Egy hangszedő csere története.

  A történet ott folytatódik, hogy a Medusa megtalálta a Naim klón párját. Azonban mint mindig, elindult a vezérhangya, hogy ha már a Naim MC phono ilyen jól szól, akkor milyen lehet az MM phono? A gondolatot tett követte és megrendeltem az ebay-en a fent említett phono előerősítőt. Addig is, mivel az MC phono-t és a majdani MM phonot egy házba szerettem volna építeni /ha az utóbbi beválik) kicseréltem a Goldbug-ot az Empire-re a hangkarban. Mivel van némi rutinom ebben, úgy gondoltam, hogy tokkal-vonóval együtt meglesz 20 perc alatt. Én kis naiv....

 Ahogy kell, kiimádkoztam a drága MC-t a shell-ből és nagy vidáman elkezdtem becsavarozni az Empire-t, amikor az egyik karkábel simán elszakadt. Nos, itt kezdtem el magamban káromkodni, mivel a közel ötvenéves cseh kábel kb. olyan vékony, mint a kutyusunk szőre + már egyszer leszakadt és csekély 1,5 óra munkával tudtam a szűk helyre megkurtítva visszaapplikálni. Namármost, ha én levágok belőle ami szükséges, akkor nem lesz meg a szükséges hossz, ha nem vágok, akkor viszont nem tudom ráforrasztani a bizbasz forrpontra.(aki már csinált ilyet az tudja, hogy milyen idegtépő munka ez). Határozottan pechem van. Tehát kell egy új karkábelt rendelni, fantasztikus.

 Hát, ha már ez történt, akkor valami finomságot kellene vásárolni. Logikusan adta magát, hogy Zafvino 1877 Phono kábelt kellene venni a folytonosság jegyében (ugyebár ez a kábel van a hangkar és az előfok között). Hosszas hezitálás után Egyszer élünk! jelszóval megrendeltem a legolcsóbb kábelüket. Ja, a legolcsóbb az Audiophonics-tól a világbajnok Áfánkkal súlyosbítva mindössze 35 euro-t kostált. Kb. 14.000 Ft a négy darab kb. 3 cm-es kábel. Óriási biznisz csak nem nekem...

Na mindegy végre megjött:

 Azért ugye a minőség szele megcsapott? Ennyiért kapunk egy aranyozott csatlakozókkal ellátott valami LC-OFC  kábelt. Remek, forrasszuk be a helyükre. Ja, ha volna hely. Itt már azért kicsit elvesztettem a türelmem és csak a két melegpont kábelét cseréltem ki. Meg is volt kb. háromnegyed óra alatt. Rákapcsoltam a kínai csöves phono-ra és az első hangoknál kirázott a hideg. Na nem a csúcsminőségtől, hanem a reszelős hangtól. Egy rövid sóhaj, Hofi felrak (szegény már rohadtul unhatja önmagát:-))  és elkezdődött az egy napos járatás. Hofi hangja a rekedtes megfázósból szép lassan, nagyon lassan elkezdett gyógyulni és a nap végére már egészen emberi lett, a poénjai is jobban ültek. A taps is teljesen életszerű lett. Itt kezdtem érezni, hogy valami készül. Felraktam Jordi Savall egyik lemezét és egyszerűen elmerültem benne. Ez okés lett, a kb. 3 cm-es kábel csodát tett, rengeteget javult a hang, ismét az érzelmek irányába. De, hogy ne csak az érzelmekről beszéljünk, felraktam Kruder & Dorfmester legendás albumát a DJ Kicks-et. A zene is penge, de azok a mélyek! Hallgatás közben felfedeztem egy eddig még nem hallott basszus szólamot valahol 25 Hz táján. Na ez a minőség és persze ezt nem az arcodba ugorva teszi. Marad.

 Mivel ez a kis művelet sikerrel járt, nagyon boldog voltam és még elégedettem lettem, amikor a mai napon az Express One futára egy csinos kis csomagot adott át nekem. Először nem is tudtam mi az, de hamarosan kiderült, hogy a Naim klón phono érkezett meg. Néhány kép róla:

  A beizzításról és a hangról a következő posztomban lesz szó, addig is kellemes zenehallgatást kívánok mindenkinek.

A medúza ölelésében. Goldbug Medusa MC hangszedő.

 

    Ott hagytam abba a múltkor, hogy Malfox-nál leadtam a hangszedőt javításra és némi várakozás után megkaptam a hangszedőt. Szokás szerint csoda történt, mivel amikor otthon kicsomagoltam a hangszedőt és átvizsgáltam nem találtam a tűt! Mármint a tűszáron. Na ekkor kicsit elborultam. Mi a franc, megvakultam vagy letörtem? Malfox említette, hogy egy hyper elliptikus tű lesz beépítve, de ez annyira az  volt, hogy szabad szemmel szinte nem is volt látható. Természetesen nagyító alatt már teljes lett a kép, de még ott is egy pirinyó valami volt csak. Hogy a manóban tudta ezt rárakni? Teljesen érthetetlen….

   Oké, itt állok egy klasszis hangszedővel, de nincsen MC trafóm vagy előfokom vagy bármim. Tipikus magyar vagyok, egy hülye vásárol így. Sóhajtottam egyet és elkezdtem túrni a netet valamilyen megoldás után. Először Denon MC trafó után kutattam, mivel a pickup paraméterei alapján ideálisak  lettek volna. Árban viszont egy kísérletnek soknak találtam az árukat (45-200e Ft között voltak), ezért olcsóbb alternatíva után kellett néznem. Láttam vintage mikrofon trafókat is, ezeket jónak szokták tartani, de szerintem inkább lutri lett volna. Ahogy így merengtem a monitor előtt, egyszer csak bevillant, hogy hohó (!) kínai barátaimnál már láttam MC előerősítőt. Nosza ráugrottam az ebay-re, ahol nem egyet, hanem tucatnyit találtam. Persze klónok voltak, de ez már nem igazán érdekelt, mivel a phono előerősítőm is tőlük volt és parádés hangú szerkezet. Rövid keresgélés után egy érdekes panelt találtam szokatlan felépítéssel, konkrétan ezt: 

MC előfok

A bemenetén azzal a sok tranyóval már valahol találkoztam, gondoltam, aztán a homlokomra csaptam, igen a Hifi Magazin egyik régi számában találkoztam ezzel a Naim MC előerősítővel a maga furcsa topológiájával. Mondván a Naim nem csinál hülyeséget, rögtön megrendeltem. Mivel sem az időm sem a lustaságom nem engedte, ezért egy beépített komplett panelt rendeltem. Ennyit a DIY-ről….

Na mindegy, röpke két hét alatt megérkezett. Nézem a kapcsolási rajzát, valami nem stimmel, mivel az MC előfok után még valami korrekciós tag is figyelt. Naná, hogy egy RIAA korrektor volt! Teljesen paff lettem, ez nagy mázli, gyakorlatilag táp rá és indulhat a banzáj. Megkotortam a fiókot és előhalásztam egy megfelelő toroidot. Egyik este gyorsan felszereltem és bekötöttem a próbadeszkára. Túl sokat nem vártam minőségre, lévén, hogy finom hamis kínai alkatrészek voltak benne, de a nyák szép volt (mint mindig) és ami a legfontosabb első bekapcsolásra működött. Közben a Medusa-t ráapplikáltam a Dual-ra, beállítottam stb. 

 

Az első meghallgatás hétvégére esett. Elindítottam a cuccot és természetesen a macival találkoztam először. A fene esne bele! Hogy mindig ez kerül elő. Na mindegy, szépen elővettem a türelmes énemet és kb. félórai munkával sikerült elfogadható mértékűre csökkenteni. Most már elővehettem a Hofi demólemezemet, hogy ellenőrizzem a munkám eredményét. Működött.

De hogy! A második lemez a Hooverphonic with orchestra live volt, ahol konkrétan majdnem hanyatt vágódtam. Tudni kell, hogy ez a lemez egy végtelenül intim felvétel a koncert dacára. A zenészek és a közönség együtt él és lüktet a dallamra, olyan belső energiák szabadulnak fel, ami a mai felvételeknél ritkaság. És bizony ez nagyon átjött. Megint ismételve önmagam, itt már túl vagyunk a szokásos audiofil paramétereken. Itt érzelmekről, hangulatról, zenei mondanivalóról beszélünk.  Utána persze már nem volt megállás és mentek az albumok sorra. Azonban Jordi Savall albumainál éreztem meg azt a totális behúzást a zenébe, amit általában keresek. Ezek  a középkori zenék amúgy is a kedvenceim, hirtelen egy időutazáson vettem rész és visszaröppentem négy-ötszáz évet az időben. Egész egyszerűen nem értem, hogyan csinálják, de része voltam a felvételnek és a kornak. Esküszöm ott voltam! Tuti azt mondjátok magatokban, hogy bediliztem és teljesen egyetértek Veletek, mivel ez minden csak nem normális. Mondjuk amúgy sem vagyok az😊

Ja, az MC előfok minősége. A szokásos nagy márkák lassan elkezdhetnek tevékenység váltáson gondolkodni, mivel ez a hamis alkatrészekkel telezsúfolt vacak kis panel simán hoztam a Naim elektronkák intimitását, lendületét, ritmikáját. Kiválóan kiszolgálta a Medusa-t és ami fontos, hogy a háttérbe húzódva. Bekapcsolás és bejáratás után Igazából nem is érdekelt, hogy mi van benne, nem akartam átépíteni stb. Ez jó jel, mivel valószínűleg a szinergia megvolt a rendszerrel és ez a legfontosabb.

Vegyünk egy nagy levegőt és beszéljünk egy kicsit a Medusa-ról.

Ennek a hangszedőnek a hangja egyszerűen gyönyörű. Azt a fajta érzést adja mint amikor egy férfi mellett az utcán elmegy egy gyönyörű hölgy, utána fordulunk és percekig bámulunk utána. Másképp nem tudom leírni, egyéni, különleges, intim, vonzó és persze szexis.

Technikai szempontból egyértelműen más a hangja, mint az Empire-nek. Hozza az MC-k simaságát és mindenből egy kicsit többet és másképpen ad. Mindkét hangszedő klasszis, csak máshogyan. Mivel az átépítés után valójában nem is egy eredeti hangszedő lett, hanem egy Malfox által épített csoda, ezért nem lehet arra hivatkozni, hogy ez az eredeti hang. De szerintem ez már nem is lényeges. A lényeges az érzés amit kelt és bizony felejthetetlen. A rendszerem tagja marad örökre. Hangszedő ügy lezárva. 

(Egyenlőre😊, ahogy ismerem magam)

 

A medúza csápjai. Goldbug Medusa MC hangszedő

 

 Új év, új hülyeség😊. Vajon mit takar a cím? Hát egy klasszis hangszedőt, mert a hifi nem áll meg.  Természetesen joggal teszitek fel a kérdést, hogy mit akar ez a jóember egy MC hangszedővel, mikor az Empire 4000 D/III-ról annyi jót írt.

 Sajnos az MC hangszedőket illetően van egy (nem) kis becsípődésem. Anno még a Rega-s korszakomban bagóért vettem  egy Denon DL 103 MC hangszedőt, amelyet egy Pro-Ject MC képes RIAA-val (brr) meghallgattam és az akkori rendszeremben olyat szól a Pink Floyd, hogy az máig a fülemben van. Egy rámenős, ütős , dinamikus hang jött le az MC-k simaságával együtt, annak ellenére, hogy a kis Pro-Ject RIAA minőségre nem volt partnere a hangszedőnek. Botor fejjel eladtam a „szakértőkre”  hallgatva,  mondván, hogy a Rega kis tömegű hangkarjában az MC hangszedők rosszul szólnak, mivel a merev felfüggesztés miatt „rázzák” a hangkart. Sajnos elhittem ezt az eget verő marhaságot és beruháztam utána egy Nagaoka MP 110-be, ami egy kiváló mágneses pick-up volt, de a Denon-nak a nyomába sem ért. Aztán jött a legendás Goldring 1042, ami már egy jóval magasabb szint volt, de nem voltam igazán elájulva tőle. Az Empire simán lemosta a legendát😊.

