A TANK. Dual 1229.

 

  A Dual 1214-sel szerzett kedvező tapasztalataim alapján logikus volt, hogy a sorozat csúcsmodelljét is be kell szereznem, mivel ezzel a lemezjátszóval nagyívű terveim vannak. Sajnos nem volt egyszerű eset, mivel egyrészt nyugaton kezdtek rájönni arra, hogy a Garrard 310, 410 futóművek árai az óriási hype miatt lassan csillagászati magasságba emelkedtek. Egy-egy jobb állapotú, de azért felújításra szoruló darab ára 350-400.000 Ft körül alakult. Természetesen az ipar is rátelepedett, így egy megfelelően átalakított, új plinth-el (alaplap+ doboz) ellátott darab ára simán üti az 1.000.000 Ft-ot, bár valójában bármennyit el lehet rá költeni. Jellemző, hogy egy új Garrard ( régi NOS ( New Old Stock, régi, de új alkatrészekből építve) 25.000 GB!! Működik a kapitalista piac logika. Ennek a szele a 1229-et is elérte, mivel a Garrard lehetséges elérhető árú utódjának tartják sokan, ezért 4 hónap alatt az ára az eBay-en kb. 40 %-ot emelkedett!

 Gyorsan kellett lépnem, mert különben már nagyon drágán kapnám meg. Jelenleg egy bizonytalan állapotú kb. 150 EU egy jobb darab 200-300 Eu körül van. Az olcsóbb ár jellemzően a német belpiacra jellemző, ez kiesik, mivel nem szállítanak külföldre, mert rettegnek a keleti nepperekről:-)

Nézd meg a You Tube-on a Becsületesnepper filmjeit, tanulságos ebből a szempontból(is).

Tehát marad a nemzetközi piac, ahol az amerikai gyűjtők kezdik felhajtani az árakat. Sokuk egy kelet európaihoz képest szinte végtelen büdzséből gazdálkodhat, ezért aztán ha begerjednek minden árat kifizetnek. Most néztem egy amerikai eladó 303.000 Ft-ot kér a 1229Q-ért! Igaz ez már egy ritkább modell, ez az über 1229. Ennyit a gyors piac elemzésről, igazából simán meg tudnék élni belőle....

Nade én egy csóringer gyerek vagyok, úgy is kell vásárolnom. Viszonylag szerencsém volt, mert kari környékén elcsíptem egy jó állapotúnak mondott 1229-et Litvániában. Gyorsan lecsaptam rá és egészen brutális gyorsasággal megérkezett. Ez valóban így volt, mert a litván posta az MPL-el karöltve 4 nap alatt ide szállította!! Le voltam döbbenve, hiszen Litvánia nem a szomszédban van. Gyakran Németországból a DHL nem hozza ilyen gyorsan a csomagomat pedig pöpec cég. Volt nagy öröm amikor megkaptam a kicsi ,kb.15 kg-os csomagomat:-)

 

Aztán az öröm egy kicsit fakult, mivel a doboz kaphatott egy ütést, mert a külső keret széthullott és a plexi is megrepedt. Igazából nagy baj nem történt, mert ezek úgyis a méret levétele után kidobásra kerülnek. Az eladó egy nagyon kedves úr volt, a megérkezés után vettem észre, hogy viberen a készülék működéséről küldött videót. Ez nagyon szép gesztus volt, természetesen röppent az 5 csillag.

Szóval kibányáztam a szétesett fa tokból és szemrevételeztem. Hát egy vicc volt így látni a fényképeken komoly gépként ábrázolt masinát a műanyag vödörben:-) De tényleg, a német tervezők nem vitték túlzásba a felépítést, belepattintották ebbe a valamibe, majd ráakasztották a szép külső keretet. Ráadásul ezek a műanyag bizbaszok amik tartják a keretet elég nehezen mozdíthatók, hiszen a németekről beszélünk és ettől függetlenül méretpontos volt. Szerencsére nekem csak ki kellett ráznom a széthullott keretből és készen volt a Linn Sondek (híres angol High End lemezjátszó) verő:-) Érdemes megnézni, olyan mint egy fázós csirke ebben a ruhában....

 

Hamarosan felmelegítettem, mert elindítottam a szokásos bejáratós lemezemmel Hofival(imádom a humorát). Aztán pár perc lejátszás után vidáman el kezdett nyekeregni a csoda lemezjátszó. Itt azért egy kicsit elgurult a gyógyszer, mert a videón csendben tette a dolgát. Sóhajtottam egyet mondván a szokásos szerencsémmel vásároltam és elkezdtem feltúrni a netet információkért. Sok minden kiderült például, hogy ezek a lemezjátszók kényesek az alkatrészek kenésére ezért nem kevesebb mint ötféle olajjal kell kenni a megfelelő helyeken. Komolyan olyan, mint egy régi Merci. Meghallgatva szerkezetet gyorsan rájöttem, hogy a dörzskerék nyekereg. Mivel nálam óriási a választék különféle viszkozitású kenő olajokból, ezért gyorsan meg is a találtam a megfelelőt. Az óriási választék egy fajta varrógépolaj volt:-) Pardon, először szilikonzsírral próbálkoztam ez nem jött be, mivel pár fordulat után újra vidáman nyekerget fityiszt mutatva nekem. Aztán felülről beolajoztam akkor már kb. 10 percig jó volt. Tudtam, hogy a dörzskereket amúgy is ki kell cserélni, mert a véleményem szerint egy 50 éves gumi már eléggé megvan keményedve, ami azért már hallatszik is. Sajnos akár akartam akár nem, szét kellett szednem az idler szerkezetét, hogy meg tudjam normálisan olajozni. Ez sikerült is, egy műanyag gyűrű roncsolása árán, de szerencsére ez menthető volt. Amikor megláttam az idler siklócsapágyát akkor már tudtam, hogy ebben egy szemernyi olaj sem volt. Most adtam bőséggel és a legnagyobb meglepetésemre a járgány csendesen működik.

Térjünk rá a hangjára, amiről túl sokat nem kell mondani mivel hallgatni kell csak. Az igazán jó hang alapja véleményem szerint a mélytartomány minősége, tisztasága. A 1214-nél már áradoztam róla, bár az olcsóbb konstrukció ott behatárolta a minőséget. Ezzel szemben itt ki lett ez a faktor maxolva. De miért is? Először is az idler nagyobb és a motor egy bivalyerős 20 W/230 V-os típus!

A tányér 3kg-os, természetesen hozzá méretezett csapággyal. Ehhez képest a Regá-m csapágya egy pilicka vasdarab a tányér meg egy vicc. Természetesen tudom, hogy ezek ott egy tervezési elv részei, hiszen a kis tömegek a káros rezgések gyorsan közvetítik a lábazat felé ahol egyrészt továbbítódnak az állvány felé illetve magában a lábazatban csillapodnak. De amikor megláttam a Dual vaskos alkatrészeit valahogy jobb érzésem lett. És pontosan ezért lett a neve TANK. Úgy is van megépítve mint egy Tigris tank. 

 

Térjünk vissza a hangra, a mélytartományban egy világ tárult fel előttem, olyan hangokat hallottam amit lemezjátszónál még soha. Egészen döbbenetes volt, hogy játszi könnyedséggel vonult le a szubtartományba ahol csak a hangkar hangszedő rezonancia állította meg (9-11 Hz). Ahogy említettem, a 1214-nél végre súlya lett hangnak, ez itt még határozottabb lett. A hangszer nem csak húrokból áll hanem testből is. És Úristen azok a hegedűk, brácsák a komolyzenei felvételeken! Ráadásul a zene atom stabil és a fekete csendből emelkedik ki. Igen, talán a legfontosabb szó a stabilitás ennél a lemezjátszónál. Stabil a mély , a hangtér, a kitartott hangok és általában minden. Nyilván az egyszerű kar miatt a magas tartomány nem olyan, mint egy csúcs lemezjátszónál, de itt ez nem is várható el. Viszont pl. a csöves phono-m melegedési folyamatát csodásan hallom, ami azért mond valamit a felbontásról. Beraktam a karba a Goldring 1042-met ami elkezdett énekelni. Az is furcsa volt, hogy azonnal jött a hang, nem akartam csesztetni tuningolni stb. a lemezjátszót. Egyszerűen leültem és egy komplett délelőttöt zene hallgatással töltöttem csak dobáltam fel a lemezeket. A térhatás is meglepően jó bár a Rega-val nem versenyez, de igazából ez már nem is érdekel mivel nem térhatást hallgatok hanem ZENÉT. Amúgy is kezdem elengedni ezeket a hifis dolgokat és számomra egy felvétel hangulata sokkal fontosabb. Arról nem beszélve, hogy 78 -as fordulatú lemezek, ezek számomra amolyan szuper maxik és a hangjuk, hangulatuk egészen kiváló is tud lenni. Nyilván ez még nem a teteje a dolognak, de biztató kezdett. A TANK megérkezett......

Az időgép. Dual 1214.

 

  Mostanában rákattantam a lemezjátszókra, általam érthetetlen okból, mivel alapvetően a digitális és az analóg jelforrásommal is meg vagyok elégedve. Talán a Sanyo és Dynaco tuner hangminősége győzött meg arról, hogy érdemes velük foglalkozni. Ráadásul a Regám is nagyon jól szól, tehát látszólag semmi okom nem volt arra, hogy új változót vigyek a rendszerbe. Eleinte úgy gondoltam, hogy beszerzem az összes szükséges Valhalla kábelt és néhány évre letudtam a fejlesztést. Elég naiv voltam....

 

Ott kezdődött a mizéria, hogy egyre inkább elkezdtek érdekelni a Garrrard cég régi idler (dörzs) hajtású lemezjátszói, ezek igazi monstrumok és a tuningolásuk is egy vagyonba kerülhet, cserébe a netes források szerint über brutál hangjuk volt. Mivel egy ilyen összeállítás még szerényen számolva is üti a 1,5 MFt-ot, ezért a józan eszemre hallgatva lemondtam(egyenlőre) róluk. Tehát keresnem kellett egy másik kisebb über brutál lemezjátszót. A híres Lenco L75-öt elvettetem, mert bár jó hírű volt, de relatíve sok embernek volt és én inkább szeretek viszonylag új utakon elindulni.

Aztán az egyik este EAR blogján találtam valami érdekeset. Volt neki egy Soulines+Jelco 750 hangkaros összeállítású lemezjátszója, ami bőven High End volt minden forrás szerint. Mivel a 72 Audio tulajával és fejlesztőjével jó barátok voltak, gyakran találkoztak zenét hallgatni, beszélgetni stb. Az egyik ilyen napon észrevette, hogy az eddigi rommá tuningol Lenco L75 lemezjátszó helyett egy Dual 1229 idler meghajtású lemezjátszó futómű zenélt(az eredeti kart eltávolították és a saját 72 Audio 12” hangkarja volt beállítva). Nagyon ütős hangja volt és elkezdték csereberélni a karokat és a futóműveket. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy a Dual+12” kar minden paraméterben felülmúlta a Soulines kombót. A Dual futómű kb. a tizedébe került a Soulinesnek és mégis óriási dinamikát, ritmikát, stabil alapot és friss hangot produkált. Természetesen elindult a vezérhangya, hogy nekem is kell ilyen. Azonnal rászakadtam a hazai beszerzési forrásokra a Vaterára, Jófogásra az Avx-re. A Jófogáson találtam is egy jó állapotban lévő 1229-est, de addig tököltem rajta, amíg elvitték előlem. Mivel keretösszegből gazdálkodom, ezért két lehetőségem volt: várok egy másikra vagy egy olcsóbbat kipróbálva igazolom, hogy a hír igaz-e. Az utóbbit választottam és lecsaptam egy Dual 1214-re a 1229 kisöccsére kb. 1972-ből.Nagyon jó áron kaptam meg, kerek 12.000 Ft-ért vettem egy szimpatikus fiatalembertől. Ha már ílyen jó áron vettem, gyorsan újítottam a Goldring 1042 hangszedőm elődjét a G800-ast szintén 12.000 Ft-ért. Szuper mondtam magamban van egy jó kis beugró rendszerem. Beraktam a hangszedőt, beállítottam és egyenlőre hang nélkül elindítottam a kis lemezjátszót. Azért kicsi, mert a Regám hozzá képest óriási volt. Mivel a Dual lemeztányérja kisebb volt az átlagnál ,ezért egész picire össze lehetett zsugorítani. Ráadásul full automatikus volt és kb. 50 év távlatából az automatika tökéletesen tette a dolgát! Rárakta a kart a lemezre, a végén automatikusan a helyére rakta és illedelmesen kikapcsolt a végén. Hiába, a németek már régen is kímélték a környezetet :-) Ja ás lemezváltós is volt. Mondjuk ezt nem használtam.

Szóval miután jól működött bekötöttem a RIAA korrektorra, elindítottam és vártam a nagy hangot.

Amikor meghallottam a hangját egy kicsit elpityeregtem magam. Mi a franc! Búg mint állat! Rezignáltam legyintettem egyet és egy sóhajjal elkezdtem a szokásos maci üldözést. Kerestem én a földelésnél a kábelezésnél, mindenhol. Csak nem akar megszűnni a nyomorult. Ezt úgy utálom az RJM és az EAR replikánál már annyit szívtam, hogy egy rájuk se tudok nézni, mert hirtelen indulatomban felgyújtanám őket. Így ott porosodnak a polcomon néhány hónapja arra várva, hogy lelkierőt vegyek magamon és újra neki lássak. Na szóval semmit nem találtam. Ez nem lehet! És szokás szerint a netet bújva kerestem a megoldást. Néhány órai kutatás után rávezettek a hibára. A 1214-es 2 pólusú motorral szerelték, amelyet kerámia hangszedőhöz terveztek. Hát ezért volt relatíve olcsó! Bár az eladó nem tudhatta, laikus volt, ezt nekem kellett volna tudnom. Tudni kell, hogy a 2 pólusú motorok mivel aszimmetrikus elrendezésűek voltak, ezét irgalmatlan szórt mágnese teret hoztak létre, amely a mágnesen picup tekercseiben feszültséget indukált és persze ezt én is hallottam. A következő model a 1216-os már másik 4 pólusú motorral vot szerelve, így nem búgott hifire tökéletes volt. Gyorsan rendeltem egy ilyen motort az eBay-ről csekély 25.000 Ft-ért( jó vétel haha) mai gyorsan megjött a németektől és beszereltem. Igaz a beszerelés folyamán elveszett valahol a 78-as fordulat, de már nem érdekelt. Hallgatni akartam!

És hát amikor megszólalt én is hallgattam.....

Ennek az olcsó tucat árú lemezjátszónak a G800-sal olyan, de olyan mélyei voltak, hogy lepetéztem.

A mély tartományban egész világokat hallottam meg és hát a digitális cuccok mélyei hm, maradjunk annyiban, hogy van még mit fejlődniük. Dinamika, gyorsaság, slam (talán húzásnak lehetne nevezni) és testesség, testesség! Végre a dob nem csak membránból áll, hanem testből, egy bőgőnél érezni a test rezonanciáját, a beszédnek és általában véve mindennek súlya van. Így már értem az Audio Note tulajdonosának Peter Quortrup megjegyzését a hangszernyomásról, itt aztán volt dögivel. A középsáv pedig olyan jelenlétérzetet adott, amit utoljára a Spendor SP 100-nál (3-5 MFt csak) hallottam csilió forintos Marantz technikával megtámogatva.

Miért lett a bejegyzés címe az időgép? Azért, mert ifjúkorom hangzását mutatja, amikor csak egyszerűen zenét hallgattunk, másoltunk. Amikor felrakom ifjúkorom diszkó zenéit ott vagyok a Momentben és együtt őrjöngök a barátaimmal, ha Frank Sinatra-t hallgatok átjön a korszak hangulata. Mindezt egy kis híján 50 éves szerkezet tudja!

Mielőtt úgy gondolnátok, hogy most rátaláltam a Szent Grálra és ez a kis vacak mindent lemos, tegyük helyére a dolgokat. A Rega P3/24 jobb és sokkal. De ettől függetlenül kellemes meglepetés ért, mert a német hifit nem sokra becsültem idáig.

És ha már idler hajtás akkor megrendeltem már az utódját a TANKOT. Hamarosan érkezik......

Egy kiállítás margójára. 2023 Hifi Show Budapest

 

Ebben az évben is megrendezték az immár hagyományosnak tekinthető Hifi Show-t Budapesten 2023. október 14-15.-e között a már szokásos helyen a CROWNE PLAZA BUDAPEST HOTEL-ben. Minden elismerésem a szervezőnek, Soltész Rezsőnek (igen az énekesnek), aki szűnni nem akaró lelkesedéssel évről évre elhozza nekünk a Magyarországon fellelhető ismert márkák kereskedőinek a termékeit. Pokoli meló lehetett egy szűkülő piacon összehozni ezt, egyre reményvesztettebb kereskedőkkel és egyre érdektelenebb közönségnek. Sajnos ki kell mondani, hogy kedvelt hobbink mára csak marginális része lett a kultúrának, az élet elszáguldott mellette.

A fiatalokat már nem érdekli, mivel a drága szabadidő eltöltésének van gyorsabb, látványosabb módja és nyilván nem lehet egy jó szelfit csinálni egy hifi készülékkel:-) Egyébként is, mivel a fejlesztések nem igazán a minőségről szólnak hanem inkább marketingről, ez az Ő generációjukat már inkább taszítja mint vonzza. Ráadásul a gyártók mohósága miatt már egy középkategóriás hifi is vagyonokba kerül. A High End-ben pedig már teljesen elszabadultak az árak, komponensenként 4-5 millió forint már teljesen természetes. Egy fiatal rájuk néz, legyint egyet és megveszi akciós áron a repjegyét és a világ egy másik pontján pompásan el van. Kövezzetek meg, de én bizony egyetértek velük. Szerintem szinte egyik mostani High End-nek mondott készülék sem éri meg az árát egy fiatalnak. Ráadásul hiányoznak azok a belépő kategóriás termékek, amelyek józan áron meghozzák a kedvet hifizéshez. Ezen kívül az ismeretterjesztés is hiányzik, mivel a profit teljesen maga alá gyűrte ezt az iparágat (is). Miért meséljem el érthetően egy kezdőnek a dolgokat, ha bejön egy tehetős középkorú és rá tudok sózni egy vagyonért készülékeket? Emiatt természetesen fokozatosan öregszik a vásárlókör bár az is igaz, hogy ők már megengedhetnek maguknak egy nívós láncot.

De mi történik ha kihalnak? Na itt lesz majd a bökkenő, mert mindenki őket tekinti fejőstehénnek. Ez a kiállításon is érződött, mivel néhány cégtől eltekintve mindenki csúcs hifit mutatott meg. Kik voltak akik józan áron mutattak be láncokat? Csak kettő azaz kettő cég! A TMP Audio és az OZ Audio. Az a vicc, hogy ezekben a szobákban legalább olyan élvezetes volt a zenehallgatás mint a 10-15 milliós láncoknál. Jó nagy pofon ez.

Még egy szoba volt nagyon jó, ez az Audio Hobby ahol egy lelkes és profi DIY-er mutatta be készülékeit. Stellavox orsós magnó, tuningolt ( ha minden igaz)  Philips CD 100 egy 7242 PSE elektroncsöves erősítő ( Paralel Single Ended azaz párhuzamosan kapcsolt csövekkel működő együtemű végfok), Lowter PM6 szélessávú hangfal. Érzitek a régi idők leheletét? Nagyapáink nyugaton hasonló berendezésekkel hallgattak zenét (kivéve persze a CD-t). Ebben a három szobában nem hifit hallhattál hanem ZENÉT. Hozzá kell tennem, hogy végre minden szobában élvezhető volt a produkció, nyilván más, de jó volt és ez szerintem nagy siker. Sajnos ezt már nagyon kevés látogató nézte meg, jól lehet látni, ahogy évről évre zsugorodik a közönség. A vidéki látogatók ha nem is teljesen, de jóval kevesebben voltak ebben az évben, bár az üzemanyag árakat látva ez teljesen érthető.

A reakciókat érdemes elolvasni az AVX Hifi-n, mert gyönyörű látlelete hazánk jelenlegi állapotának. Itt néhány nagyon jó képet is láttok a kiállításról sőt a You Tube-on videók is fent vannak.

Számomra mint mindig élvezetes és tanulságos volt a kiállítás, főleg mivel egy kedves barátommal mentem, aki még nem volt ilyen rendezvényen. Élvezetes volt abból a szempontból, hogy szépen szóló rendszereket hallottam és tanulságos volt abból a szempontból, hogy a High End mennyire elkanyarodott egyfajta torz mérnöki vonal irányába. Ez alatt azt értem, hogy a mostani csúcs készülékek szinte atomjaira szedik szét a zenét és mintegy nagyítón keresztül mutatják azt. Ez azért baj, mert közben elveszik a zene lelke, a mondanivaló stb. szerintem értitek. Az a három szoba ahol szerintem zene szólt, pont az ellenkezőjét mutatta. Ott egyszerűen leültél és élvezted az előadást. Nem mocorgot az, hogy hű milyen basszus van, milyen a térhatás, mennyire részletező a rendszer. Higgyétek el iszonyúan nehéz ezt összehozni.

Időközben csendben levontam számomra a konklúziót, hogy én bizony már nem High Endet építgetek otthon, hanem zene közvetítő láncot, ami hifis szemmel lehet, hogy vacakul szól, de más szempontból jóval előrébb tart mint a mainstream hifi. Ennek fényében megértettem, hogy miért szeretem a csöves technikát a maga tökéletlenségeivel, az analóg hangzást, az analóg tunereket és az egyre egyszerűbb hangsugárzókat. Magam is csodálkozom ezen az elkanyarodáson, de az út egyre izgalmasabbnak tűnik, mivel az elmúlt 1-2 hónapja egészen érdekes készülékekkel lettem gazdagabb. Ne értsétek félre, nem lettem a régi idők rajongója, inkább egy fajta szintézisnek vagyok a híve a régi és az új között, hiszen a világ is így működik.

Szóval érdemes követni a blogomat, mert ha lassan is, de jönnek az érdekességek.

Úton a Valhallába. Valhalla koax digit kábel.

 

  Néhány hónapja megjelent a munkahelyemen a hifis Kollégám egy gyanús kábellel, amelyet csak lerakott az asztalomra és közölte, hogy hallgassam meg. Ennek a kedves invitálásnak nem tudtam ellenállni és persze némi küzdelem után bekötöttem a futómű és a DAC köze. Ja, igen ez egy koax digit kábel. Mi is az?

 

A történet lényege, hogy egy CD futómű és egy DAC között digitális jelek futkorásznak és ennek az átviteléhez szükséges egy hivatalos nevén SPDIF koaxiális digitális kábel. Ebből az SPDIF a Sony/Philips Digital InterFace, a digitális jel átvitelét szabályzó eljárás, a koaxiális a 75 ohmos impedanciájú (ami nem is mindig ennyi) koax kábelt jelenti. Legtöbbször legyintünk rá, hogy hát miért kell az egyesek nullák átviteléhez komoly kábel? Mivel ez a terület sincs még felfedezve, ezért a legtöbb hifista vesz valami olcsó kábelt, aztán összeköti a két készüléket, oszt jóvan. Szerencsére még hifi stúdiós koromban rengeteg kábelt teszteltünk és már akkor nyilvánvaló volt számomra, hogy ez az elképzelés bukta. Bukta, mert iszonyú sok múlik rajta, főleg a rendszer finomhangolásakor, illetve a benne lévő teljes potenciál kiaknázásához. Egészen más oldalát mutatja a rendszer egy korrekt kábelezéssel, de fontos észben tartani, hogy ettől nem fog kategóriákat ugrani hanem inkább a vacak kábelezéssel behozott torzítások, zajok stb. megszűnésével hallani fogod a valódi hangját. Ez kevésnek tűnik pedig valójában sok. Sok abból a szempontból, hogy adott esetben egy kiváló kábelezés átbillentheti a rendszer hangját pl. az audiophile kategóriából a High-End-be, de egy vacak hangú szerkezetből soha nem fog komoly készüléket faragni.(erre van másik eljárás) Egy jó kábel szett maradásra invitálhatja azt a komponenst, amelyet elkeseredésünkben eladnánk.

Szóval ennek fényében, mivel budget-ből hifizek,ezért szükségem volt egy olcsó, de jó koax digit kábelre. A választásom a Van Damme egyik mikrofon kábelére esett, amelyet nem különösebben reklámoztak, teszt sem volt nagyon róla, de mivel az interkonnektek beváltak rendeltem egy pár métert és Apukám legyártotta nekem. Így egységes lett a kábelezés kisjelű rendszerbe (Futómű-->DAC--> Előfok-->Végfok). Kiderült, hogy remek választás volt, mivel hozta a szokásos Van Damme kábel tulajdonságokat ,azaz friss, pörgős hang, kiváló ritmika, szép hangszerhangok, a térhatás nagyon jó lett. Szóval patent volt, na és boldogan hallgattam, amíg ez az „átok” új kábel be nem került a rendszerbe.

Végül is milyen kábel ez? Hát a címből már tudjátok, megint egy Valhalla kábelbe botlottam:-)

Mint később a barátom elmondta, egy bonyolult adás-vétel-csere után nekem kérte be ezt a kábelt mondván ha tetszik, akkor megveszem, ha nem akkor eladja. Isten áldja Őt!

 

Ez egy Valhalla CU-AU kábel volt, szerintem még csak nem is a csúcs kábelük, de ahogy bekötöttem, elkezdtem vakarni a fejem. Most mi van, nem hallok semmi eget rengető változást! Ilyen jól szól a Van Damme is. Persze megint elfeledkeztem a bejáratásról. Nagyon érdekes volt, mert egy darabig semmi nem történt. Majd kb. két-három óra múlva olyan érzésem volt, mintha hipertér ugrást hajtanék végre. Tudod úgy, amikor hirtelen elmosódik minden, elkezdesz száguldani, majd megállsz valahol a tér egy szögletében. Rád köszön a computer és közli, hogy megérkeztél. Körbenéztem és egy állomáson találtam magam, ahonnan autópályák sora indult. Nos az egyik autópálya a Valhallába vezető út volt:-) Gondolom van közöttetek olyan, aki már száguldozott német autópályán klassz autóval bőven 200km/h felett. Zene hallgatás közben ez jutott az eszembe(pl Mercedes S-Class csak azért nem Rolls-Royce, mert van ennél sokkal komolyabb Valhalla kábel is).Igazából nem volt a hangjában semmi kiemelkedő, mivel minden tulajdonságában klasszis volt. Egyszerűen eltűnt, beolvadt a rendszerbe, önmagában volt a szinergia. Önmagában egy világ. Mivel minden paraméterében kiváló, ezért nincsen semmi ami magára vonja a figyelmet. Ez csak az egészen klasszis rendszerek sajátja, amikor eltűnik a komponens és csak a ZENÉT hallod. Kevés cucc tud ilyet, ha belebotlasz valamelyikbe becsüld értékén. Ilyet még az életben nem hallottam, egyszerűen az állam koppant. Csak motyogtam magamban, mint egy elmebeteg- ez gyors, pokoli gyors, érthetetlenül gyors. Szegény Feleségem azt hitte elmeháborodott lettem, volt tapasztalata, mivel az egészségügyben dolgozott.

Újabb probléma kipipálva.

A beépített szépség. Sanyo Plus T35 tuner.

 

Még régebben úgy éreztem, hogy a kis Sony tunert (ST-J 60) bizonyos szempontból „kinőttem”. A hangjával nagyon meg voltam elégedve, egyáltalán nem volt japános hangú. Finom, kiegyensúlyozott hangzás, helyes hangszer hangok 5000 Ft-ért. Hibátlan vétel volt és háttérzenére nagyszerűen bevált. Lehetett persze normálisan is hallgatni, csak sajnos valahogy hiányzott belőle a sodrás és a lendület. Cserébe iszonyúan érzékeny volt, távoli adók is klasszul jöttek egy kis zsinór antennával. Amikor eladtam, egy végtelenül kedves úriember vette meg, aki értékén kezelve felújította. A visszajelzés szerint sokkal jobb lett a hangja. Nagyon boldog voltam, hogy egy olyan helyre került ahol megbecsülik. Jók ezek a vintage cuccok.

 Szóval itt álltam tuner nélkül és nagyon hiányzott. Oké, vegyünk valamilyent, de milyet? Mivel Mo.-on rádióhallgató közösség gyakorlatilag nem létezik néhány profin kívül, szokás szerint az internethez fordultam. A profik természetesen a régi kor nagyágyúit javasolták csilliárdokért. Ezek főleg csöves tunerek voltak a régi idők csúcsgépei. Csak felsorolásom őket: Sequerra az a csúcs(használtan 3-6000 dollár között mérik!), Marantz 10B (szintén horror ár), néhány McIntosh (megejtő szépségűek és könnyezel amikor meglátod és kifizeted az árát:-)) A vélemény egységes abban, hogy ezek a legjobbak minden téren, de sajnos az én büdzsémbe nem fértek bele.

 Már régebben is sokat olvasgattam csak kíváncsiságból a Yahoo tuneres csoportját, az FM Tuner Information Center-t. Néhány igazi rajongó megosztja itt a tapasztalatait, sőt az egyikük kb. 100 tunert hallgatott végig és írt róluk véleményt! Bár elfogult volt nem is kicsit a sajátja felé, de aki tud a sorok között olvasni, valódi gyöngyszemeket talál. Annyira referencia a véleménye, hogy az általa kiválónak vagy jónak minősített tunerek ára az ebay-en az egekbe emelkedett. Működik a piacgazdaság:-)

 Mivel sem lehetőségem, sem pedig időm nem volt A-B tesztekkel szórakozni, huszáros magyarsággal belecsaptam a lecsóba és úgy döntöttem, hogy a tesztekre támaszkodva fogok vásárolni. A módszer nagyon egyszerű volt, kiválasztottam néhány kiválónak tartott tunert és a keresőbe beütve megkerestem az árát a használt piacon (mindegy volt, hogy Mo.-i vagy külföldi beszerzés). Nagyszerű stratégia ugye? Hihi, így lehet egy méretes pofonba beleszaladni. Szerencsém volt, mert bár ökör módjára vásároltam, de sikerült egy valódi félvezetős csúcs tunerbe beleszaladnom. Nagyon érdekes volt, hogy amikor a listából keresgéltem a külseje nagyon megtetszett és második nekifutásra a Jófogáson (!) találtam egy kifogástalan példányt a kinti ár kb. feléért. Gyorsan le is csaptam rá és hamarosan megérkezett klasszul becsomagolva. Íme a beépített szépség:

 Ugye milyen klasszul néz ki? Régen azért tudtak hifi-t gyártani, igaz, hogy ez a japán hifi virágkorából való. Teljesen manuális hangolású, de már a frekvencia kijelző ott figyel a kereső mutatójába beépítve! Ez önmagában is egy mérnöki bravúr, mint ahogy az is, hogy a kb. 30 éves szerkezet tökéletesen működik. Annyiban más mint a Sony, hogy egy kicsit érzéketlenebb, de mivel itt már komoly minőségről van szó, az természetes, hogy jó antenna kell hozzá.

Mégis milyen a hangja? Most ahogy a sorokat írom, állandóan a zenére figyelek , nehéz az írásra összpontosítani, mert állandóan be akar húzni a zenébe, ami egy irtó jó dolog. Még a Feleségemnek is tetszik a hangja, ami laikusként fontos. A hifi-s paraméteren természetesen itt mát túl vagyunk, ezen a készüléken már megjelennek a jó High-End készülékekre jellemző érzelmi töltöttség, az előadó hozzáállása a számhoz és bizony itt már a komolyzene is komolyan szól. A térhatás csodálatos, nincs egy szemernyi torzítás sem, a hangkép egységes, gyors, ritmikus, együtt élsz az zenével. Nagyon élvezetesen szól. Ha esetleg tuner kellene, nyugodtan keressetek egyet, nem bánjátok meg. Állítólag a bátyus, a T55 még nála is jobb. A Yahoo csoport pedig megbízható információ forrás, támaszkodjatok rá nyugodtan.

Ja és hamarosan érkezik egy csöves (!) tuner is az USA-ból, hogy ne unatkozzam.

A phono megváltó. Douk Audio 834P

 

Nos megint egy gyári cuccról lesz szó, ami elég röhejes ahhoz képest, hogy egy diyaudio-s bloggról van szó. Mindegy, vállalom, mert a végeredmény olyan messzire vezetett, hogy az út végét sem tudom...

Még a Kondo építésénél felmerült, hogy a benne lévő hulla drága alkatrészekből épített RIAA korrektor valahogy nem szól igazán jól. Természetesen ha oda rakjuk bármilyen 500.000 Ft-ig terjedő ársávban lévő phono előerősítő mellé nem vall szégyent, de nálam nem jött be a hangja, pedig pont a szinergia jegyében jónak kellett volna lennie. Gyönyörű tere volt, a hangszerhangok okésak, de valahogy dinamikátlan és mélyhang hiányos volt. Ráadásul a zene tempója is lelassult és erre én aztán ugrok is. Annyira rossz volt, hogy kb. 1 évig alig hallgattam lemezt, mert elment a kedvem a lemez hallgatástól. Sokat foglalkoztam a problémával, esténként órákat lógtam a neten és gondolkodtam azon, hogy mi a manó miatt nem jó ez így? Hosszas olvasgatás és töprengés után az alábbi konklúzióra jutottam:

• Az utánépítők körében sokan megjegyezték, hogy az eredeti Kondo kínai másolatába hiba csúszott valahol a korrekciós elemek környékén. Sajnos nem találtam korrekt választ, hogy mi az, inkább csak ötleteket. Ezeket végig csináltam, de sajnos nem lett jobb a RIAA.

• A passzív RIAA korrektorokat általában kicsit lassabbnak tartják a visszacsatolt elektronikáknál és ez nálam is így volt. Kínomban építettem kínai panelből egy Shure negatívan visszacsatolt RIAA korrektort és bizony az félelmetesen gyors volt, de sajnos a Kondo hangminőségét nem érte el.

  Gyorsan tisztázzuk ezt a passzív, aktív dolgot. Passzív RIAA korrektor alatt azt értjük amikor a RIAA vagy bármílyen korrekciós alkatrészek (kondenzátorok, ellenállások, ritkábban tekercsek) a jelútban vannak elhelyezve.

  Aktív az a korrektor, amelyben a korrekciós alkatrészek a jelúton kívül, a készülék kimenetéről a bemenetre vezetett ún. visszacsatoló ágban vannak.

• Valami nagy gebaszt sejtettem a korrekciós tag körül, de mivel nincs meg a szaktudásom hozzá, ezért inkább nem bolygattam.

Oké és most mi a búbánatot csináljak? Sokat olvasgattam egy időben a neten gyári készülékekről és amikor lemezjátszót teszteltek állandóan egy híres angol cég RIAA korrektorába botlottam, ez az EAR 834P volt. Általában az volt a vélekedés róla, hogy akár kétszer-háromszor drágább versenyzőkkel is felveszi a versenyt. Egyfajta referencia is volt, ami nem is csoda, mivel egy fantasztikusan tehetséges mérnök, Tim De Paravicini tervezte.Az EAR Yoshino az Ő cége.

Persze ekkor már elindult a vezérhangya, hogy nekem kell egy ilyen! Ja kell, használtan a német AudioMarkt-on 1000-1100 euró volt az áruk, az új árát meg se néztem.

Azok az átkozott anyagiak!

Na sebaj, építek egyet, mi az már! Az ebay ismét segített és sikerült egy panelt rendelnem a szokásos remek áron és remek minőségben. Így hát meg is építettem, elsőre el is indult, de olyan irgalmatlan brumm-ot adott ki, hogy egy medve is megirigyelhette volna. A nagy kísérletezés közben egy mérés alkalmával sikerült kinyírni a tápot is. Na ekkor kezdődött egy olyan borzadály amit senkinek sem kívánok. Sajnos nem az eredeti tápot rakták be a kapcsolásba, valószínűleg szerzői jogi problémák miatt, hanem egy tranzisztoros tápegységet. Ez persze jóval bonyolultabb volt mint az eredeti, bár a működését megértettem. Fontos tudni, hogy egy csöves készülékhez két fajta táp kell, egy anód táp, amely az elnevezéséből adódóan az elektroncső anódját látja el feszültséggel, illetve egy fűtés táp, amely biztosítja a cső fűtőszálának az áram ellátását. Nos, az ügyeskedésem által sikerült az anód tápot kinyírni, de full-ba. Sajnos Édesapám már meghalt, így nem tudott a hülye fiacskájának segíteni. Így aztán magamra maradtam, de néhány hónap alatt rájöttem a hibára, persze sokadszori nekifutásra. Persze még mindig búgott a szerencsétlen, tehát sikerült egy óriási vargabetűvel az eredeti hibát reprodukálnom. Ezt nevezik haladásnak:-). Közben rájöttem, hogy sikerült a tápegység földelését lebegtetni, ami alatt azt kell érteni, hogy nem volt leföldelve rendesen. Nagy nehezen megoldottam és bár jócskán csökkent a mértéke, de még mindig zavaró volt. Egyenlőre abba hagytam és dühömben rendeltem egy komplett kittet is az Ali-ról. (Aliexpress), hogy azt csak bedobozolom és már kész is. Annyira kész lett a dobozolása, hogy még mindig a saját karton dobozában pihen. Naná, mert közben kaptam egy jó árat egy klónra a Douk Audio 834 P személyében, amit becsukott szemmel, lesz ami lesz! Megrendeltem. Jó fejek voltak a kínaiak, a feladás után egy héttel megállt a szállítás a tracking number szerint. Írtam nekik, hogy mégis mi van, erre közölték, hogy majd a magyar posta rendszerében keressem, mert az átrakásnál ők adnak tracking számot. Hát a magyar postát ismerve ez elég érdekes lesz, gondoltam, amikor elolvastam a levelüket. Azért is ideges voltam, mert itt már nem két forintról volt szó, bár jóval olcsóbb volt mint a gyári. Summa summárum végül mindössze 1,5 hónap alatt azért megérkezett.

Kibontva kellemes meglepetésként ért, hogy egészen kiváló volt az építési minősége és amire még nem gondoltam volna, hogy a rajta lévő hangerőszabályzóra szükségem lesz. Pedig kellett.

 

Gyorsan bekötöttem a Kondo egyik AUX bemenetére és bekapcsoltam. Halleluja! sóhajtottam fel, nincsen maci! Csend és nyugalom. Feltettem egy lemezt a Regára és boldogan konstatáltam, hogy ahhoz képest, hogy teljesen új már hozza azokat a paramétereket amit elvártam tőle. Vagyis gyors volt, elég jó színpada van (ez nyilván a bejáratódás után jobb lesz), hangszerhangok pipa, hangulat őőőő az sehol. Mi van már?! Adhatom el, vagy mi a szösz? Az agyamban vészesen gyorsan keringtek a gondolatok, Ez ilyen rossz? Nincs meg a szinergia? Be kell még járódnia? Én vagyok rossz passzban? Vagy a világ felfordult? A kozmosz kifordult a helyéből? Esetleg már nem hallok?

Abban maradtam magammal, hogy marhaság a bekapcsolást követő 1-2 órában ilyeneken gondolkodni és elmentem aludni (elég későre járt, a Feleségem már morci volt). Néhány nappal később felraktam egy Hofi lemezt és azzal elkezdtem a bejáratást. Isten tudja hányszor játszottam le, szerintem maga Hofi is unta már, de hamarosan sokkal jobb lett a cucc, de valahogy még mindig egy kicsit érdektelen volt. Gondoltam hát egy nagyot és mivel a triódás végfokon van még egy bemenet, (fene se érti, hogy miért rakták rá, de most nagyon jól jött) ezért átkötöttem a phono-t erre a bemenetre. Nem sokat vártam, de egyszerre csak minden a helyére került. Bár egy kicsit még nyers volt a hangja, de igazi vérbő zene jött át rajta( most már Hofit nyugdíjba küldtem) és már előjöttek azok a jól ismert erények , amelyek a klasszis készülékekre jellemzők:

• Gyorsaság

• Hatalmas tér

• Végtelen dinamika (hihi, 200 V anódtápnál még szép, vesd össze egy tranzisztoros készülékkel, max. 80 V a tápja)

• Csak jelzésképpen az Audio Research előerősítők anódtápja 310V!

• Ritmika

• Pontos időzítés

• Eltűnik a készülék, TE vagy csak és az ELŐADÓ. Nálam ez akkor esett le igazán, amikor a hanglemezhallgatás után CD-re váltottam. A CD-n valami közém és a zene közé állt.

• Vegyél MoFi (Mobile Fidelity) lemezeket és meg fogod érteni, miért klasszis az analóg lejátszás

• A legrosszabb nyomású lemezekből is (indiai dum-dum kiadás) kihozza a maximumot, anélkül, hogy a hibáit az arcodba vágná.

• És a mélyek végre a helyükön vannak!

• Egy popzenei felvételnél, esküszöm ott vagy a stúdióban. Érdekes, hogy a az új (vintage) tunerem is tudja ezt a trükköt.

• Egyébként is remek buli az egész.....

Nem tudom, hogy milyen az eredeti, de ha a klónjának ilyen klasszis hangja van, akkor az EAR valami elképesztő lehet. Megpróbálok valahonnan felhajtani egyet összehasonlításképpen, meg persze a saját megnyugtatásom miatt, de már ezzel a minőséggel is elégedett vagyok. Ja és egy fontos dolog, NEM akarok benne semmit változtatni, úgy jó ahogy van. Na hol írtam erről? Aha, az Applause 300B végfoknál. Milyen érdekes........

Egy elfelejtett analóg formátum, a hifi sztereó videó. Panasonic NV-F55

 

  Körülbelül két hónapja egy új hifi eszközzel gyarapodott a készülékparkom, egy hifi videóval. Egy mai fiatalember értetlenül nézne rám. Mit akar ez a vénség, mi a manó az a videókazetta és egyáltalán mi az a hifi videó? Milyen marhaság ez, ekkora kazettára rögzíteni zenét, hiszen a telefonom keresztül tudok bármit hallgatni... És ez igaz is, csak a nagy kérdés milyen minőségben?

  Ahhoz, hogy megértsük, hogy milyen forradalmi változást hozott a hangrögzítésben, vissza kell röppennünk néhány évtizedet az időben. Az 1980-as évek elején járunk, ezerrel megy a diszkó korszak, nagy tehetségű rendezők játszótere a videó klippek forgatása, csak úgy forrong a zeneipar, sorra jönnek a jobbnál jobb pop együttesek (persze néha futószalagon:-)), a VHS videó formátum megnyerte a háborút. Az embereknek van pénzük az újdonságokra és a TV adások rögzítésében egyre jobb minőségű hangot szeretnének rögzíteni illetve már kopogtat a házimozi a kimúlt kvadró hang után. Természetesen a gyártók részéről ez meghallgatásra talált és ekkor kezdték el fejleszteni a hifi sztereó videókat.

  A TV adásoknál már használták az FM adástechnikát.( FM= frekvencia moduláció, a az adó egy megadott nagyságú jelet ad ki, majd a bejövő jellel modulálják (változtatják) a vivőfrekvencia nagyságát megadott szabványos határok között. Például a Jazzy adó vivőfrekvenciája 90.90MHz ezt írja ki a rádió, majd ez a vivő frekvencia változik a megadott határok között a bejövő jel függvényében.) Az eredmény ha megfelelő rádiót használunk egy igen kiváló minőségű műsorforrás lesz, amit gyakorlatilag mindenhol élvezhetünk. Technikai adatokkal nem terhellek Titeket, mert nem ez a lényeg. Ezt a rendszert adaptálták tehetséges mérnökök a videó technikára. De hogyan tudtak egy több megahertzes jelet rögzíteni a lassan vánszorgó videó szalagra? A válasz egyszerre kézenfekvő és zseniális. A videó jelet forgófejes rendszerben rögzítették, mert rájöttek, hogy a szalagot lehetetlen olyan gyorsan mozgatni, hogy ráférjen az adott esetben 5MHz-es képjel. Tehát a szalag helyett a FEJET mozgatták gyorsan a szalag előtt. Ezt nevezik helikális (ferde sávos) rögzítési módnak. A szalagon a képjelek egymás után ferde sorban sorakoznak egymás után. Ehhez alapból két fejre van szükség, majd a későbbiek folyamán azért, hogy az állókép és a kép léptetése zavarmentes legyen, további fejeket adtak hozzá az eredeti kettőhöz. A csúcsot a repülő törlő fejes 7+2 fejes gépek jelentették(4 kép+2 hang+1 repülő törlőfej a fejdobba integrálva). Ezek a gépek már csúcsminőségű kép vágásra voltak képesek, mostanság vagyonokért kelnek el a stúdió változatok.

  De ugorjunk vissza a hifi hang rögzítésére! Ugyebár adott egy sebesen forgó fejdob, amelyikben van már két fej. Észrevették a mérnökök a kísérleteik folyamán, hogy az alacsonyabb frekvenciás FM jelek mélyebben mágnesezik át a szalagot. Ezt felhasználva egy 1,4 MHz-es és egy 1,8MHz-es jelet rögzítve a szalagra megvalósul a magnósok álma, a tökéletes analóg jel rögzítés. A két jel ugyebár 400 kHz távolságra van egymáshoz, ez gyakorlatilag a korlátlan minőségi lehetőségek tárháza, amivel jórészt éltek is a tervezők. Természetesen az első szériás gépek szenvedtek néhány gyermekbetegségtől, mint például a fejátkapcsolási zaj. Ez azt jelentette, hogy a két rögzítő fej között át kellett kapcsolni a jelet, ez mivel még nem volt tökéletes az elején, zajt és dinamika csökkenést okozott.

Vegyük át, hogy abban az időben milyen készülékek voltak a versenytársai:

• Compact kazettás csúcs készülékek. Mivel volt egy legenda a tulajdonomban , egy Nakamichi (kis modell 482) az igazi magnósok álma és készítettem is jó néhány felvételt, jól beállítva(fontos!) el kell mondanom, hogy gyakorlatilag lemosott minden létező kazettás decket, amit használtam, hallottam. (tök mindegy mit mond valaki). Nos ennél egy fényévvel jobb volt a régi-új hifi videóm.

• High End és stúdió szalagos magnók. Hát lehet, hogy jók, de nem annyira. Például hallottam néhányszor a Studer PR99-et (ez stúdió körökben etalonnak számít), gyakorlatilag csak szólt, olyan se hús se hal hangja volt. (1M Ft-nál járunk!) egyedül a TEAC 3000 sorozata hozta azt a hangot amivel kibékülnék, illetve Édesapám átalakított Tesla B700-sa, ami sajnos a költözések során elkallódott. Ez utóbbinak egészen félelmetes hangja volt, még most is borsódzik a hátam. Igaz, hogy a mechanikájára a tervezője rá sem ismert volna, na meg persze az elektronikája is a kukában végezte. Sajnos Apukám félbehagyta a fejlesztését, így aztán megmaradt emléknek. Szóval ez a vonal a költségek miatt kilőve.

• Később a digitális rögzítők. Hihi, R-DAT, MiniDisk ááá hagyjuk, ezek játékszerek.

• PCM Hifi videók és a D-VHS (Digitális rögzítésű kép és hangjelek). Ne ezek már komolyak, ha tudsz venni egyet 500.-700.000 Ft-ért pl. az ebay-en. A beugró modellek nem érnek!

Szóval akárhogy nézem ez bizony illusztris társaság, de valahogy nincsen nagyon verseny.

És most néhány tulajdonság ami miatt mindig is a szívem csücske volt a hifi videó:

• Széles frekvencia átvitel, majdnem egyenáramtól 20-30 kHz-ig. Ne ezt csinálja meg valamelyik digitális rögzítő.

• Torzítás ohne, a magas modulációs mélység miatt.

• Gyakorlatilag csak a szalag mágneses telítődése korlátozza a dinamikát, ami egészen nagy lehet.

• Fázis forgatás? Felejtsd el.

• Zaj, ugyan már?! 80 dB felett, ráadásul ez is képes a zajhatár alá menni.(a legjobbak persze, pl. Panasonic csúcs, JVC csúcs stb.)

• Áthallás, hol? Két külön csatornán folyik a jel rögzítése, nincsen semmi sem összekutyulva, kódolva.

• Hátrány az van(már akinek), régi készülékek vannak már csak, a javításuk drága és nehézkes.

• A kazetták lassan kikopnak, nincsen utánpótlás, nem gyártanak már újat.

• Minden felvétel úgy szól ahogy felvették, mivel teljesen semleges a hangja. Sajnos a rossz felvételek rosszul, a jó fenomenálisan.

Hozzá kell tennem, hogy mivel ez a harmadik hifi videóm van némi tapasztalatom a fejlődésükről. Az elsőt, egy SABA-t a KERAVILL-nál vettem beszámításból, sajnos volt egy szalagvezetési hibája, amivel Apukám vitézül küzdött, de nem lett soha tökéletes. Viszont a hangminősége térdrogyasztó volt már az akkori rendszeremen is. Utána jött egy Thomson akkoriban vérlázító áron, 99.990.Ft-ért vettem hitelre. Utólag visszatekintve totális melléfogás volt minden szempontból. Egyébként egy gyönyörű egyedi készülék volt, óriási szolgáltatás halmazzal, de a szervója és a hangminősége hmm hagyott kívánnivalót maga után. Más szóval sz..r volt. El is adtam pár hónappal ezelőtt kerek 10.000 Ft-ért. Hifin sohasem buktam ekkorát......

  Szóval itt álltam hifi videó nélkül, de jó pár hifi felvétellel a szekrényemben, amit szeretem volna meghallgatni.(keravill-os pályafutásom vége felé megboldogult Csabi barátom Panasonic NV-HD90-sén vettük fel már a nótákat, na az bitang jó volt). Mivel a Panákkal már sok kedvező tapasztalatom volt, ezért hajtottam erre a márkára, illetve azért, mert a nemzetközi közösség is egységesen ezeket tartja a hangminőség és megbízhatóság terén a legjobbnak. Ezek közül is a legendás G mechanikás NV-F széria az ami nagyon megbecsült a rajongók körében. Mitől legendás ez a széria? Elsősorban azért, mert a Panasonic legszebb korszakából valók, ahol nem takarékoskodtak az anyagon, alkatrészeken és a hangminőség is elsődleges volt. A G mechanika öntött alumínium vázból állt, hosszú életű mechanikai alkatrészekkel. Jellemző ezekre a gépekre, hogy 30 év távlatából is tökéletesen teszik a dolgukat. Ha esetleg valami meghibásodik viszonylag könnyen javíthatók. Így hát a Jófogáson elkezdtem vadászni valamelyik típusra a szériából. Így akadtam rá egy idős bácsinál egy általam nagyra tartott NV-F55-re. A tesztek szerint ez egy szép hangú szerkentyű volt, így hát gyorsan lecsaptam rá. Sajnos a személyes átvétellel heteket vacakoltunk vagy, mert az eladó bácsi nem ért rá, vagy azért, mert én nem. De nagy nehezen meglett és izgatottan kötöttem be a rendszerembe, azért, hogy az első bekapcsoláskor dobjak egy hátast.

Úristen! Mi ez? Ezek a felvételek képesek így szólni? Hogy helyére tegyem a dolgot, a Thomson-on hallgatott felvételek életre keltek , megjelent a tér, a dinamika, eltűnt az elektronika és megjelent az a fajta korlátlanság, ami az igazán jó készülékek sajátja. Mivel nincs torzítás (max az eredeti felvételen), kvázi nincs határa a dinamikának, ezért az a sajátos effektus jött létre mint amit a Valhalla kábelek, illetve a Musicians Dac tesztjekor hallottam. Főleg az tetszik nagyon, hogy folyékony a hang, egyszerűen árad a hangsugárzókból, arról nem is beszélve, hogy a ritmikája egészen kiváló. A hangok nem folynak el, hanem élük van, lecsengésük van, érzem a szám ívét, mondanivalóját. A hangszer hangok csodásak: a Hammond orgona Hammond nem szinti. A modern felvételek dinamikája tökéletesen átjön. A térhatás egészen kiváló még oldalról hallgatva is (Mondjuk a ProAc-ok különlegesek ebből a szempontból is). Érzelmek, érzelmek! És ezt egy mezei 6 Ft-os RCA kábellel!

Szóval beleszerettem na, megbecsült tagja lesz a rendszeremnek hosszú évekig, remélem. Szerintem vegyetek Ti is egy ilyet, most sem rossz szórakozás saját összeállítást felvenni vele és visszahallgatni, ígérem nagy élmény lesz.

 

 

 

A gatyamadzag után... Sommer SC Club MK.II.

 A Valhalla kábelek részleges elmenetele után világos volt, hogy kábel fronton is lépnem kell, főleg az előfok és a végfok között. Itt, mint már említettem egy sima 20 Ft-os RCA kábel tette a dolgát több kevesebb sikerrel, így utólag belátva. CheapTube honlapján olvasgattam az egyik este, amikor észrevettem egy Revox márkájú kábel tesztjét, ami nem is Revox volt. A kínaiak kipróbálták és nagyon meg voltak elégedve vele, akár jóval drágább kábelek ellenében is. Egy kis nyomozás után kiderült, hogy a gyári kábel valójában a német Sommer stúdiótechnikai cég gyártmánya. Életemben nem hallottam róla, de a tesztjük után bizalmat szavaztam nekik és megrendeltem a magyar forgalmazónál 10 méter kábelt. Horror összeg, mivel métere 450, azaz négyszázötven forint volt! Hát sokat nem bukok rajta, gondoltam....

Hát nem is buktam. Rendeltem hozzá a Neutrik beszállítójától a Rean-tól 8 db RCA a dugót. Ha esetleg szeretnétek készíteni Ti is ilyen összekötő kábeleket NE ezt a dugót vegyétek hozzá, mivel ezek csak 4 mm alatti kábelekhez tökéletesek és egy borzalom rátenni őket.

Mindegy, összeraktam és amikor bekötöttem fülig ért a vigyor az arcomon. Mégis mi történt kérdezhetitek? Hát semmi, de az viszont hatásos volt. Ez gondolom most kicsit érthetetlen, de megmagyarázom. Azt történt ugyanis, hogy semmi hatalmas változás nem történt csak egyszerűen kisimult a hangzás és eltűnt egy halom torzítás, amit a régi kábel behozott a hangba. Ahogy a Valhalla kábeleknél lerajzoltam a középső csőben látható hangzás alakult ki. Nem, ez még nem a Valhalla, de nevetni fogtok, távolról bizony hasonlít rá. Nincsen igazából semmilyen durva karaktere csak zenél. Ebben a kategóriában ez óriási előny és ráadásul hagyja dolgozni a komponenseket. Soha nem gondoltam volna, hogy egy német kábel képes nem németesen szólni...

Természetesen odafigyelve azért észrevehető egy kis középsávos bujaság előkerülése, illetve a basszus tartomány is egy kicsit szikár, na de 450 Ft-ért ki a fenét érdekel?

Ha szükségetek van kis pénzért egy kiváló kábelre, nyugodtan vegyetek néhány métert és próbáljátok ki, szerintem nem fogtok csalódni benne. Ezután, a honlap ajánlása alapján rendeltem a japán Canare Audio kábeleiből is, mivel ez is nagyon drága kábel és nagyon jókat írtak róla. Erről is lesz egy kis teszt, érdemes lesz elolvasni.

 

 

 

Ez már valami! Musician Pegazus DAC.

 

  Már régóta szerettem volna kipróbálni egy R2R DAC-ot, mivel nagyon sokan zengedeztek róluk a neten, hogy mennyire jó a hangjuk. Természetesen nem csak ez motivált, hanem az is, hogy a készülő új DAC-om is R2R alapú lesz, bár egy régi megoldású klasszikus IC-vel lesz megoldva (AD 1865). Kedves Kollégámtól a hétvégére kölcsön kaptam az egyik ilyen hírességet a Musician Pegazus-t.

  Először is tisztázzuk le mi a manó az az R2R DAC? A digital audio átalakítóknak végletesen leegyszerűsítve két fajtája létezik jelenleg, az egyik az úgynevezett túlmintavételezéses átalakítók illetve a hagyományos túlmintavételezés nélküli konverterek. A nevükben a működési módjuk, a túlmintavételezéses DAC-ok az eredeti hangminták közé egy matematikai eljárással (interpoláció) újabb mintákat illeszt és ezzel egy sor technikai problémát megold (nem szeretném részletezni, szerintem Számotokra ez unalmas lenne), de természetesen nincsen ingyen ebéd, ezért néhány új problémától szenvednek. Mára ezeket a problémákat sikerül egy nagyon alacsony szintre leszorítani, így egészen kiváló készülékeket lehet gyártani, költséghatékonyan. A saját Wolfson DAC-om is ilyen, nagyon drága készülékeket megszégyenítő hangja van, minimális befektetéssel.

  A másik nagy csoport a túlmintavételezés nélküli DAC-ok( NOS-Non Over Samping konverter). Ide tartoznak a régi CD lemezjátszók DAC-jai pl.TDA 1540,1541, AD 1865 és még sorolhatnám őket. Az Audio Note DAC-okban is ilyenek működnek, fantasztikus a hangjuk. Ezek is R2R DAC-ok voltak már.Mivel ezeknek a chipeknek a gyártása rendkívül költséges volt (pl. lézerrel kellett az ellenállásokat trimmelni, beállítani chipenként!), ezért előtérbe kerültek a később kifejlesztett túlmintavételezéses DAC-ok amelyek olcsón, jó hangot produkáltak. A mostani R2R DAC-ok már egy más eljárással, de hasonló elven működnek.

  Mi is az az elv? A lényege az, hogy a zenében rejlő információt hordozó biteket az R2R DAC két precíziós ellenállást használva alakítja át analóg kimeneti jellé. Az így megépített áramkört nevezzük ellenálláslétrának, mivel a két ellenállás (természetesen ezek több darabból vannak összeállítva) kapcsolása létrára hasonlít. Nagyon jó leírásokat találtok a neten ha érdekelnek Titeket a műszaki részletek pl itt.

  Szóval a hosszú hétvége első napján pénteken, kicsomagoltam a súlyos kis dobozt és beüzemeltem a csinos kis DAC-ot. Annyit fontos tudni, hogy gyakorlatilag minden létező bemenet és kimenet megtalálható rajta ami kell. RCA, XLR analóg kimenetek, optikai, koax, AES EBU ,USB digitális bemenetek, minden mi szem szájnak ingere :-) Tud gyakorlatilag minden létező formátumot, így nem okoz gondot az, hogy egy már meglévő komoly rendszerbe integráljuk. Nálam, mivel cd futóművem van, ezért csak a koax bemenetet használtam.

  Bekötése után néhány órával már látszott, hogy itt valami komolyság készülődik. Gyakorlatilag minden téren verte a Wolfson DAC-om ,ami nagy szó, mivel hosszú évekig még olyan DAC-ot sem találtam kereskedelmi forgalomban ami megközelítette volna.( tipikus, hogy a Quad 99 CDP-t anno megverte, pedig az akkor kb.400k HUF-ba került).

  De ha mindenben jobb, akkor miben:-)? Első és legfontosabb dolog a gyorsaság. Ebben egészen félelmetes, hasonlít a Valhalla kábelekre. Mivel gyors, ezért rengeteg apró részlet megjelenik, illetve akusztikus felvételeken a LEVEGŐT is. Egészen brutális az amikor érzed a barokk templom falaival keretezett valóságot. Sajnos nehéz ezt leírni, érzékeltetni, ezt érezni kell.

  A második dolog a szokásos hifi paramétereken felül az igazán jó High End készülékek korlátlanságának a megjelenése. Olyan ez mintha egy végtelen fekete lapra rajzolnánk. Nincs semminek sem határa, se dinamikának, se magas, se mély hangoknak stb. És miért fekete a lap, nos azért, mert a hangok, ahogy az életben is egy mély fekete sötétségből bukkannak fel és a buknak vissza. Ezt is át kell élni. Mivel a zajhatára a DAC-nak valószínűleg a felvételek zajszintje alá bukik, ezért itt már szinte minden nüansz hallatszik. A mesteri ennél a készüléknél az, hogy ezt beleintegrálja az egészbe és nem vágja az arcunkba. Valójában maga a készülék a háttérbe vonul és csak a ZENE és TE vagy. Ritka csoda ez.......

  A harmadik dolog a zenébe behúzó képesség. Na itt brillíroz a szerkentyű. Itt már nem tudsz háttér zenélni csak zenét hallgatni. Olyan szinten átjönnek az érzelmek, hogy a készülék fogócskát játszik Veled. Felkap és felemel az égbe vagy letaszít a mélybe. Egy lemezen belül megéled a poklot és a mennyországot. Aki komolyzene rajongó az érti ezt, de ha party zenét hallgatsz ott is átjön az az elementáris buli érzés, hogy én most jól akarom magam érezni és kirúgom a ház oldalát. Általában ha zenét hallgatok, valahogy a zene kapcsán elkalandoznak a gondolataim, de most tényleg a zenére tudok koncentrálni.

  A negyedik dolog, hogy a meghallgatott zenék napokon keresztül visszhangoznak bennem, a bennük lévő érzelmek, mondanivalók. Kedve lesz az embernek lemezeket vásárolni,felfedezni az előadókat, az új albumokat mivel mindent olyan mélységben mutat meg ami által megértjük a szerzőt.

  Reszkethetnek az amerikai és a nyugat-európai gyártók, ezt nehéz lesz megugorni elfogadható áron.(drágán mindenki tud jó készüléket gyártani, bár néha ez sem igaz), ezért szinte 100%, hogy belevágok az én R2R kalandomba, természetesen költséghatékony módon.

  A legdurvább az, hogy ezt egy 2020-ban alakult cég terméke mutatja meg Kínából. Ez az amit írtam az előző bejegyzésemben, hogy a kínaiak megtanulták hogyan kell High End készüléket gyártani, megértették, hogy lehet az alkatrészek nyelvére lefordítani az érzelmeket, ami a nagy titok.

 

 

Ezúton szeretném megköszönni a Kollégámnak a lehetőséget, mivel ismét a helyére került néhány dolog.

Ui: Ja és gyorsan vegyetek egyet, mielőtt felhúzzák az árát:-)

A kirakós vége. Applause 300B triódás erősítő

Amint látható új lakó érkezett szerény hajlékomba. Egy triódás végfok! Végre közel 10 év várakozás után megérkezett, hogy rendbe tegye a láncomat. Kicsit meglepődhettek, hogy miért gyári végfok és miért kínai?

Nem fogjátok megúszni a magyarázatot:-) Pontokba szedem, így nem lesz egy ömlesztett sajt....

• Először is elfogyott a türelmem,.Már évek óta hallgatom a Barátomnál a 300B triódás szörnyetegeket és szerelmese vagyok a hangjának, illetve a hangtalanságának.(mármint nincsen saját hangja)

• Anyagi oka is van. Rendelkezem az Audio Note Meishu erősítőjének a paneljával, kapcsolási rajzával, alkatrész készletének a leírásával, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy a mai valuta árfolyamok mellett ennek a projektnek a megépítése csak alkatrész áron üti a 7 számjegyű összeget. Amivel semmi bajom, mert aprádonként ki lehet gazdálkodni, de a mostani anyagi helyzetemben ez kb. 5-6 évíg elhúzódhat. Csak illusztrációképpen egy eredeti Audio Note kimenőtrafó a „gyengébbik” minőségből a TX-OP-144-1-IE-PP-F: Audio Note 15W, 2K5 / 4, 8 ohm SE IE Core Output Transformer ára 182 euro/db tehát a kettő együtt 364 euró, mostani árfolyamon mondjuk 382 Ft/euro-n 139.048 Ft+szállítás+vám+áfa. A vége valahol 220.000 Ft körül lenne. Nyilván ha már építek egyet nem az alap trafókat építem bele, na ekkor aztán eldurvul a helyzet.Egy komolyabb trafó pl. a TX-OP-144-1-S-PP-F: Audio Note 15W, 2K5 / 4, 8 ohm SE SHiB Core Output Transformer (ez már HiB magos, az egyik legjobb transzformátor lemez ami egyáltalán kapható) 450 euró! Mondjuk ez a csúcs. A többi alkatrészről nem is beszélve.

• Egyszer már összeraktam egy kínai kit-ből egy 300B SE (Single Ended, együtemű) erősítőt, amelynél hamar kiderült, hogy az abban alkalmazott egyébként kiváló 6SN7-es csövek egyszerűen nem tudják teljesen kihajtani a végcsöveket(ráadásul PSAVANE 300BN voltak ezek elég áram éhesek), ezért a triódás vilag kb.90%-a kiesett. Hallottam épp elég vérszegényen szóló 300B végfokot, hogy tudjam mi nem kell nekem. A meghajtó csőnél hamar világos lett a számomra, hogy két irány létezik, az egyik az 5687-es cső, ami egy legenda. Az első megjelenése 1948-ra tehető, az amerikai hadsereg részére lett kifejlesztve, ezért a megbízhatósága és a minősége is kiemelkedő és az ára is..... Mint trióda, meghajtócsőként egészen kiváló, mivel nagy teljesítményt képes leadni rendkívül lineáris átvitel mellett. Amikor kedvező áron tudtam szerezni belőlük gyorsan betáraztam magam. Nem véletlen, hogy az Audio Note főkonstruktőre Andy Grove is ezt használta a Meishu-nál.

  A másik vonal a klasszik Western Electric erősítők, amelyekben pentódát használtak a meghajtásra. Ezek is klasszis minőséget képviseltek és egy WE kapcsolás az alapja a most érkezett erősítőmnek.

• A kínai hifi cuccok mára eljutottak arra a szintre, hogy a komoly nyugati gyártóknak is a vetélytársai lettek. Azt nem sokan tudják, hogy szinte az összes európai és amerikai gyártó Kínában gyártatja a készülékeit. Ez olyan gyártási kultúrát honosított meg, hogy most már képesek akár jobb készülékeket gyártani mint a többi versenytársuk. Ezen kívül a kínaiak megtanulták megérteni a zenehallgatás lényegét és így már be tudtak törni a High End-érába is. A csőgyártásról nem beszélve, amit kiválóan fémjelez a PSVANE felemelkedése. Most már odáig jutottak, hogy az Audio Note-nak fejlesztenek csöveket!

Joggal kérdítek, hogy jó jó, de akkor a bő választékból miért ez? Íme a válasz:-) Néhány hónapja a netet böngésztem jó szokásomhoz híven, amikor először a Sommer kábelek kapcsán (lesz cikk róluk) belebotlottam a CheapTube nevű honlapba. Egy szimpatikus kínai(azt hiszem) emberke ír a hifizésről és irdatlan mennyiségű cikket is írt a témáról. Ahogy értettem kifejezetten csöves készülék rajongó bár nem veti meg a félvezetős holmikat sem. Speciális élethelyzete miatt több láncot is birtokol, ezáltal van bőven összehasonlítási alapja. A barátai sem kispályások, néhányuknak egészen komoly rendszere van nyugati mércével is. Emberünk szenvedélye többek között az olcsó és kiváló minőségű készülékek birtoklása és bemutatása. Itt akadtam rá a kínai gyártmányú Applause Audio 300B triódás erősítőről készült cikkére. Nagyon pozitív dolgokat írt róla és ami hitelesebbé tette az információt az az, hogy néhány ismerőse is vásárolt ilyet és ők is pozitívan nyilatkoztak. A You Tube-on is volt néhány videó róla, ahol kivétel nélkül dicsérték.

Feltúrtam a netet a beszerzési forrást illetően és ott akadtam rá az IWISTAO honlapra, ahonnan végül megrendeltem. Volt izgalom bőven, mivel a készülék kifizetése után majdnem három hétig nem történt semmi. Végül rájuk írtam, így végül elindult a csomagom . Maga a szállítás gyors volt kb 1 hét és ami meglepő, hogy a posta is gyorsan végezte a dolgát.(vám+áfa stb.) Az MPL futár kicsit erőlködött, mivel a csomag súlya 25kg volt, nála jobban csak a Feleségem, aki ügyesen a parkoló autó csomagtartójába rakatta a cuccot. Jót vigyorgott, amikor nekem kellett kivakarnom a kocsiból a méretes dobozt:-)

Röviden az erősítőről, ez egy Western Electric kapcsolás koppintása amit a kínaiak nagyon trükkösen oldottak meg. Jelen esetben egy 6F3 trióda+pentóda hajtja meg a 300B végfok csövet. Hogy mi ebben a trükk, hát maga a cső, mivel egy búrába van egy trióda és egy pentóda egybeépítve. Így rendkívül rövid lesz a jelút, könnyen kézben tarthatók az erősítő tulajdonságai. Eredetileg ezek csöves TV-ben, rádióban szolgátlak, néhány wattos teljesítményű erősítőként. Így már érthető az egész, a trióda biztosítja a bementi jel erősítést, a pentóda pedig keményen meghajtja a végcsövet.

Az erősítőt kibontva és beüzemelve, természetesen először még nem hozta azt a hangot amit vártam, de türelmes voltam hiszen majdnem 10.000 kilométer utazott. Ami feltünt rögtön az a középsáv kivételes tisztasága hála a 300B végcsőnek. A ProAc hangsugárzóim hirtelen dalolni kezdtek, valahogy egyensúlyba került minden. Gyönyörűen beilleszkedett a rendszerembe. A bejáratás folyamán egyre gyorsabb lett az erősítő, ami már kezdte megelőlegezni a klasszis hangot. Durván egy hét után elmondhatom, hogy egy egészen kiváló erősítő tulajdonosa lettem. Annyit elmond az erősítő zenébe behúzó tulajdonságáról, hogy tegnap a feleségem együtt énekelt Peter Gabriel-el egy 1994-es koncert felvételének a hallgatása közben.. Higgyétek el, ez az egyik legjobb visszaigazolás egy készülék hangjával kapcsolatban. Még egy fontos dolog, nincsen bennem a változtatási kényszer, ez az erősítő úgy jó ahogy van.. Ezt kiemelték a CheapTube-os írók is. Ez is jelzi, hogy a kínaiakat nem lehet már félvállról venni, mert ha ez a relatíve olcsó erősítő ilyen jó, milyen lehet a nála drágább? A választ megkapjátok a tesztekből.

 

Folyt.köv.

 Most érkezett:-)

A lánc vége. ProAc Response 2.5 replika

 

  Mint a múltkori beharangozóban írtam az egyébként szeretett Epicure Microtower hangsugárzóimat le szerettem volna cserélni egy „komolyabbra”. Ebbe a komolyabba szó szerint belebotlottam, mivel a Shigaclone kapcsán egy audiodiyers-es sorstársamhoz többször lementem egyeztetni, meghallgatni, tesztelni. Itt egy számomra gyönyörű hangú rendszert volt módomban meghallgatni. A rendszer a következő komponensekből állt: Shigaclone CD futómű → Wolfson DAC (digitál-analóg átalakító) → 300B csöves monoblokkok (hangra és szó szerint is súlyosak) → ProAc Response 2.5 replika.

  A rendszer hangja azonnal megfogott. Nem szeretnék szuperlatívuszokban ömlengeni, nem vagyok hifi újságíró, de minden benne volt amire vágytam. Behúzott a zenébe, elképesztő dinamika, gyors, de súlyos mélyek, minden műfajon kiváló hang, az érzelmek átjöttek. Beleborzongtam abba a pince mély, kottázható basszus szólamokba, egyszóval hihetetlen élmény volt. Természetesen azért voltak hibái a cuccnak, de bőven belefért az elvárásaimba.

  Az egyik ilyen hiba volt, hogy a ritmika hiányos volt, nem volt annyira húzása a rendszernek. Erről sokat beszélgettünk a tulajjal és arra gondoltunk, hogy talán hiányzik egy előerősítő. Félreértés ne essék, jók voltak a jelszintek stb. Így amikor megépült a Kondo, gyorsan el is hurcoltam a deszkamodellt. Bekapcsoltuk, bemelegedett és mikor meghallottuk az első hangokat mindketten vigyorogni kezdtük. Ez az! Megfogtuk! Maradjunk annyiban, hogy így lett kerek az egész. A lánc toleranciájára jellemző, hogy amikor a tulaj épített egy Nelson Pass B1 előfokot, (ha jól emlékszem) akkor a FET-es (térvezérlésű tranzisztor) előerősítő gyönyörűen belesimult a láncba, a szinergia tökéletes volt(ez is bizonyítja Nelson Pass klasszisát).

  Szóval nekem ez a lánc kellett! Ugyebár az eleje már megvolt, az előfok is, már „csak” a végfok és a hangsugárzó hiányzott.

  Ebből úgy gondoltam, hogy a hangsugárzó lesz a könnyebb menet, így hát feltúrtam a netet tervekért, leírásért stb. Szerencsére kiderült, hogy az egyik legtöbbet utánépített hangsugárzót szerettem volna megépíteni. A hangszórók most is beszerezhetők, a váltó alkatrészei is kaphatók, nincsen semmi egzotikus benne, gondoltam. Úgyhogy irány a lapszabászat, ahol a tervek alapján pontosan levágták a lapokat és hamarosan már elkezdődhetett a doboz összerakása, természetesen Apukám segítségével(Ő az eltelt évek alatt néhány lakásfelújítás után képzett ezermester lett:-)).

 

  A legnagyobb feladat a hangszórók nyílásainak a kiszabása volt, ezt egy élmaróval abszolváltuk. Nem lett tökéletes, de vállalható lett a végeredmény. Közben Finnországból megérkeztek a hangszórók is. Ha esetleg hangsugárzó építésre adod a fejed, érdemes innen (link) megrendelni a hangszórókat, tudomásom szerint Európában itt a legolcsóbbak, úgy általában az összes kapható hangszóró. A váltót külső házban képzeltem el, hogy tudjak bármikor változtatni rajta. Hát ez kellett is, mert sok változtatást ért meg. 

 

  Szóval összeraktuk, bekötöttem, beindítottam és elsírtam magam. A fene vigye el, miért van az, hogy nálam elsőre minden sz..ul szól?! Egyébként mocskos jól szólt, hozta a barátom hangfalának a minőségének kb. a 70%-át. Az eredeti váltó lett megépítve hozzá, ráadásul elég nívós alkatrészekkel ( Jantzen Standard Z-cap kondiból és MOX ellenállásokból állt).Egyszerűen kilógott a láncból, ráadásul már megint megjelent az a nyomorult glare (hamis ragyogás) a középsávon. Ezzel mondjuk állandóan küzdők, mivel a lánc a tűhegyen egyensúlyoz az agresszív és a szelíd hangzás között. Elég egy alkatrészt megváltoztatnom a jelútba és a gondosan beállított egyensúly rögtön borul. Itt meg gondoljátok el, egy egész keresztváltó volt beiktatva. Elborult aggyal kezdtem el cserélgetni az alkatrészeket és átépíteni a váltót. Hihi ,főleg az én szakértelmemmel.....

  Az interneten láttam és írtak is róla, hogy van 2 kHz-en egy kiemelése, nosza beépítettem egy Notch filtert (keskeny sávú szűrő). Hát persze, hogy nem volt jó. Egyáltalán nem úgy szólt, mint a barátom hangfala. Ekkor jött az isteni szikra, hogy megkérdezzem a barátomat arról, hogy végül is milyen váltó van az övében. Nagyon rendes volt és megnézte. Kiderült, hogy valami teljesen más.Ja így könnyű! Ismét feltúrtam a netet és megtaláltam Troels Gravesen elemzését a hangsugárzóról. Hát megemelem a kalapom előtte, mert 43(!) oldalon keresztül elemezte a váltót és a karakterét. Tervezett hozzá egy új keresztváltót, ebből a végső 6.0-ás verzót építettem meg (előtte persze megrendeltem az új váltó új alkatrészeit, olcsó hobby ez....). Anikor megérkezett minden, gyorsan összeraktam és jött a megkönnyebbült sóhaj és a persze a sírás is. Végre a barátom hangfalának hangját hallottam,de még mindig ott volt az az átkozott glare! Ezt nem hiszem el! Hát már sohasem fogok megszabadulni tőle? Az átkozott bestia csak többszöri nekifutásra adta meg magát. Első körben Kiwame ellenállatokkal támadtam, de a nyomorult egy laza oldalvágással a padlóra küldte. Gyönyörű tér, óriási dinamika és óriási glare a franc esne bele. Utána jöttek a russzki K75-10 teflon kondik( az olcsó ár ne tévesszen meg senkit, lazán egy súlycsoportban van a nagyágyúkkal pl.Jensen, M-Cap, AudyCap stb.) ezzel már sokat javult a glare, de még nem adta meg magát. Órákon keresztül nézegettem a netet, de teljesen tanácstalan voltam. Végső kínomban újra felhívtam a barátomat és megkértem, hogy fényképezze le a keresztváltót. Nem volt egyszerű művelet, mivel Nála be volt építve a váltó a hangsugárzó aljába. Megkaptam a képeket és általam teljesen ismeretlen ellenállásokat láttam. Nézzük csak meg a Hifi Collective-n! Nos kiderült, hogy főként Mills ellenállások voltak benne, illetve egy fórumtárs által készített egyedi darabok. Vettem egy nagy levegőt és megrendeltem őket. „Természetesen” ezek is a piac drágább darabjai voltak. Mondjuk már egyáltalán nem érdekelt.... 1 hét múlva megérkeztek és végre a glare kipusztult. Egy kicsit még fényes volt a hangja, ezt Troels nyomán a magassugárzó előtti ellenállás cseréjével korrigáltam.

Végre célba értem! Ennyit a hangsugárzó építés örömeiről:-).Nem bizgerál a változtatás gondolata. Minden tiszteletem a konstruktőröké, nem lehet egyszerű a 0-ról megtervezni egy rendszert. 

 

A 300B triódás erősítő egy külön mise lesz, mivel itt is akadtak melléfutások bőven és a megoldás is érdekes lesz......