár átadta a Feleségemnek. Ő is nagyon örült, mert nem kellett egy 100 kilós házimozi szettet bevonszolnia a házba😊

 Az USA szállításnál ha vásároltok valamit és ebay-es szállítási választotok, ne lepődjetek meg azon, hogy néhány napig „eltűnik”  a rendelt termék, sajnos van amikor egy pár nap a reg.szám átadása az egymást követő futárcégeknél.  

 Nálam ez így nézett ki: eladó feladja a terméket-> DHL I. viszi az USA-n belül-> átadja egy kínai konténeres szállítócégnek az árut, aki áthajózza Európába->átadja DHL II-nek, aki az európai szállításért felelős. Elmegy a cucc Németországba majd átadják az MPL-nek az utolsó kilométerekre.

 Ez tehát minimum három reg.szám. És persze hol tűnik el a szám? Hát persze, hogy a kínainál és az MPL-nél. Az MPL bénázásának hála, egy hétig fogalmam sem volt hol a cucc. Aztán valahogy bekeveredett az országba és megjött. Rejtélyes.

 Szóval a Feleségem szépen kicsomagolta és az asztalra tette a kis dobozkákat és elkezdtünk vacsorázni. Úgy mellékesen kibökte, hogy az egyik doboz kisebb mint a többi. Na egyből a torkomon akadt a falat, mondom ez nem lehet igaz. Rámutatott az egyikre és bakker tényleg! Mi a franc mondom, ezt összekeverték a kisebbik rendszerrel? (MLT-1) Félbeszakítottam a vacsorát és rohantam mércéért. Lemérem stimmel, leülök ahol voltam nem stimmel, mi van itt? Egy kis optikai csalódás áldozata lettem, ilyen pöttöm dobozoknál a szem távolága is fontos, mert a méret miatta szemünk ha csak pár centivel is eltolva látja a tárgyat, kisebbnek érzékeljük. A Feleségem egy jót vigyorgott, mert Ő rakta le a cuccot. Ezért ez egy emlékezetes vacsora volt😊

 

 És a bekötés után a hangja is. Előzőleg megnéztem a You Tube-on egy videót róla és már ott is hallottam, hogy milyen klassz a ritmikája és hogy mentes az egyszerűbb dobozok visításától, illetve milyen doboztalan a hangja. Nálam a Sony teljesítményével megtámogatva, fantasztikus előadás kerekedett. Ezek a pilicka dobozok olyan tisztán, élénken, de finoman szóltak, hogy csak úgy néztem. Minőségi Blue-Ray felvételen ütős, dinamikus felső mély tartomány, élénk közép és bársonyos magas tartomány jellemezte. Prince koncertjét olyan intimitással, közvetlenséggel kezelte, hogy csak néztem, erre sokkal komolyabb rendszerek képtelenek. Persze megvannak a korlátai, de egy jó behangolás sokat segít rajtuk. A centersugárzó minőségéről sokat elmond, hogy a SONY manuális beállításánál elszúrtam a center csatorna szintjét és egy filmnél mint egy holografikus kép jelent meg a középpontban a főszereplő, ilyet jelenlétérzetet még sohasem hallottam. Illetve korrigálok, a barátom Spendor S100-i tudták ezt, persze magasabb színvonalon, de hát most egy vacak kis házimozi szettről van szó! Többcsatornás SACD-n pedig brillírozott, itt a DALI-k valahogy elvéreztek.

 

 Lehet, hogy csak szerencsém volt, de most úgy érzem, hogy kb. 10 évre bőven letudtam a házimozit. Nem gondoltam volna……