Doctorjohn emlékére

 

Sajnos ismét egy értékes ember távozott 2025 áprilisában Doctorjohn személyében. Szenvedélyesen szerette a zenét és a hifit. Komolyzene és klasszikus rock volt a kedvence. Valószínűleg sok embernek nem mond semmit a neve, de a Távol-Keleten egy nagyon menő honlapot készített. Az alapfelállása az volt, hogy olcsó csöves elektronikákat keresett és talált, amelyet egy átlagember is birtokolhatott. Saját rendszerei nagyon nívósak voltak, ebben próbálta ki az új eszközöket. Végtelenül önzetlen és kedves ember volt, soha nem tartott vissza információt, tudását mindenkivel megosztotta. Az USA és Hong Kong között ingázva mindkét hifi világot bemutatta, értékes információt adva az arra nyitottakra. Én is sok inspirációt kaptam Tőle.

Nézzetek rá a blog-jára és inspirálódjatok:

https://cheaptubeaudio.blogspot.com/

Békét kívánok Neki a hifi Nirvánában......

Elkészült a plinth.II.

 

  Végre elkészült! A hétvégén nekifeküdtem és néhány órás küzdelem után összeraktam. Természetesen mint mindig, most is rögös volt az út, de legyűrtem minden akadályt.

  Az egyik probléma az volt, hogy milyen lábakra rakjam ezt a túlsúlyos behemótot? Több ötlet is felmerült bennem, de aztán elhessegettem a drága megoldásokat, illetve a tüskéket, mivel tapasztalataim alapján rendesen legyilkolják a dinamikát, cserébe némi levegőért a magas tartományban és egy kis térhatás növekedésért. Egyébként sem akartam ebbe a kísérleti projektbe túl sok pénzt ölni, mivel nem voltam meggyőződve arról, hogy szignifikánsan jobb lesz a lemezjátszó. Sajnos elég sokszor lyukra lehet futni, ilyenkor persze az ember hajlamos a fél világot hibáztatni maga helyett. Szerencsére én az átlagtól eltérően megengedhetem azt a luxust, hogy őszinte legyek magamhoz. Ha elbaltáztam valamit, el tudom engedni.

  Na ennyit a pszihológiáról. A lábakra visszatérve a Viprapod volt az egyik befutó, nemcsak az ára miatt, hanem mert a neten is nagyon dicsérték az általa hozzáadott folyékony hangzás miatt. Nagyon jól is néz ki. Sajnos az én durung alvázamhoz esztétikailag nem illett, úgyhogy mást kerestem. Szerencsére a Modushop 2000-nél (ez egy olasz cég, nagyon frankó DIY házak, lábak stb. van nekik) találtam lábat. A Kondo KSL-M77-hez is tőlük rendeltem lábat, nagyon jól néznek ki, igényes a kivitelük. Nosza rendeltem is 4 db-ot, amelyek kb. 1 hét alatt megérkeztek.

 Szépen kibontottam, majd szépen egy sóhajjal vissza is csomagoltam, mielőtt idegrángást kaptam volna. Amikor rendeltem nem figyeltem arra, hogy ezek 4 cm átmérőjűek szemben a Kondo lábaival. Mindegy, szépen kicsomagoltam és kb. 1 óra munkával elkészítettem a furatokat , illetve némi küzdelemmel a menetes anyákat is behajtottam. Szépen becsavartam a lábakat és voalá! Kész is lett az egy milliós alvázam. HiHi.....

 

 

  Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de mostanában a rétegelt lemezek minősége iszonyúan leromlott. Nem értem mitől van, de nálam a furatok körül szálkás lett a lemez, ezeket csak tömítéssel és csiszolással lehet eltüntetni véglegesítésnél. Illetve a vágásoknál is rengeteg keletkezett, pedig éles fűrészlapot használta. Na mindegy, még kb. 2 órai munkával a Dual-t összeszereltem és bekötöttem a csöves RIAA-ba.

  És itt jön a mindannyiunkat kínzó kérdés, milyen lett? Első körben? Szar. Másodikra? A szarnál jobb. Harmadszorra már egész jó lett. Minek köszönhető ez a változás? Hát nem a plinth-nek, gondolhatjátok. Első körben szörnyen kétoldalas, durva, agyfacsaró hang jött ki a rendszerből. És recsegett az egyik csatorna! Nem hittem a fülemnek. Oké, tinitusom van, de ennyire azért még nem rossz a helyzet. Elkezdtem tekergetni a phono hangerő szabályzóját és egyszer csak elkezdett kisimulni a hangzás és emberien szólni. Nem értettem a dolgot, mivel Blue Alps poti van benne, ami elég jó minőségű. Egyébként még mindig fura egy kicsit a hang, teljesen más mint a műanyag káddal. Eddig is volt mély hang, de most valami atomgyors felfutású pince mély valami jön ki belőle, a lemezekről olyan finom részleteket bányász ki, amiről nem is hallottam. Az biztos, hogy egy nagyon stabil alapot ad az amúgy már most stabil rendszernek. És ami a legfontosabb, hogy most már tudok rajta komoly zenét is hallgatni a Empire-rel. Ez nem volt igazán természetes, de az apró részletek megjelenítésével, például hallom Montserrat Figueras gyönyörű hangjának finom intonálását, dallamhajlítását. Tudni kell erről a hölgyről ( Jordi Savall felesége volt, sajnos már meghalt, Isten nyugosztolja), hogy olyan erő volt a hangjában, hogy szabályosan leordította a mikrofont. Van olyan felvételem, ahol lehet érezni a hangmérnök izzadását, hogy hova a francba állítsam be a szintet? A mikrofon már hápog, a keverő túlvezérlődik ha magas a keverési szint, ha alacsony a szint nem halljuk azt a félelmetes dinamikáját, csupa probléma. Bezzeg egy kis tingli tangli jazz énekesnő! Azt milyen könnyű bemikrofonozni. Egyszerűen az orra alá dugom a mikrofont oszt jóvan. Gondoljátok oda bármelyik most futó hölgyet. Na mindegy, csak érzékeltetni akartam, hogy mennyivel lett másabb a hang. Hogy jobb-e? Ez majd később kiderül, mivel azért van néhány hiányosság is. Az első a középsáv egy részének a visszavonulása, illetve a térhatás valahogy olyan megmagyarázhatatlanul furcsa. Bízom benne, hogy ez csak a csöves phono hisztijének tudható be.Ha lesz időm, akkor a Naim klónokkal és az MC-vel is kipróbálom. Ettől függetlenül a dinamikában nagyon ott van és a finom részletekben is, ahogy említettem.

  Amíg állt a projekt nem tétlenkedtem és rendeltem egy aranyos kis digitális valamit, erről a következő alkalommal fogok írni, főleg mert egy másik aranyos kis digitális izé is úton van...

 

Utóirat: időközben lemértem a lábakat, mégis 4 cm-esek. Ennyit a szemmértékemről:-)

Készül a plinth. I.rész.

 Szóval nekifeküdtem a Dual plinth-jének a megépítéséhez. Reggel kissé álmosan kivánszorogtam a teraszra ,majd kivittem a szerszámokat. Elég nehéz menet volt, mivel önsorsrontásban kiváló vagyok, így a saját fejem után menve kezdtem el. Valami halvány tervszerűség lebegett a fejemben, de úgy voltam vele, hogy majd menet közben kialakul . Ami igaz is volt, mivel kb. százszor mértem, vágtam a rétegelt lemezeket. De, hogyan is áll össze egy ilyen szerkezet?

Én úgy kezdtem neki, hogy először a fedlapot vágtam ki, majd egyre lejjebb haladva mindig az aktuális rétegen kijelöltem a kivágást, majd belepróbáltam a sasszit, káromkodtam egyet, majd újra jelöltem és újra vágtam. Ezt, ha jól emlékszem öt rétegelt lemezzel csináltam meg. Azért kellett ennyit szenvedni vele, mivel azt szerettem volna, hogy minél nagyobb legyen a plinth tömege, mivel az erős motorrezgéseket a leghatékonyabban tömeggel lehet elnyomni. Nagyon fontos, hogy ez az elv általában a dörzshajtású lemezjátszóknál működik.

Általában elmondható, hogy az adott típusú lemezjátszóhoz választjuk a plinth konstrukcióját, ami néha egészen extrém is lehet. Például a Garrard 301-hez gyártanak skeleton plinth-et is, ami azért érdekes, mert teljesen szembemegy a tömeg elvével. A tesztek szerint viszont jól működik. Érdemes utánanézni a Technics SP-10-hez készített plinth-ek különböző fajtáira, itt is egészen különböző konstrukciók készültek attól függően, kinek melyek az elsődleges elképzelései a hangról.

Visszatérve a saját konstrukciómra, a ragasztás következett, amely rétegről rétegre haladva történt meg, mivel a Patex faragasztón hajlamos elcsúszni a lap és ilyenkor elég csúnya lesz a végeredmény. A Patex ezen a hőmérsékleten (kb. 27C) gyorsan köt, ezért volt egy-két kínkeserves pillanatom amikor elcsúszott egy kicsit az egyik lap.

Ezen a ponton, ha más ragasztót használok, meg lehetett volna valósítani a CLD elvű plinth-et is. Ehhez annyi kellett volna, hogy veszek 3M viszkóelasztikus ragasztócsíkot, amelyik elnyeli a rezgéseket és így elcsatolja egymástól a rétegeket. Végül is a türelmetlenségem győzött és maradtam a hagyományos ragasztónál.

Ja, a ragasztás előtt 150-es rezgőcsiszolóval lecsiszoltam a felületet, hogy a szennyezést és egyebeket eltávolítsam.

A szorítóknál óvatosan kell eljárni, mivel ha gyorsan húzzuk meg őket ,elcsúszhatnak a lapok, ezért én sokszor kicsiket húztam, így ezt elkerültem.Sajnos nem lettek túl szépek az egyenesek, mivel egyszerű gépeket használtam, de nekem jó lesz...

Egyenlőre ennyi történt, most várok egy hetet a száradással és utána, így nyersen berakom a sasszít és kipróbálom.

Folyt. Köv.

Néhány kép:

 

 

Plinth-re fel!

 

Végre itt a tavasz, lehet egy kicsit munkálkodni a kertben, így én is lassan kivonulok és elkezdem a TANK plinth építését. Mielőtt elkezdeném, tartanék egy kis amatőr áttekintést erről a sokak számára rejtélyes lemezjátszó részegységről a magam amatőr meglátásommal. A szakértőktől elnézést kérek, ha néha pongyolán fogalmazok, csak szeretném érthetően és egyszerűen elmagyarázni az alapvetően bonyolult részegység szerepét.

Először is tisztázzuk magát a fogalmat, mit jelent az angol plinth szó? Ha szó szerint vesszük a szó jelentése lábazat, ami nem is áll olyan távol a valóságtól. A lábazatra van szerelve a lemezjátszóknál a kar, a lemeztányér és függelékei, valamint minden egyéb eszköz, ami a lemez megszólaltatásához szükséges. Amikor elkezdődött a lemezjátszó gyártás még nem fordítottak különösebb figyelmet a kialakítására, mivel a hangszedők minősége nem tette szükségessé. Rádobták egy szépen megmunkált deszkára a cuccot, bedobozolták és csá. Valahol a 60-as évek környékén az Acoustic Research XA 1 megjelenésekor kezdtek foglalkozni a kialakításával. Ebben a lemezjátszóban egy rugókra felfüggesztett segédalvázra szerelték a kart, a tányért és a motort. A felfüggesztés elég laza volt ahhoz, hogy a külső világból érkező rezgéseket kiszűrje, így biztosítva sokkal tisztább hangzást. Természetesen ez egy erősen leegyszerűsített leírása az amúgy remek lemezjátszónak.

Ebben az esetben a lábazat szerintem a doboz maga.

Alapvetően a lábazatokat három csoportba sorolhatjuk úgymint:

• Nagy tömegű

• Kis tömegű (skeleton)

• CLD-Constrained Layer Damping váz

Beszúrok egy jó kis móriczka rajzot ezekről, hogy derűs legyen a napod:-)

 

Mindhárom egyfajta tervezési filozófiát jelent egy jelentős probléma megoldására. Mi ez a probléma? Alapvetően az, hogy a külső környezetből rezgések érkeznek a lemezjátszó felé, amelyek a befolyásolják a lejátszott hangot azáltal, hogy rezgésbe hozzák a lemezjátszó mechanikáját és a hangszedőben rezgést és ezáltal hangot gerjesztenek. Természetesen ezt nem úgy kell elképzelni, hogy most egy az egyben behallatszik minden a felvételbe. Egy klasszis lemezjátszónál a hatás nagyon csekély és inkább csak az egyes hangok pontosságánál, esetleg a térleképzésben, az apró finomságok változásában, a dinamika különbségében vesszük észre.

