Doctorjohn emlékére

 

Sajnos ismét egy értékes ember távozott 2025 áprilisában Doctorjohn személyében. Szenvedélyesen szerette a zenét és a hifit. Komolyzene és klasszikus rock volt a kedvence. Valószínűleg sok embernek nem mond semmit a neve, de a Távol-Keleten egy nagyon menő honlapot készített. Az alapfelállása az volt, hogy olcsó csöves elektronikákat keresett és talált, amelyet egy átlagember is birtokolhatott. Saját rendszerei nagyon nívósak voltak, ebben próbálta ki az új eszközöket. Végtelenül önzetlen és kedves ember volt, soha nem tartott vissza információt, tudását mindenkivel megosztotta. Az USA és Hong Kong között ingázva mindkét hifi világot bemutatta, értékes információt adva az arra nyitottakra. Én is sok inspirációt kaptam Tőle.

Nézzetek rá a blog-jára és inspirálódjatok:

https://cheaptubeaudio.blogspot.com/

Békét kívánok Neki a hifi Nirvánában......

Elkészült a plinth.II.

 

  Végre elkészült! A hétvégén nekifeküdtem és néhány órás küzdelem után összeraktam. Természetesen mint mindig, most is rögös volt az út, de legyűrtem minden akadályt.

  Az egyik probléma az volt, hogy milyen lábakra rakjam ezt a túlsúlyos behemótot? Több ötlet is felmerült bennem, de aztán elhessegettem a drága megoldásokat, illetve a tüskéket, mivel tapasztalataim alapján rendesen legyilkolják a dinamikát, cserébe némi levegőért a magas tartományban és egy kis térhatás növekedésért. Egyébként sem akartam ebbe a kísérleti projektbe túl sok pénzt ölni, mivel nem voltam meggyőződve arról, hogy szignifikánsan jobb lesz a lemezjátszó. Sajnos elég sokszor lyukra lehet futni, ilyenkor persze az ember hajlamos a fél világot hibáztatni maga helyett. Szerencsére én az átlagtól eltérően megengedhetem azt a luxust, hogy őszinte legyek magamhoz. Ha elbaltáztam valamit, el tudom engedni.

  Na ennyit a pszihológiáról. A lábakra visszatérve a Viprapod volt az egyik befutó, nemcsak az ára miatt, hanem mert a neten is nagyon dicsérték az általa hozzáadott folyékony hangzás miatt. Nagyon jól is néz ki. Sajnos az én durung alvázamhoz esztétikailag nem illett, úgyhogy mást kerestem. Szerencsére a Modushop 2000-nél (ez egy olasz cég, nagyon frankó DIY házak, lábak stb. van nekik) találtam lábat. A Kondo KSL-M77-hez is tőlük rendeltem lábat, nagyon jól néznek ki, igényes a kivitelük. Nosza rendeltem is 4 db-ot, amelyek kb. 1 hét alatt megérkeztek.

 Szépen kibontottam, majd szépen egy sóhajjal vissza is csomagoltam, mielőtt idegrángást kaptam volna. Amikor rendeltem nem figyeltem arra, hogy ezek 4 cm átmérőjűek szemben a Kondo lábaival. Mindegy, szépen kicsomagoltam és kb. 1 óra munkával elkészítettem a furatokat , illetve némi küzdelemmel a menetes anyákat is behajtottam. Szépen becsavartam a lábakat és voalá! Kész is lett az egy milliós alvázam. HiHi.....

 

 

  Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de mostanában a rétegelt lemezek minősége iszonyúan leromlott. Nem értem mitől van, de nálam a furatok körül szálkás lett a lemez, ezeket csak tömítéssel és csiszolással lehet eltüntetni véglegesítésnél. Illetve a vágásoknál is rengeteg keletkezett, pedig éles fűrészlapot használta. Na mindegy, még kb. 2 órai munkával a Dual-t összeszereltem és bekötöttem a csöves RIAA-ba.

  És itt jön a mindannyiunkat kínzó kérdés, milyen lett? Első körben? Szar. Másodikra? A szarnál jobb. Harmadszorra már egész jó lett. Minek köszönhető ez a változás? Hát nem a plinth-nek, gondolhatjátok. Első körben szörnyen kétoldalas, durva, agyfacsaró hang jött ki a rendszerből. És recsegett az egyik csatorna! Nem hittem a fülemnek. Oké, tinitusom van, de ennyire azért még nem rossz a helyzet. Elkezdtem tekergetni a phono hangerő szabályzóját és egyszer csak elkezdett kisimulni a hangzás és emberien szólni. Nem értettem a dolgot, mivel Blue Alps poti van benne, ami elég jó minőségű. Egyébként még mindig fura egy kicsit a hang, teljesen más mint a műanyag káddal. Eddig is volt mély hang, de most valami atomgyors felfutású pince mély valami jön ki belőle, a lemezekről olyan finom részleteket bányász ki, amiről nem is hallottam. Az biztos, hogy egy nagyon stabil alapot ad az amúgy már most stabil rendszernek. És ami a legfontosabb, hogy most már tudok rajta komoly zenét is hallgatni a Empire-rel. Ez nem volt igazán természetes, de az apró részletek megjelenítésével, például hallom Montserrat Figueras gyönyörű hangjának finom intonálását, dallamhajlítását. Tudni kell erről a hölgyről ( Jordi Savall felesége volt, sajnos már meghalt, Isten nyugosztolja), hogy olyan erő volt a hangjában, hogy szabályosan leordította a mikrofont. Van olyan felvételem, ahol lehet érezni a hangmérnök izzadását, hogy hova a francba állítsam be a szintet? A mikrofon már hápog, a keverő túlvezérlődik ha magas a keverési szint, ha alacsony a szint nem halljuk azt a félelmetes dinamikáját, csupa probléma. Bezzeg egy kis tingli tangli jazz énekesnő! Azt milyen könnyű bemikrofonozni. Egyszerűen az orra alá dugom a mikrofont oszt jóvan. Gondoljátok oda bármelyik most futó hölgyet. Na mindegy, csak érzékeltetni akartam, hogy mennyivel lett másabb a hang. Hogy jobb-e? Ez majd később kiderül, mivel azért van néhány hiányosság is. Az első a középsáv egy részének a visszavonulása, illetve a térhatás valahogy olyan megmagyarázhatatlanul furcsa. Bízom benne, hogy ez csak a csöves phono hisztijének tudható be.Ha lesz időm, akkor a Naim klónokkal és az MC-vel is kipróbálom. Ettől függetlenül a dinamikában nagyon ott van és a finom részletekben is, ahogy említettem.

  Amíg állt a projekt nem tétlenkedtem és rendeltem egy aranyos kis digitális valamit, erről a következő alkalommal fogok írni, főleg mert egy másik aranyos kis digitális izé is úton van...

 

Utóirat: időközben lemértem a lábakat, mégis 4 cm-esek. Ennyit a szemmértékemről:-)

Készül a plinth. I.rész.

 Szóval nekifeküdtem a Dual plinth-jének a megépítéséhez. Reggel kissé álmosan kivánszorogtam a teraszra ,majd kivittem a szerszámokat. Elég nehéz menet volt, mivel önsorsrontásban kiváló vagyok, így a saját fejem után menve kezdtem el. Valami halvány tervszerűség lebegett a fejemben, de úgy voltam vele, hogy majd menet közben kialakul . Ami igaz is volt, mivel kb. százszor mértem, vágtam a rétegelt lemezeket. De, hogyan is áll össze egy ilyen szerkezet?

Én úgy kezdtem neki, hogy először a fedlapot vágtam ki, majd egyre lejjebb haladva mindig az aktuális rétegen kijelöltem a kivágást, majd belepróbáltam a sasszit, káromkodtam egyet, majd újra jelöltem és újra vágtam. Ezt, ha jól emlékszem öt rétegelt lemezzel csináltam meg. Azért kellett ennyit szenvedni vele, mivel azt szerettem volna, hogy minél nagyobb legyen a plinth tömege, mivel az erős motorrezgéseket a leghatékonyabban tömeggel lehet elnyomni. Nagyon fontos, hogy ez az elv általában a dörzshajtású lemezjátszóknál működik.

Általában elmondható, hogy az adott típusú lemezjátszóhoz választjuk a plinth konstrukcióját, ami néha egészen extrém is lehet. Például a Garrard 301-hez gyártanak skeleton plinth-et is, ami azért érdekes, mert teljesen szembemegy a tömeg elvével. A tesztek szerint viszont jól működik. Érdemes utánanézni a Technics SP-10-hez készített plinth-ek különböző fajtáira, itt is egészen különböző konstrukciók készültek attól függően, kinek melyek az elsődleges elképzelései a hangról.

Visszatérve a saját konstrukciómra, a ragasztás következett, amely rétegről rétegre haladva történt meg, mivel a Patex faragasztón hajlamos elcsúszni a lap és ilyenkor elég csúnya lesz a végeredmény. A Patex ezen a hőmérsékleten (kb. 27C) gyorsan köt, ezért volt egy-két kínkeserves pillanatom amikor elcsúszott egy kicsit az egyik lap.

Ezen a ponton, ha más ragasztót használok, meg lehetett volna valósítani a CLD elvű plinth-et is. Ehhez annyi kellett volna, hogy veszek 3M viszkóelasztikus ragasztócsíkot, amelyik elnyeli a rezgéseket és így elcsatolja egymástól a rétegeket. Végül is a türelmetlenségem győzött és maradtam a hagyományos ragasztónál.

Ja, a ragasztás előtt 150-es rezgőcsiszolóval lecsiszoltam a felületet, hogy a szennyezést és egyebeket eltávolítsam.

A szorítóknál óvatosan kell eljárni, mivel ha gyorsan húzzuk meg őket ,elcsúszhatnak a lapok, ezért én sokszor kicsiket húztam, így ezt elkerültem.Sajnos nem lettek túl szépek az egyenesek, mivel egyszerű gépeket használtam, de nekem jó lesz...

Egyenlőre ennyi történt, most várok egy hetet a száradással és utána, így nyersen berakom a sasszít és kipróbálom.

Folyt. Köv.

Néhány kép: