A pimpelés eredménye. (Siemens ECL 805)

 Alig két hét alatt megjöttek a Siemens ECL 805-ök. NOS állapotúak, úgyhogy egy kis bejáratás még kell nekik. Első hallásra a ritmika sokkal jobb lett, a 300 BN-ket erősebben fogja, mint a Tungi. Egy kicsit precízebb, gyorsabb lett a hang, talán erőteljesebb is. Viszont szárazabb is lett, hasonló lett mint egy tranzisztoros erősítő. Érdekes, hogy a fűtőszálak sokkal erősebben világítanak mint a Tungi., valószínűleg a jóval nagyobb teljesítmény okán. Aki szeretné a 300 B-k teljesítményének az utolsó csöppjét is kicsikarni, az nyugodtan vehet valamilyen ECL 805-öt nem fog csalódni. Popzenén nagyon jó a hangja, de az opera is meghálálja ezt a fajta hajtást. Talán a romantika ment el egy kicsit, de ez még nem biztos. Ja, az egész művelet tokkal-vonóval együtt 13 euró volt, egyáltalán nem vészes. Ha esetleg a csúcsok csúcsát szeretnétek, akkor itt is a Telefunken vagy a Mullard lehet a befutó, de itt azért már combos árakról beszélhetünk. Ezek a tesztek alapján egyesítik a romantikus hangzást, a feszes, hajtós hanggal.

Sokat fog számítani szerintem az is, hogy ha be lesz építve a hangszóró. A tervezésről hamarosan írok, csak legyen rá időm.  

 

A bejáratás és a hang (Lii Audio F18)

 Szóval kb.3 hét alatt megérkeztek a hangszórók, a Lii Audio Europe-tól  és szerencsém is volt, mert egy 5%-os kupon segítségével olcsóbbak is lettek. Nagyon alaposan be voltak csomagolva, mégis az egyik hangszóró membránja egy kicsit benyomódott. Szerencsére, mint később kiderült semmilyen hatása sem volt a hangra, így a problémát elengedtem.

Nagyon egyszerűen megoldottam a bejáratást, egyszerűen a földre raktam őket kb. 45 fokos szögben felfele irányítva. Az első meghallgatás természetesen csalódás volt, mivel nem volt mélye. Persze tudtam, hogy az akusztikai kioltás miatt van ez, de reménykedtem, hogy azért valami lesz. Volt is csak nem mélye, hanem bődületes tere. Ilyen hangot utoljára csak csúcsminőségű sztatikus vagy planar esetleg ribbon (Apogee) hangsugárzóval hallottam. Egészen döbbenetes élmény volt, de más is történt. Bár tudtam, hogy a bejáratás alatt a Lii Audio hangszórók furcsa dolgokat csinálnak, mégis meglepett, amikor egyszer az egyik, egyszer a másik hangszórónak hol elment a közepe, hol visszajött. Egészen fura hanghatása volt. Ekkor beraktam az Isotek Burn It CD és módszeresen elkezdtem járatni őket. Kb. 20-30 óra után már kezdtek betörni a membránszélek és szépen kisimult a hangjuk. Még van egy enyhe sibilance (sziszegés sz "s", "z" hangoknál), de szerintem szép lassan csökkenni fog.

És a hang, hát az döbbenetes, pedig már hallottam szélessávút szólni, igaz az nem open baffle-ba volt építve, hanem  labirintus hangsugárzóban. Már ott feltűnt az egységes hangkép és a meglepően jó mélyek, pedig csak 6 collos hangszóró volt beépítve. Mondjuk ebben az összeállításban hajtani kellett keményen, de a tulaj egy mérnők volt és készített hozzá egy olyan, de olyan végfokot, hogy csak néztem. Szerintem a teljesítményét egy széklábba is be tudta volna pumpálni. Utoljára ilyen erőt még a Zsolt Audio-nál hallottam az Ő Exposure végfokai voltak ilyenek.

De térjünk vissza az F18-ra. Sajnos azt kell mondanom, hogy a ProAc-t már ebben a felállásban is lezenélte.

Jöjjenek a tulajdonságai:

- Az első a döbbenetes érzékenysége. A triódás erősítőm végre lélegzethez jutott és felszabadultan hajtotta meg a hangszórókat. Ezek az óriási membránok a erősítő sóhajtását is lesugározzák. 

- A Naim streamer jól szólt, de valami hiányzott a hangjából, most élvezettel hallgatom, teljesen átjön az ún. Naim hang. 

- És megjött a levegő, olyan laza, szellős a tere, hogy az valami elképesztő.

- A dinamikai csúcsokat kifogástalanul lesugározza, ezért érdekes és hiteles lesz a felvétel. Itt a ProAc egy kicsit "kivasalta" a hangot.

- A középsáv zseniális, hozza a 300B folyékony, könnyed, túlzásoktól mentes középtartományát.

- Kis hangerőn a hangkép nem esik össze, mert az érzékeny, hatalmas méretű membrán minden kis részletet lesugároz és a nagy méret miatt ezen a hangerőszinten is megmozgatja a levegőt. Itt a ProAc totál elvérzett, neki csak közép hangerőtől felfele volt jó a hangtere, bár el kell ismernem, hogy akkor ugyanolyan jó volt, mint az F18.   Számomra a kis hangerő fontos volt, mert nem a szomszédaimat akarom terrorizálni, hanem zenét szeretnék hallgatni.

- Dinamika, dinamika! Ez a hangszóró csuklóból lesugároz mindent. Nincs mit mondani.

- Végre tudok komolyzenét hallgatni! Ezalatt azt értem, hogy az egységes sugárzás miatt egy nagyobb zenekari tuti alatt nem rogy össze a hangkép, hanem szépen megy tovább a felvétel. Számomra ez nagyon fontos, mert Jordi Savall, egyébként világklasszis felvételeit teljes szépségükben tudom élvezni. És ami a legérdekesebb, a streamer-en is.  

- Ami még fontos, hogy nincs keresztváltó és nincs a hangképnek egy fajta szét darabolása. 

- És az összes műsorforrással jól szól. 

El sem tudom képzelni, hogy hogyan fog szólni a hűtőgép méretű falakba szerelve. Itt a szakirodalom azt mondja, hogy a hangfal le tud majd menni 30 Hz körülre, ez több mint elég.

A fal tervezéséről később írok.... 

 

        

Az előzmények (Lii Audio F18 szélessávú hangszóró)

 Aki egy kicsit utánanézett a hangszórónak az már tudja, hogy mit választottam, ezért először a forgalmazó honlapjáról bemásolom a száraz műszaki adatokat ékes spanyolsággal:-) :

Datos técnicos: 
Impedancia: 8 ohmios
Potencia: 40-80 W
Respuesta de frecuencia: Fu – 15k Hz
Fs: 38,7 Hz
Sd:
119,46 cm² Qms:
18.656 Qes: 0,985
Qts: 0,935
Sensibilidad: 97,8 dB (2 , 83 V / 1 m）
vas: 661,77 litros

Peso (a la par): 18 KG

Menjünk sorjában:

- Az Fs a hangszóró szabadtéri rezonanciáját mutatja, ez elég alacsony ahhoz, hogy ne kelljen felesleges kompromisszumot kötnöm a mély hangok területén, ez a alatt a freki alatt már nincs igazán hangsugárzás. (persze van különböző praktikákkal, de ezt most hanyagoljuk) Viszont egy szubbal könnyen összehozható (ugyebár nekem van). Ez nálam fontos, mert az igazi mély hangok rajongója vagyok, ez nagyon fontos a hangszerek testének, rezonanciájának a megjelenítésében. Tehát ez pipa.

- Qts 0,985, ez már érdekesebb, a hangszóró mágnese és a tekercse mennyire tudja kontrollálni a membrán mozgását.

0,4 és alatti Qts az elektromos csillapítása nagyon erős, alapvetően basszreflex vagy tölcséres hangsugárzóban lehet hatékonyan használni.

04-07 közötti Qts, közepes elektromos csillapítás, ezeket zárt dobozban használjál és a dobozba zárt levegő segíti a megfelelő csillapítást.

07 és felette Qts, it már nagyon gyenge az elektromos csillapítás, rendkívül laza a felfüggesztés és relatíve a tekercs és a mágnes elégge kis értékű, ezáltal az erősítő kis dinamika változásait is le tudják követni. Open Baffle vagy végtelenített hangfalban lehet használni, a szokásos dobozos hangsugárzóként használva gyenge vagy puffogós mélye lesz a doboznak.

 Azt hiszem ebből már tudjátok milyen hangfal (és itt a hangfal a helyes kifejezés) fog épülni, igen ez egy Open Baffle hangfal lesz.  

 Az érzékenység nagyon magas, azaz egy kis teljesítményű erősítő is képes kivezérelni. Ezért ez a hangszóró tökéletesen illeszkedik a 8 W-os Appluase 300B erősítőmhöz. 

 Hátránya viszont ennek a hangszórónak, hogy nagyon nehéz igazán jó mély hangot kicsikarni belőle. A 38,7 Hz rezófreki szerintem inkább reklám adat mint valóság, de ettől függetlenül parádés. Igazi mélyeket egy 0,4 Qts és kb.18 Hz rezófrekis hangszóróból tudsz kicsalni, csakhogy a fizika ellened dolgozik. Miért is? Azért, mert ilyen alacsony rezófrekihez nehéz membrán kell (a nagy tömegnek kicsi a rezonancia frekvenciája), ennek a mozgatásához hatalmas tekercs, hatalmas mágnes és hosszú löket kell. Ehhez még számolj kb. 300-500 vagy extrém esetben 1kW(!) elektromos teljesítményt és már érted is mi kerül egy csúcs kategóriás szubban (pl. REL, SVS, Perlisten stb.) 1 MFt.-ba. 

 Az F18 ebből a szempontból is unikum, mert 46 (!)cm a hangszóró átmérője és ez azt jelenti, hogy a hatalmas membrán felület miatt mégis van mélye, nem is kevés. Ennek a kiderítése az egyik legfontosabb feladat a projectben. Természetesen, minél nagyobb a membrán átmérő annál irányítottabb hangsugárzó, ennél a típusnál egészen extrém. És én szeretem az extrém dolgokat....

 Ez volt az objektív, azaz technikai oka a döntésemnek, a szubjektív alant következik.

Ahogy említettem a ProAC nagyon jó hangú szerkezet addig amíg egy megfelelő teljesítményű erősítővel (20-250W) hajtjuk. Igen mondhatjátok, hogy mekkora marha voltam, hogy egy együtemű triódás erősítővel használtam, de azt tudni kel hogy,

1, A ProAc-ot annak idején, a legenda szerint csöves erősítővel  fejlesztették, de és ez a legfontosabb Push-Pull csövessel, a kontrollnál viszont már félvezetőssel is hajtották szintén PP-vel.

2, Tudni kell, hogy abban az időben jóformán nyoma sem volt a csöves és félvezetős SE azaz együtemű erősítőknek az átlag hifiben. Persze csöves vonalon volt egy olyan fura cég amit Audio Note-nak hívtak, neki voltak méregdrága triódás SE erősítői, illetve egy bizonyos Nelson Pass nevű úriember építgetett annak idején A osztályú együtemű félvezetős végfokokat, szintén nem aprópénzért.  

3. Ezen kívül ebben az időben terjedtek el a félvezető fejlesztések eredményeképpen a brutális teljesítményű végfokok, erősítők, így a hangsugárzó tervezők keze már nem volt megkötve a méretek miatt, mert

4. A hifi egy normál angol lakás része lett, így hatalmas mennyiségeket lehetett eladni hangsugárzókból, viszont a lakások relatíve kis mérete nem tette lehetővé a nagy méretű hangszórók alkalmazását. Így alakult ki a kis hangszóró, nagy lökettel+nagy teljesítmény párosítás szemben az előző korszak érzékeny hangszóró+pár wattos erősítővel.

5.és persze azaz átkozott marketing, ami elkezdte a szám háborút.

Ezek a folyamatok odáig fajultak, hogy a 90-es évekre teljesen kiveszett az érzékeny hangsugárzó+kis teljesítményű erősítő párosítás a normál hifi területéről.

Viszont nálam a ProAc+Appluase 300B mégis zseniálisan szólt, mivel a szinergia a segítségemre sietett. A ProAcnak van egy sajátos tulajdonsága, hogy a középsáv egy kicsit "besüllyed" a többi sávhoz képest, ezt kompenzálta a 300B szenzációs középtartománya. De mivel nincsen ingyen ebéd, ezért viszont a viszonylag kicsi érzékenysége miatt (kb. 86dB) kicsit "lenyelte" a dinamikai csúcsokat, mivel a triódának kifejezetten kellemetlen terhelést okozott. Gyönyörű sima hangképe volt, de ez egyben egy kicsit egyhangú és együtemű volt a bejáratás alatt lévő F18-al szemben.

Szóval a ProAc ment, az F18 jött, innen folytatjuk a történetet.   

 

 

  

 

Hogyan pimpelem tovább az Appluase-t? (Siemens ECL 805)

  A Tungsram ECL 85, amelyet említettem korábban, remekül bevált. Robosztus, dinamikus hangja lett az erősítőnek és nagyon jól működik együtt a PSVANE 300BN triódákkal. Nagyon tetszett a hangja, de ha a hifi bogár elindul, akkor nincs megállás. Mivel a készülő új hangfalamból az utolsó csepp minőséget is ki szerettem volna facsarni, ezért elkezdtem nézelődni a neten alternatívák után. Az AI-t is bevettetem, mert néha marhaságokat szokott mondani, de remekül lehet rajta szórakozni. Így néhány estét vele csevegve és a teszteket is elolvasva két irány bontakozott ki. Az egyik a hagyományos analógos, nyugodt hangzás, folyékony középtartománnyal, kiváló dinamikával némi részlet veszteséggel, ez lenne a Mullard, a másik egy gyors, éles felfutóélű, dinamikus, részletgazdag hang, ez lenne a Siemens. Némi hezitálás után fillérekért megrendeltem a Siemens-et. 

Miért ez a váltás? Nos, alapvetően technikai oka van. Amit tudni kell, hogy az ECL 85-ös csöveket a régi fekete-fehér és színes CRT tévék függőleges eltérítőfokozatában használták (ez a fokozat irányítja az elektronsugár függőleges mozgását). A képcsövek méretének a növekedésével sajnos a teljesítményük a határérték felé mozgott, ezért egyre több lett a meghibásodás illetve a felmelegedés a  kép függőleges "összenyomódása". Valamit tenni kellett, mivel hosszú távon a helyzet tarthatatlanná vált. A probléma megoldására a válasz az ECL 805 kifejlesztése lett. A cső rácsát egy nehéz fémkeretre feszítették rá, így a melegedés miatti hőtágulást kiküszöbölték, a kép stabil maradt. Mivel ez a cső ugyanúgy trióda-pentóda felépítésű, ezért egy az egyben cserélhető az ECL 85-tel, ez fontos volt a szervizelés szempontjából. Ráadásul a pentóda kimenő ellenállása is kicsi, így a képeltérítő tekercset brutális energiával hajtotta meg. És erre az energiára van szükség a 300B trióda meghajtásához. Nem véletlenül választottam az Appluase-t, pont emiatt a brutális meghajtás tette ezt az erősítőt kategóriájának a legjobbjává. Hallottam a szokásos 6SN7 dupla csöves meghajtású 300 B triódás végfokokat, de majdnem mindegyiknek ugyanaz a baja, jelesül a mélyek elpuhulása, a dinamikai csúcsok lassú követése. Ezt sokan összekeverik az ún. analóg hangzással, pedig semmi köze hozzá. Képzelj el egy metál együttest ezzel hanggal. Biztos érted. Nos, ennél az erősítőnél nincs ilyen gond. Igazából megfelelő hangfallal gyors, dinamikus, részletgazdag a hangja. Erre fogok ráerősíteni az ECL 805-tel, mégpedig azért, mert akkora teljesítménye van, hogy simán lehet akár egy fejhallgató erősítőt is építeni belőle. Ez hasonló , ahhoz, amikor egy 845-ős triódát a 300B trióda hajt meg, mert csak így lehet a 845 brutális teljesítményét kihasználni. 

Ha megjött a cső, természetesen megírom Nektek, szerintem hasznos lehet.