Ideális esetben egy lemezjátszónál a tű kivételével semmi sem mozog.

Természetesen ez csak elmélet, a való világban minden összevissza mozog, ezért a cél ezek minimalizálása.

Ebben segítenek a tudatosan megtervezett lábazatok, amelyek azért a legtöbb problémára megoldást jelentenek. Tudni kell, hogy nemcsak a környezetből érkeznek a tűbe rezgések, hanem belülről is. Honnan? Például a motor is rezeg, a kar is, a tányér is. Tehát valójában egy összetett, rezonáns rendszerről beszélünk. Ezt bizonyos szempontból lehet matematikailag modellezni, de sajnos a rendszer annyira bonyolult, hogy sokszor ez kevés. Ilyenkor lép be a meghallgatás és annak alapján a rendszer finomhangolása. No itt lehet elveszni igazán a csillapító anyagok, szerkezeti megoldások erdejében. Pl. A Technics SL-1200-hoz gyártanak antirezonáns anyagból plinth-et, itt még a motor rezgésének az elvezetésére is ügyelnek, alulról egy csővel az alsó részbe küldik a rezgést, ahol a csillapító anyag elnyeli azt. Sajnos az a baj, hogy a különböző csillapító anyagoknak is más-más rezója, ezt rendkívül nehéz összehangolni. Nem véletlenül iszonyú drágák a magas minőségű lemezjátszók. Sokan ránéznek és az egyszerű anyagokat látva (lásd pl. Rega) nem értik, hogy mitől ilyen drága? Ne feledjük el, hogy a fejlesztés folyamán nagyon sok kísérleti modell készül, amelyek nagy részét egyszerűen kidobják, illetve a mérnöki munkaóra is nagyon drága. Ha érdekel esetleg egy tervezési folyamat menete az alábbi linken megnézheted egy hangkar fejlesztését:

https://korfaudio.com/blog

Térjünk vissza a lábazatokhoz:

• Nagy tömegű lábazat. A külső rezgések ellen a lemezjátszó alkatrészeinek a súlyához mérten óriási tömeggel védekeznek. Ennek szélsőséges példája az EMT dörzshajtású 930-as típusa, amelyet akár 100 kg-ot is meghaladó lábazatba építenek stúdió használat esetén. Ekkora tömeg akusztikailag halott. Aha, ahogy hisszük:-) ebben az esetben a stúdió padlójából és az épület szerkezetből jövő rendkívül alacsony rezgések dominálnak , amelyek vagy behallatszanak vagy nem. Azért van egy rendkívül elkötelezett rajongói tábora. Amatőr szinten ez a legegyszerűbb kivitelezési lehetőség, én is ebbe az irányba indulok el.

• Csontváz avagy skeleton váz. Tipikus képviselője az AVID. Itt a tervezési alapelv az, hogy a külső rezgéseknek nem állítunk gátat és mindegy átengedjük a lemezjátszón , illetve a relatíve kisebb tömeg bár könnye rezeg, de súlyánál fogva gyorsan le is cseng benne a rezgés. Plusz bónusz, hogy okos anyag választással kiválóan hangolható a rendszer, így egészen kiváló lemezjátszót lehet készíteni. Ide azonban a fizikával nagyon jó viszonyban lévő mérnők kell, mert rendesen el tolni a hangját. Itt szerintem az empírikus tudás már nem elég, kísérletezni kell rogyásig.

• CLD-Constrained Layer Damping váz. Tipikus képviselője a Clearaudio. Az alapelv az, hogy a különböző anyagok összekapcsolásával, rétegzésével rezonancia szempontjából új anyag jön létre. Pl. a Clearaudio-nál két réteg alumínium lemez közé Panzerholt anyagot tesznek, ezáltal a damping faktor (az anyagok rezgés csillapítási tényezője) egészen magas lesz, magyarán szólva a külső rezgések kevéssé képesek rázni a lemezjátszót. Tipikus anyagok corian, MDF, alumínium, Panzerholz anyag. Egy nagyon jó elemzést és lábazat építést találtok itt:

  https://www.diyaudio.com/community/threads/diy-cld-plinth-design-a-measured-approach.312473/

Nálam egyszerűen rétegelt lemez lapok lesznek kivágva, ragasztva, ez az én viszonylatomban elég nagy tömeget biztosít a futóműnek, hogy a rezgések nagy részét elnyelje. Ráadásul a rugós (bár elég merev) alváz a lábazat felső részétől is bizonyos izolációt is biztosít.. Alulról pedig a lábak fogják elcsatolni a lábazatot. Ha nem sikerül, akkor rámegyek valamelyik másik típusra, az igazán nagy kaland lenne, csak az a baj, hogy egyre inkább zenét szeretnék hallgatni, nem pedig hifit :-)

Hamarosan jelentkezem az építés részleteivel......

Egy hangszedő csere története.

  A történet ott folytatódik, hogy a Medusa megtalálta a Naim klón párját. Azonban mint mindig, elindult a vezérhangya, hogy ha már a Naim MC phono ilyen jól szól, akkor milyen lehet az MM phono? A gondolatot tett követte és megrendeltem az ebay-en a fent említett phono előerősítőt. Addig is, mivel az MC phono-t és a majdani MM phonot egy házba szerettem volna építeni /ha az utóbbi beválik) kicseréltem a Goldbug-ot az Empire-re a hangkarban. Mivel van némi rutinom ebben, úgy gondoltam, hogy tokkal-vonóval együtt meglesz 20 perc alatt. Én kis naiv....

 Ahogy kell, kiimádkoztam a drága MC-t a shell-ből és nagy vidáman elkezdtem becsavarozni az Empire-t, amikor az egyik karkábel simán elszakadt. Nos, itt kezdtem el magamban káromkodni, mivel a közel ötvenéves cseh kábel kb. olyan vékony, mint a kutyusunk szőre + már egyszer leszakadt és csekély 1,5 óra munkával tudtam a szűk helyre megkurtítva visszaapplikálni. Namármost, ha én levágok belőle ami szükséges, akkor nem lesz meg a szükséges hossz, ha nem vágok, akkor viszont nem tudom ráforrasztani a bizbasz forrpontra.(aki már csinált ilyet az tudja, hogy milyen idegtépő munka ez). Határozottan pechem van. Tehát kell egy új karkábelt rendelni, fantasztikus.

 Hát, ha már ez történt, akkor valami finomságot kellene vásárolni. Logikusan adta magát, hogy Zafvino 1877 Phono kábelt kellene venni a folytonosság jegyében (ugyebár ez a kábel van a hangkar és az előfok között). Hosszas hezitálás után Egyszer élünk! jelszóval megrendeltem a legolcsóbb kábelüket. Ja, a legolcsóbb az Audiophonics-tól a világbajnok Áfánkkal súlyosbítva mindössze 35 euro-t kostált. Kb. 14.000 Ft a négy darab kb. 3 cm-es kábel. Óriási biznisz csak nem nekem...

Na mindegy végre megjött:

 Azért ugye a minőség szele megcsapott? Ennyiért kapunk egy aranyozott csatlakozókkal ellátott valami LC-OFC  kábelt. Remek, forrasszuk be a helyükre. Ja, ha volna hely. Itt már azért kicsit elvesztettem a türelmem és csak a két melegpont kábelét cseréltem ki. Meg is volt kb. háromnegyed óra alatt. Rákapcsoltam a kínai csöves phono-ra és az első hangoknál kirázott a hideg. Na nem a csúcsminőségtől, hanem a reszelős hangtól. Egy rövid sóhaj, Hofi felrak (szegény már rohadtul unhatja önmagát:-))  és elkezdődött az egy napos járatás. Hofi hangja a rekedtes megfázósból szép lassan, nagyon lassan elkezdett gyógyulni és a nap végére már egészen emberi lett, a poénjai is jobban ültek. A taps is teljesen életszerű lett. Itt kezdtem érezni, hogy valami készül. Felraktam Jordi Savall egyik lemezét és egyszerűen elmerültem benne. Ez okés lett, a kb. 3 cm-es kábel csodát tett, rengeteget javult a hang, ismét az érzelmek irányába. De, hogy ne csak az érzelmekről beszéljünk, felraktam Kruder & Dorfmester legendás albumát a DJ Kicks-et. A zene is penge, de azok a mélyek! Hallgatás közben felfedeztem egy eddig még nem hallott basszus szólamot valahol 25 Hz táján. Na ez a minőség és persze ezt nem az arcodba ugorva teszi. Marad.

 Mivel ez a kis művelet sikerrel járt, nagyon boldog voltam és még elégedettem lettem, amikor a mai napon az Express One futára egy csinos kis csomagot adott át nekem. Először nem is tudtam mi az, de hamarosan kiderült, hogy a Naim klón phono érkezett meg. Néhány kép róla:

  A beizzításról és a hangról a következő posztomban lesz szó, addig is kellemes zenehallgatást kívánok mindenkinek.

A medúza ölelésében. Goldbug Medusa MC hangszedő.

 

    Ott hagytam abba a múltkor, hogy Malfox-nál leadtam a hangszedőt javításra és némi várakozás után megkaptam a hangszedőt. Szokás szerint csoda történt, mivel amikor otthon kicsomagoltam a hangszedőt és átvizsgáltam nem találtam a tűt! Mármint a tűszáron. Na ekkor kicsit elborultam. Mi a franc, megvakultam vagy letörtem? Malfox említette, hogy egy hyper elliptikus tű lesz beépítve, de ez annyira az  volt, hogy szabad szemmel szinte nem is volt látható. Természetesen nagyító alatt már teljes lett a kép, de még ott is egy pirinyó valami volt csak. Hogy a manóban tudta ezt rárakni? Teljesen érthetetlen….

   Oké, itt állok egy klasszis hangszedővel, de nincsen MC trafóm vagy előfokom vagy bármim. Tipikus magyar vagyok, egy hülye vásárol így. Sóhajtottam egyet és elkezdtem túrni a netet valamilyen megoldás után. Először Denon MC trafó után kutattam, mivel a pickup paraméterei alapján ideálisak  lettek volna. Árban viszont egy kísérletnek soknak találtam az árukat (45-200e Ft között voltak), ezért olcsóbb alternatíva után kellett néznem. Láttam vintage mikrofon trafókat is, ezeket jónak szokták tartani, de szerintem inkább lutri lett volna. Ahogy így merengtem a monitor előtt, egyszer csak bevillant, hogy hohó (!) kínai barátaimnál már láttam MC előerősítőt. Nosza ráugrottam az ebay-re, ahol nem egyet, hanem tucatnyit találtam. Persze klónok voltak, de ez már nem igazán érdekelt, mivel a phono előerősítőm is tőlük volt és parádés hangú szerkezet. Rövid keresgélés után egy érdekes panelt találtam szokatlan felépítéssel, konkrétan ezt: 

MC előfok

A bemenetén azzal a sok tranyóval már valahol találkoztam, gondoltam, aztán a homlokomra csaptam, igen a Hifi Magazin egyik régi számában találkoztam ezzel a Naim MC előerősítővel a maga furcsa topológiájával. Mondván a Naim nem csinál hülyeséget, rögtön megrendeltem. Mivel sem az időm sem a lustaságom nem engedte, ezért egy beépített komplett panelt rendeltem. Ennyit a DIY-ről….

Na mindegy, röpke két hét alatt megérkezett. Nézem a kapcsolási rajzát, valami nem stimmel, mivel az MC előfok után még valami korrekciós tag is figyelt. Naná, hogy egy RIAA korrektor volt! Teljesen paff lettem, ez nagy mázli, gyakorlatilag táp rá és indulhat a banzáj. Megkotortam a fiókot és előhalásztam egy megfelelő toroidot. Egyik este gyorsan felszereltem és bekötöttem a próbadeszkára. Túl sokat nem vártam minőségre, lévén, hogy finom hamis kínai alkatrészek voltak benne, de a nyák szép volt (mint mindig) és ami a legfontosabb első bekapcsolásra működött. Közben a Medusa-t ráapplikáltam a Dual-ra, beállítottam stb. 

 

Az első meghallgatás hétvégére esett. Elindítottam a cuccot és természetesen a macival találkoztam először. A fene esne bele! Hogy mindig ez kerül elő. Na mindegy, szépen elővettem a türelmes énemet és kb. félórai munkával sikerült elfogadható mértékűre csökkenteni. Most már elővehettem a Hofi demólemezemet, hogy ellenőrizzem a munkám eredményét. Működött.

De hogy! A második lemez a Hooverphonic with orchestra live volt, ahol konkrétan majdnem hanyatt vágódtam. Tudni kell, hogy ez a lemez egy végtelenül intim felvétel a koncert dacára. A zenészek és a közönség együtt él és lüktet a dallamra, olyan belső energiák szabadulnak fel, ami a mai felvételeknél ritkaság. És bizony ez nagyon átjött. Megint ismételve önmagam, itt már túl vagyunk a szokásos audiofil paramétereken. Itt érzelmekről, hangulatról, zenei mondanivalóról beszélünk.  Utána persze már nem volt megállás és mentek az albumok sorra. Azonban Jordi Savall albumainál éreztem meg azt a totális behúzást a zenébe, amit általában keresek. Ezek  a középkori zenék amúgy is a kedvenceim, hirtelen egy időutazáson vettem rész és visszaröppentem négy-ötszáz évet az időben. Egész egyszerűen nem értem, hogyan csinálják, de része voltam a felvételnek és a kornak. Esküszöm ott voltam! Tuti azt mondjátok magatokban, hogy bediliztem és teljesen egyetértek Veletek, mivel ez minden csak nem normális. Mondjuk amúgy sem vagyok az😊

Ja, az MC előfok minősége. A szokásos nagy márkák lassan elkezdhetnek tevékenység váltáson gondolkodni, mivel ez a hamis alkatrészekkel telezsúfolt vacak kis panel simán hoztam a Naim elektronkák intimitását, lendületét, ritmikáját. Kiválóan kiszolgálta a Medusa-t és ami fontos, hogy a háttérbe húzódva. Bekapcsolás és bejáratás után Igazából nem is érdekelt, hogy mi van benne, nem akartam átépíteni stb. Ez jó jel, mivel valószínűleg a szinergia megvolt a rendszerrel és ez a legfontosabb.

Vegyünk egy nagy levegőt és beszéljünk egy kicsit a Medusa-ról.

Ennek a hangszedőnek a hangja egyszerűen gyönyörű. Azt a fajta érzést adja mint amikor egy férfi mellett az utcán elmegy egy gyönyörű hölgy, utána fordulunk és percekig bámulunk utána. Másképp nem tudom leírni, egyéni, különleges, intim, vonzó és persze szexis.

Technikai szempontból egyértelműen más a hangja, mint az Empire-nek. Hozza az MC-k simaságát és mindenből egy kicsit többet és másképpen ad. Mindkét hangszedő klasszis, csak máshogyan. Mivel az átépítés után valójában nem is egy eredeti hangszedő lett, hanem egy Malfox által épített csoda, ezért nem lehet arra hivatkozni, hogy ez az eredeti hang. De szerintem ez már nem is lényeges. A lényeges az érzés amit kelt és bizony felejthetetlen. A rendszerem tagja marad örökre. Hangszedő ügy lezárva. 

(Egyenlőre😊, ahogy ismerem magam)

 

A medúza csápjai. Goldbug Medusa MC hangszedő

 

 Új év, új hülyeség😊. Vajon mit takar a cím? Hát egy klasszis hangszedőt, mert a hifi nem áll meg.  Természetesen joggal teszitek fel a kérdést, hogy mit akar ez a jóember egy MC hangszedővel, mikor az Empire 4000 D/III-ról annyi jót írt.

 Sajnos az MC hangszedőket illetően van egy (nem) kis becsípődésem. Anno még a Rega-s korszakomban bagóért vettem  egy Denon DL 103 MC hangszedőt, amelyet egy Pro-Ject MC képes RIAA-val (brr) meghallgattam és az akkori rendszeremben olyat szól a Pink Floyd, hogy az máig a fülemben van. Egy rámenős, ütős , dinamikus hang jött le az MC-k simaságával együtt, annak ellenére, hogy a kis Pro-Ject RIAA minőségre nem volt partnere a hangszedőnek. Botor fejjel eladtam a „szakértőkre”  hallgatva,  mondván, hogy a Rega kis tömegű hangkarjában az MC hangszedők rosszul szólnak, mivel a merev felfüggesztés miatt „rázzák” a hangkart. Sajnos elhittem ezt az eget verő marhaságot és beruháztam utána egy Nagaoka MP 110-be, ami egy kiváló mágneses pick-up volt, de a Denon-nak a nyomába sem ért. Aztán jött a legendás Goldring 1042, ami már egy jóval magasabb szint volt, de nem voltam igazán elájulva tőle. Az Empire simán lemosta a legendát😊.

 Az ötlet onnan jött, hogy a Tankot két karosra terveztem amúgy is, így adta magát az MC vonal. Eredetileg egy 103-as jött volna újra (hiába a régi szerelem….), de megint felmentem a Cheaptube Audio honlapjára (úgy látszik már nem lehet levakarni onnan😊) és csak úgy heccből az oldalsó céges tartalomjegyzékben nézegettem a régi legendákat. És ekkor láttam meg a Goldbug (Aranybogár) nevet. Ahogy olvasom a cégnevet bevillant (ritkán esik meg), hogy erről a cégről már hallottam. De hol? Egyszer csak a homlokomra csaptam, megvan! A régi Hifi Magazin! Ott olvastam róluk, konkrétan a Mr.Brier csúcs kategóriás MC hangszedőről. Gyorsan elolvastam a cikket a Cheaptube Audio-n, ahol a teljes line-up-ot végig hallgatta és a legolcsóbb változatot a Medusa-t bizony piedesztálra emelte az író. Természetesen a hifi bogár mozgolódni kezdett és elindult a keresés. Az ebay-en találtam a régi megbízható, azt hiszem albán kereskedőmnél egyet ép állapotban egy barátságos összegért. Gyorsan lecsaptam és 2 hét múlva már az asztalomon is volt. Teljesen újszerűnek látszott, de biztos ami ziher (meg persze MC előfokom, trafóm se volt) elvittem Malfox-hoz bevizsgálásra. Sajnos rossz hírekkel szolgált, mert a túszár a végét járta, illetve menetzárlatos is volt a drága. Mármint eddig olcsó volt, most már drága. Megegyeztünk a Mesterrel egy teljes felújításra, mivel nem láttam értelmét a fél munkának, ráadásul a tesztek szerint a hang minősége a Koetsu (a legolcsóbb is minimum1 milla!) színvonalán van, így viszont egy elfogadható összegért egy klasszis hangszedő tulajdonosa leszek.    

 A cég rövid története: a gyártó a Mark Corps. A tervező Okihiko (más néven Okie) Sugano, akit nem szabad összetéveszteni a Koetsu-kat és a Supex-et tervező  Yoshiaki Suganóval. A gyártó a barátja, Imamura volt a Mark Corps-nál.

Eredetileg Japánban a 70-80-as években mutatták be az első típust Mr.Brier-t ,amelyik a megjelenésekor egy kisebb vihart kavart nemcsak a hangminőségével, hanem a hangszedő test anyagával is, amely kézzel faragott  briar fából készült. Imamura felesége készítette. Három fő vonaluk volt, ez a Mr.Brier , Clement  illetve később a fejlesztett USA és európai változat Clement II és a végig változatlan Medusa (ez volt a legolcsóbb). Sajnos mivel elég régi hangszedőkről van szó, ezért nagyon sok információ téves vagy egyáltalán nincsen róluk. A motor bennük ugyanaz, csak a test illetve tűszár, változik. A csúcs Brierben a fa testen kívül berillium tűszár, szuper elliptikus tű, a Clementben boron tűszár+szuper elliptikus tű, a Medusa-ban alumínium tűszár+szuper elliptikus tű volt. Nálam az anyagi lehetőségeim miatt, alu tűszár és az eredetinél is jobban-másképp lekerekített szuper elliptikus tű lesz, az új tekercs a réginél nagyságrenddel jobb minőségű LC-OFC huzalból készül illetve a gumi csillapítás is ki lesz cserélve. Mi maradt meg az eredetiből? Hát a legfontosabb, a ház és a mágneskör.

 Sajnos olyan gyorsan transzportáltam Malfox-hoz a hangszedőt, hogy nem készítettem képeket, de a hang tesztes cikkemben lesz róla.

 Szóval indulhat a bugi!