 Az ötlet onnan jött, hogy a Tankot két karosra terveztem amúgy is, így adta magát az MC vonal. Eredetileg egy 103-as jött volna újra (hiába a régi szerelem….), de megint felmentem a Cheaptube Audio honlapjára (úgy látszik már nem lehet levakarni onnan😊) és csak úgy heccből az oldalsó céges tartalomjegyzékben nézegettem a régi legendákat. És ekkor láttam meg a Goldbug (Aranybogár) nevet. Ahogy olvasom a cégnevet bevillant (ritkán esik meg), hogy erről a cégről már hallottam. De hol? Egyszer csak a homlokomra csaptam, megvan! A régi Hifi Magazin! Ott olvastam róluk, konkrétan a Mr.Brier csúcs kategóriás MC hangszedőről. Gyorsan elolvastam a cikket a Cheaptube Audio-n, ahol a teljes line-up-ot végig hallgatta és a legolcsóbb változatot a Medusa-t bizony piedesztálra emelte az író. Természetesen a hifi bogár mozgolódni kezdett és elindult a keresés. Az ebay-en találtam a régi megbízható, azt hiszem albán kereskedőmnél egyet ép állapotban egy barátságos összegért. Gyorsan lecsaptam és 2 hét múlva már az asztalomon is volt. Teljesen újszerűnek látszott, de biztos ami ziher (meg persze MC előfokom, trafóm se volt) elvittem Malfox-hoz bevizsgálásra. Sajnos rossz hírekkel szolgált, mert a túszár a végét járta, illetve menetzárlatos is volt a drága. Mármint eddig olcsó volt, most már drága. Megegyeztünk a Mesterrel egy teljes felújításra, mivel nem láttam értelmét a fél munkának, ráadásul a tesztek szerint a hang minősége a Koetsu (a legolcsóbb is minimum1 milla!) színvonalán van, így viszont egy elfogadható összegért egy klasszis hangszedő tulajdonosa leszek.    

 A cég rövid története: a gyártó a Mark Corps. A tervező Okihiko (más néven Okie) Sugano, akit nem szabad összetéveszteni a Koetsu-kat és a Supex-et tervező  Yoshiaki Suganóval. A gyártó a barátja, Imamura volt a Mark Corps-nál.

Eredetileg Japánban a 70-80-as években mutatták be az első típust Mr.Brier-t ,amelyik a megjelenésekor egy kisebb vihart kavart nemcsak a hangminőségével, hanem a hangszedő test anyagával is, amely kézzel faragott  briar fából készült. Imamura felesége készítette. Három fő vonaluk volt, ez a Mr.Brier , Clement  illetve később a fejlesztett USA és európai változat Clement II és a végig változatlan Medusa (ez volt a legolcsóbb). Sajnos mivel elég régi hangszedőkről van szó, ezért nagyon sok információ téves vagy egyáltalán nincsen róluk. A motor bennük ugyanaz, csak a test illetve tűszár, változik. A csúcs Brierben a fa testen kívül berillium tűszár, szuper elliptikus tű, a Clementben boron tűszár+szuper elliptikus tű, a Medusa-ban alumínium tűszár+szuper elliptikus tű volt. Nálam az anyagi lehetőségeim miatt, alu tűszár és az eredetinél is jobban-másképp lekerekített szuper elliptikus tű lesz, az új tekercs a réginél nagyságrenddel jobb minőségű LC-OFC huzalból készül illetve a gumi csillapítás is ki lesz cserélve. Mi maradt meg az eredetiből? Hát a legfontosabb, a ház és a mágneskör.

 Sajnos olyan gyorsan transzportáltam Malfox-hoz a hangszedőt, hogy nem készítettem képeket, de a hang tesztes cikkemben lesz róla.

 Szóval indulhat a bugi!