Ugyebár az előzményből kiderült, hogy az F 18 műszaki paraméterei alapján egy open baffle hangfalban működik jól. Halottam próbálkozásokat pl. bassz reflex dobozra, de valahogy azok nem voltak az igaziak. A hangszóró elvesztette azt a félelmetes gyorsaságát, transzparenciáját, ami miatt megkedveltem. Tehát maradt az eredeti irány. Először megnéztem a Lii Audio honlapját, hogy mit ajánlanak és rögtön megtaláltam a rajzot.
Nézegettem a tervet és egyszer csak beugrott valami. Én már láttam hasonló hangfalat! Elkezdtem gondolkozni és keresgélni a nem létező memóriámban és néhány óra múlva elkezdett derengeni valami. Mégpedig a Wharfedale SFB hangsugárzó képe. Gilbert Briggs tervezte 1956-ban válaszul a Quad ESL 57-re. Abban az időben (és most is) a Quad cég sztatikus hangsugárzója volt az etalon a transzparencia, a térhatás és a mikrodinamika területén. Természetesen ez jelentős piaci sikert is hozott a Quad-nak és a Wharfedale SFB hangsugárzó volt a válasz a kihívásra. Nagyon érdekes konstrukció, egy 15 collos és egy 10 collos szélessávú hangszóró működött benne. Maga a név a Sand Filled Baffle azt jelenti, hogy a hangsugárzó előlapja két falemezből állt, ami közé finom homokot töltöttek. Ezzel akusztikailag egy holt lap készült, amelynek nem volt hallható rezonanciája, így a két hangszóró a tudása legjavát tudta nyújtani. Azért lett open baffle, mert a tervező rájött, hogy a tiszta, finom hang záloga a doboztalanítás. Ami eddig akadályozta ezen hangsugárzók terjedését, a lap rezonanciája, ez pipa az előbbiek alapján, illetve a hangszórók magas rezonancia frekvenciája, ami lehetetlenné tette a jó mélyeket ebben a konstrukcióban. A megoldás egy speciális lágy perem és egy nagyon engedékeny felfüggesztés volt, így a mély hangok lesugárzásának nem volt már akadálya. A két hangszóró egyszerűen párhuzamosan volt bekötve. Még egy magassugárzót is alkalmazott, amely felfelé irányítva még jobb sztereó teret rajzolt. Ez volt a később híressé vált Super 3 magassugárzó. Ez a hangszóró szett 15 ohmos volt és az érzékenysége okán már egy 3 Wattos csöves erősítővel is szépen szól. Nemcsak szépen, hanem lehengerlően jól. Annyira valóságos volt a hangja, hogy például a Royal Festival Hall-ban egy bemutató alkalmával összetévesztették az élő eladó hangjával a hangsugárzó hangját. Amikor ezt elolvastam rögtön elindult a vezérhangya, főleg amikor a két tervet összehasonlítottam. Az arányok stimmeltek, a felépítés is stimmelt és itt lett igazán érdekes a dolog. Maradjunk annyiban, hogy mindkét hangsugárzó mérete óriási volt, a Wharfedale a két hangszóró miatt, az enyém az egyetlen hatalmas hangszóró miatt (átmérő 46 cm!). De mivel borult agyú hifista vagyok és a Feleségem elnézi a hülyeségeimet (sok-sok hála Neked), ezért nem volt akadálya a hangszóró vételnek, illetve egy ekkora hangfal kivitelezésének. Természetesen nem lennék én, ha nem alakítottam volna át a tervet. A szárnyak (ezek oldalról határolták a hangfalat és akusztikai valamint tartó szerepet is kaptak) eredetileg le volt gömbölyítve felül. Nálam egy kicsit szögletes lett, olyan németes vagy skandináv a fene tudja. De miért volt szükség a szárnyakra? Azért, mert normál esetben a hangfal előlapja segít abban, hogy az elölről és hátulról sugárzott mélyek ne tudják egymást kioltani. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha egy hangszórót doboz nélkül hallgattok, nincsen egyáltalán mélye, mert a membrán mozgásakor az elölről sugárzott és a hátulról sugárzott hang ellenfázisban van és kioltják egymást. A magas hang nem, az irányítottsága okán. A szárnyak alkalmazásával nő az előlap mérete, ami a mély hangok miatt kulcsfontosságú. Nálam pl. az előlap 90x120 cm-es és a szárny 40 cm mély, így egy egészen komoly méretű felület támogatja a mélyeket. Ráadásul az előlap 36 mm-es nyír rétegelt lemezből fog állni( 2x18 mm) így egy hangfal súlya cirka 30-36 kg között várható. Szóval nem kicsi, na. Az AI-al kisütöttük a magassugárzó típusát is. Nem akartam egy bizonytalan állapotú és ráadásul nagyon drága eredeti magassugárzót használni, ezért kikutiztattam az AI-al egy modern megfelelőt. Nekem ez órákba telt volna, de neki pikk-pakk megvolt. Többszöri nekifutás után sikerült egy amcsi hangszórót találni, ez az MW Audio MC05N20A típusa volt. Azért volt nehéz találni megfelelő hangszórót, mert az F 18 brutális, 98dB-es érzékenysége miatt, alig volt ilyen a piacon Az ár több mint megfelelő volt, érzékenység stimmelt, ráadásul kifejezetten vintage hangsugárzók felújítására ajánlják, meg is rendeltem+így egy egyszerű 6dB-es váltóval lehet illeszteni az F 18-hoz, nem fogom az erősítő teljesítményét "elfogyasztani " egy bonyolult váltóval. Fő az egyszerűség!
Szóval most itt tartok, a lapok megrendelve a CNC megbeszélve, az alkatrészek úton. Valahol október környékén már ha minden jól megy, működni is fog. Berakok néhány móricka rajzot, hogy vidám legyen a hétvégétek.
Kalandra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése