Csak nem hagyott nyugodni ez a szibiláns dolog, mert egy kicsit mindig is volt a cuccban. Ahogy nézegettem a "mesterművet" elölről, hátulról, oldalról, egyszer csak észrevettem egy kis furcsaságot. A Empire vidáman előre dőlt, ami a VTA álmoskönyve szerint vékony, dinamikátlan hangzást jelentet. Ami a legjobb az egészben, hogy valami már derengett régebben is, de elhessegettem azzal a jelszóval, hogy jó ez így!
Kezdjünk csak mérni?!. ŐŐŐ, 5 azaz öt milliméter lejtése volt hangkarnak! Mi a f... ezt hogy nem vettem észre? Nyilván becsaptam magam, mert annyira el voltam ájulva a hangjától, hogy csak a pozitívumokat hallottam. Ez pszihés dolog lehet, minden alkotó elfogult a művével kapcsolatban. Mivel átlagember vagyok, így én is átlagosan gondolkodom, tehát jött az elfogultság. Ez van akkor, ha nincsen egy külsős, aki a saját kritikáját megfogalmazza. Nos nem volt ebben semmi rossz, megfogalmaztam magamnak. Röpködtek a fejemben a jelzők.
Oké, de mi legyen a megoldás? Nyilván a hangkart kellett volna lejjebb emelni.Ennek mindössze az volt az akadálya, hogy a kivágás az alvázon nem lett elég nagy és mivel a Tesla kar alja lépcsős megoldású, ezért nem tudott a elég mélyre elmozdulni, tehát a max. mélységben is volt plusz 5 mm. A szakirodalom szerint (Ai) vagy a hangszedő alá kell alátétet rakni, de ez a tömeg felborította volna az Empire és a kar tömegegyensúlyát, magyarán szólva rosszabb lett volna a hang. Pláne 5mm alátét, ez már izmos súly. Marad a tányér emelése. Erre már találtam megoldást két darab öreg, karcos lemez képében. Pont 5 mm-rel emeltek a tányéron és mit tesz Isten? Megjöttek a mélyek, az "sz" hangok szinte teljesen eltűntek és levegősebb lett a hangzás. Természetesen ez egy amatőr megoldás volt, de bizonyította az elv működését. Felpattantam a netre és szerencsémre szembe jött velem a megoldás. Megrendeltem úton van. Erről szól majd a következő szösszenetem.
Nehéz ez a hifizés......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése