Aki egy kicsit utánanézett a hangszórónak az már tudja, hogy mit választottam, ezért először a forgalmazó honlapjáról bemásolom a száraz műszaki adatokat ékes spanyolsággal:-) :
Datos técnicos:
Impedancia: 8 ohmios
Potencia: 40-80 W
Respuesta de frecuencia: Fu – 15k Hz
Fs: 38,7 Hz
Sd:
119,46 cm² Qms:
18.656 Qes: 0,985
Qts: 0,935
Sensibilidad: 97,8 dB (2 , 83 V / 1 m）
vas: 661,77 litros
Peso (a la par): 18 KG
Menjünk sorjában:
- Az Fs a hangszóró szabadtéri rezonanciáját mutatja, ez elég alacsony ahhoz, hogy ne kelljen felesleges kompromisszumot kötnöm a mély hangok területén, ez a alatt a freki alatt már nincs igazán hangsugárzás. (persze van különböző praktikákkal, de ezt most hanyagoljuk) Viszont egy szubbal könnyen összehozható (ugyebár nekem van). Ez nálam fontos, mert az igazi mély hangok rajongója vagyok, ez nagyon fontos a hangszerek testének, rezonanciájának a megjelenítésében. Tehát ez pipa.
- Qts 0,985, ez már érdekesebb, a hangszóró mágnese és a tekercse mennyire tudja kontrollálni a membrán mozgását.
0,4 és alatti Qts az elektromos csillapítása nagyon erős, alapvetően basszreflex vagy tölcséres hangsugárzóban lehet hatékonyan használni.
04-07 közötti Qts, közepes elektromos csillapítás, ezeket zárt dobozban használjál és a dobozba zárt levegő segíti a megfelelő csillapítást.
07 és felette Qts, it már nagyon gyenge az elektromos csillapítás, rendkívül laza a felfüggesztés és relatíve a tekercs és a mágnes elégge kis értékű, ezáltal az erősítő kis dinamika változásait is le tudják követni. Open Baffle vagy végtelenített hangfalban lehet használni, a szokásos dobozos hangsugárzóként használva gyenge vagy puffogós mélye lesz a doboznak.
Azt hiszem ebből már tudjátok milyen hangfal (és itt a hangfal a helyes kifejezés) fog épülni, igen ez egy Open Baffle hangfal lesz.
Az érzékenység nagyon magas, azaz egy kis teljesítményű erősítő is képes kivezérelni. Ezért ez a hangszóró tökéletesen illeszkedik a 8 W-os Appluase 300B erősítőmhöz.
Hátránya viszont ennek a hangszórónak, hogy nagyon nehéz igazán jó mély hangot kicsikarni belőle. A 38,7 Hz rezófreki szerintem inkább reklám adat mint valóság, de ettől függetlenül parádés. Igazi mélyeket egy 0,4 Qts és kb.18 Hz rezófrekis hangszóróból tudsz kicsalni, csakhogy a fizika ellened dolgozik. Miért is? Azért, mert ilyen alacsony rezófrekihez nehéz membrán kell (a nagy tömegnek kicsi a rezonancia frekvenciája), ennek a mozgatásához hatalmas tekercs, hatalmas mágnes és hosszú löket kell. Ehhez még számolj kb. 300-500 vagy extrém esetben 1kW(!) elektromos teljesítményt és már érted is mi kerül egy csúcs kategóriás szubban (pl. REL, SVS, Perlisten stb.) 1 MFt.-ba.
Az F18 ebből a szempontból is unikum, mert 46 (!)cm a hangszóró átmérője és ez azt jelenti, hogy a hatalmas membrán felület miatt mégis van mélye, nem is kevés. Ennek a kiderítése az egyik legfontosabb feladat a projectben. Természetesen, minél nagyobb a membrán átmérő annál irányítottabb hangsugárzó, ennél a típusnál egészen extrém. És én szeretem az extrém dolgokat....
Ez volt az objektív, azaz technikai oka a döntésemnek, a szubjektív alant következik.
Ahogy említettem a ProAC nagyon jó hangú szerkezet addig amíg egy megfelelő teljesítményű erősítővel (20-250W) hajtjuk. Igen mondhatjátok, hogy mekkora marha voltam, hogy egy együtemű triódás erősítővel használtam, de azt tudni kel hogy,
1, A ProAc-ot annak idején, a legenda szerint csöves erősítővel fejlesztették, de és ez a legfontosabb Push-Pull csövessel, a kontrollnál viszont már félvezetőssel is hajtották szintén PP-vel.
2, Tudni kell, hogy abban az időben jóformán nyoma sem volt a csöves és félvezetős SE azaz együtemű erősítőknek az átlag hifiben. Persze csöves vonalon volt egy olyan fura cég amit Audio Note-nak hívtak, neki voltak méregdrága triódás SE erősítői, illetve egy bizonyos Nelson Pass nevű úriember építgetett annak idején A osztályú együtemű félvezetős végfokokat, szintén nem aprópénzért.
3. Ezen kívül ebben az időben terjedtek el a félvezető fejlesztések eredményeképpen a brutális teljesítményű végfokok, erősítők, így a hangsugárzó tervezők keze már nem volt megkötve a méretek miatt, mert
4. A hifi egy normál angol lakás része lett, így hatalmas mennyiségeket lehetett eladni hangsugárzókból, viszont a lakások relatíve kis mérete nem tette lehetővé a nagy méretű hangszórók alkalmazását. Így alakult ki a kis hangszóró, nagy lökettel+nagy teljesítmény párosítás szemben az előző korszak érzékeny hangszóró+pár wattos erősítővel.
5.és persze azaz átkozott marketing, ami elkezdte a szám háborút.
Ezek a folyamatok odáig fajultak, hogy a 90-es évekre teljesen kiveszett az érzékeny hangsugárzó+kis teljesítményű erősítő párosítás a normál hifi területéről.
Viszont nálam a ProAc+Appluase 300B mégis zseniálisan szólt, mivel a szinergia a segítségemre sietett. A ProAcnak van egy sajátos tulajdonsága, hogy a középsáv egy kicsit "besüllyed" a többi sávhoz képest, ezt kompenzálta a 300B szenzációs középtartománya. De mivel nincsen ingyen ebéd, ezért viszont a viszonylag kicsi érzékenysége miatt (kb. 86dB) kicsit "lenyelte" a dinamikai csúcsokat, mivel a triódának kifejezetten kellemetlen terhelést okozott. Gyönyörű sima hangképe volt, de ez egyben egy kicsit egyhangú és együtemű volt a bejáratás alatt lévő F18-al szemben.
Szóval a ProAc ment, az F18 jött, innen folytatjuk a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése