Körülbelül két hónapja egy új hifi eszközzel gyarapodott a készülékparkom, egy hifi videóval. Egy mai fiatalember értetlenül nézne rám. Mit akar ez a vénség, mi a manó az a videókazetta és egyáltalán mi az a hifi videó? Milyen marhaság ez, ekkora kazettára rögzíteni zenét, hiszen a telefonom keresztül tudok bármit hallgatni... És ez igaz is, csak a nagy kérdés milyen minőségben?
Ahhoz, hogy megértsük, hogy milyen forradalmi változást hozott a hangrögzítésben, vissza kell röppennünk néhány évtizedet az időben. Az 1980-as évek elején járunk, ezerrel megy a diszkó korszak, nagy tehetségű rendezők játszótere a videó klippek forgatása, csak úgy forrong a zeneipar, sorra jönnek a jobbnál jobb pop együttesek (persze néha futószalagon:-)), a VHS videó formátum megnyerte a háborút. Az embereknek van pénzük az újdonságokra és a TV adások rögzítésében egyre jobb minőségű hangot szeretnének rögzíteni illetve már kopogtat a házimozi a kimúlt kvadró hang után. Természetesen a gyártók részéről ez meghallgatásra talált és ekkor kezdték el fejleszteni a hifi sztereó videókat.
A TV adásoknál már használták az FM adástechnikát.( FM= frekvencia moduláció, a az adó egy megadott nagyságú jelet ad ki, majd a bejövő jellel modulálják (változtatják) a vivőfrekvencia nagyságát megadott szabványos határok között. Például a Jazzy adó vivőfrekvenciája 90.90MHz ezt írja ki a rádió, majd ez a vivő frekvencia változik a megadott határok között a bejövő jel függvényében.) Az eredmény ha megfelelő rádiót használunk egy igen kiváló minőségű műsorforrás lesz, amit gyakorlatilag mindenhol élvezhetünk. Technikai adatokkal nem terhellek Titeket, mert nem ez a lényeg. Ezt a rendszert adaptálták tehetséges mérnökök a videó technikára. De hogyan tudtak egy több megahertzes jelet rögzíteni a lassan vánszorgó videó szalagra? A válasz egyszerre kézenfekvő és zseniális. A videó jelet forgófejes rendszerben rögzítették, mert rájöttek, hogy a szalagot lehetetlen olyan gyorsan mozgatni, hogy ráférjen az adott esetben 5MHz-es képjel. Tehát a szalag helyett a FEJET mozgatták gyorsan a szalag előtt. Ezt nevezik helikális (ferde sávos) rögzítési módnak. A szalagon a képjelek egymás után ferde sorban sorakoznak egymás után. Ehhez alapból két fejre van szükség, majd a későbbiek folyamán azért, hogy az állókép és a kép léptetése zavarmentes legyen, további fejeket adtak hozzá az eredeti kettőhöz. A csúcsot a repülő törlő fejes 7+2 fejes gépek jelentették(4 kép+2 hang+1 repülő törlőfej a fejdobba integrálva). Ezek a gépek már csúcsminőségű kép vágásra voltak képesek, mostanság vagyonokért kelnek el a stúdió változatok.
De ugorjunk vissza a hifi hang rögzítésére! Ugyebár adott egy sebesen forgó fejdob, amelyikben van már két fej. Észrevették a mérnökök a kísérleteik folyamán, hogy az alacsonyabb frekvenciás FM jelek mélyebben mágnesezik át a szalagot. Ezt felhasználva egy 1,4 MHz-es és egy 1,8MHz-es jelet rögzítve a szalagra megvalósul a magnósok álma, a tökéletes analóg jel rögzítés. A két jel ugyebár 400 kHz távolságra van egymáshoz, ez gyakorlatilag a korlátlan minőségi lehetőségek tárháza, amivel jórészt éltek is a tervezők. Természetesen az első szériás gépek szenvedtek néhány gyermekbetegségtől, mint például a fejátkapcsolási zaj. Ez azt jelentette, hogy a két rögzítő fej között át kellett kapcsolni a jelet, ez mivel még nem volt tökéletes az elején, zajt és dinamika csökkenést okozott.
Vegyük át, hogy abban az időben milyen készülékek voltak a versenytársai:
Compact kazettás csúcs készülékek. Mivel volt egy legenda a tulajdonomban , egy Nakamichi (kis modell 482) az igazi magnósok álma és készítettem is jó néhány felvételt, jól beállítva(fontos!) el kell mondanom, hogy gyakorlatilag lemosott minden létező kazettás decket, amit használtam, hallottam. (tök mindegy mit mond valaki). Nos ennél egy fényévvel jobb volt a régi-új hifi videóm.
High End és stúdió szalagos magnók. Hát lehet, hogy jók, de nem annyira. Például hallottam néhányszor a Studer PR99-et (ez stúdió körökben etalonnak számít), gyakorlatilag csak szólt, olyan se hús se hal hangja volt. (1M Ft-nál járunk!) egyedül a TEAC 3000 sorozata hozta azt a hangot amivel kibékülnék, illetve Édesapám átalakított Tesla B700-sa, ami sajnos a költözések során elkallódott. Ez utóbbinak egészen félelmetes hangja volt, még most is borsódzik a hátam. Igaz, hogy a mechanikájára a tervezője rá sem ismert volna, na meg persze az elektronikája is a kukában végezte. Sajnos Apukám félbehagyta a fejlesztését, így aztán megmaradt emléknek. Szóval ez a vonal a költségek miatt kilőve.
Később a digitális rögzítők. Hihi, R-DAT, MiniDisk ááá hagyjuk, ezek játékszerek.
PCM Hifi videók és a D-VHS (Digitális rögzítésű kép és hangjelek). Ne ezek már komolyak, ha tudsz venni egyet 500.-700.000 Ft-ért pl. az ebay-en. A beugró modellek nem érnek!
Szóval akárhogy nézem ez bizony illusztris társaság, de valahogy nincsen nagyon verseny.
És most néhány tulajdonság ami miatt mindig is a szívem csücske volt a hifi videó:
Széles frekvencia átvitel, majdnem egyenáramtól 20-30 kHz-ig. Ne ezt csinálja meg valamelyik digitális rögzítő.
Torzítás ohne, a magas modulációs mélység miatt.
Gyakorlatilag csak a szalag mágneses telítődése korlátozza a dinamikát, ami egészen nagy lehet.
Fázis forgatás? Felejtsd el.
Zaj, ugyan már?! 80 dB felett, ráadásul ez is képes a zajhatár alá menni.(a legjobbak persze, pl. Panasonic csúcs, JVC csúcs stb.)
Áthallás, hol? Két külön csatornán folyik a jel rögzítése, nincsen semmi sem összekutyulva, kódolva.
Hátrány az van(már akinek), régi készülékek vannak már csak, a javításuk drága és nehézkes.
A kazetták lassan kikopnak, nincsen utánpótlás, nem gyártanak már újat.
Minden felvétel úgy szól ahogy felvették, mivel teljesen semleges a hangja. Sajnos a rossz felvételek rosszul, a jó fenomenálisan.
Hozzá kell tennem, hogy mivel ez a harmadik hifi videóm van némi tapasztalatom a fejlődésükről. Az elsőt, egy SABA-t a KERAVILL-nál vettem beszámításból, sajnos volt egy szalagvezetési hibája, amivel Apukám vitézül küzdött, de nem lett soha tökéletes. Viszont a hangminősége térdrogyasztó volt már az akkori rendszeremen is. Utána jött egy Thomson akkoriban vérlázító áron, 99.990.Ft-ért vettem hitelre. Utólag visszatekintve totális melléfogás volt minden szempontból. Egyébként egy gyönyörű egyedi készülék volt, óriási szolgáltatás halmazzal, de a szervója és a hangminősége hmm hagyott kívánnivalót maga után. Más szóval sz..r volt. El is adtam pár hónappal ezelőtt kerek 10.000 Ft-ért. Hifin sohasem buktam ekkorát......
Szóval itt álltam hifi videó nélkül, de jó pár hifi felvétellel a szekrényemben, amit szeretem volna meghallgatni.(keravill-os pályafutásom vége felé megboldogult Csabi barátom Panasonic NV-HD90-sén vettük fel már a nótákat, na az bitang jó volt). Mivel a Panákkal már sok kedvező tapasztalatom volt, ezért hajtottam erre a márkára, illetve azért, mert a nemzetközi közösség is egységesen ezeket tartja a hangminőség és megbízhatóság terén a legjobbnak. Ezek közül is a legendás G mechanikás NV-F széria az ami nagyon megbecsült a rajongók körében. Mitől legendás ez a széria? Elsősorban azért, mert a Panasonic legszebb korszakából valók, ahol nem takarékoskodtak az anyagon, alkatrészeken és a hangminőség is elsődleges volt. A G mechanika öntött alumínium vázból állt, hosszú életű mechanikai alkatrészekkel. Jellemző ezekre a gépekre, hogy 30 év távlatából is tökéletesen teszik a dolgukat. Ha esetleg valami meghibásodik viszonylag könnyen javíthatók. Így hát a Jófogáson elkezdtem vadászni valamelyik típusra a szériából. Így akadtam rá egy idős bácsinál egy általam nagyra tartott NV-F55-re. A tesztek szerint ez egy szép hangú szerkentyű volt, így hát gyorsan lecsaptam rá. Sajnos a személyes átvétellel heteket vacakoltunk vagy, mert az eladó bácsi nem ért rá, vagy azért, mert én nem. De nagy nehezen meglett és izgatottan kötöttem be a rendszerembe, azért, hogy az első bekapcsoláskor dobjak egy hátast.
Úristen! Mi ez? Ezek a felvételek képesek így szólni? Hogy helyére tegyem a dolgot, a Thomson-on hallgatott felvételek életre keltek , megjelent a tér, a dinamika, eltűnt az elektronika és megjelent az a fajta korlátlanság, ami az igazán jó készülékek sajátja. Mivel nincs torzítás (max az eredeti felvételen), kvázi nincs határa a dinamikának, ezért az a sajátos effektus jött létre mint amit a Valhalla kábelek, illetve a Musicians Dac tesztjekor hallottam. Főleg az tetszik nagyon, hogy folyékony a hang, egyszerűen árad a hangsugárzókból, arról nem is beszélve, hogy a ritmikája egészen kiváló. A hangok nem folynak el, hanem élük van, lecsengésük van, érzem a szám ívét, mondanivalóját. A hangszer hangok csodásak: a Hammond orgona Hammond nem szinti. A modern felvételek dinamikája tökéletesen átjön. A térhatás egészen kiváló még oldalról hallgatva is (Mondjuk a ProAc-ok különlegesek ebből a szempontból is). Érzelmek, érzelmek! És ezt egy mezei 6 Ft-os RCA kábellel!
Szóval beleszerettem na, megbecsült tagja lesz a rendszeremnek hosszú évekig, remélem. Szerintem vegyetek Ti is egy ilyet, most sem rossz szórakozás saját összeállítást felvenni vele és visszahallgatni, ígérem nagy élmény lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése