A történet ott folytatódik, hogy a Medusa megtalálta a Naim klón párját. Azonban mint mindig, elindult a vezérhangya, hogy ha már a Naim MC phono ilyen jól szól, akkor milyen lehet az MM phono? A gondolatot tett követte és megrendeltem az ebay-en a fent említett phono előerősítőt. Addig is, mivel az MC phono-t és a majdani MM phonot egy házba szerettem volna építeni /ha az utóbbi beválik) kicseréltem a Goldbug-ot az Empire-re a hangkarban. Mivel van némi rutinom ebben, úgy gondoltam, hogy tokkal-vonóval együtt meglesz 20 perc alatt. Én kis naiv....
Ahogy kell, kiimádkoztam a drága MC-t a shell-ből és nagy vidáman elkezdtem becsavarozni az Empire-t, amikor az egyik karkábel simán elszakadt. Nos, itt kezdtem el magamban káromkodni, mivel a közel ötvenéves cseh kábel kb. olyan vékony, mint a kutyusunk szőre + már egyszer leszakadt és csekély 1,5 óra munkával tudtam a szűk helyre megkurtítva visszaapplikálni. Namármost, ha én levágok belőle ami szükséges, akkor nem lesz meg a szükséges hossz, ha nem vágok, akkor viszont nem tudom ráforrasztani a bizbasz forrpontra.(aki már csinált ilyet az tudja, hogy milyen idegtépő munka ez). Határozottan pechem van. Tehát kell egy új karkábelt rendelni, fantasztikus.
Hát, ha már ez történt, akkor valami finomságot kellene vásárolni. Logikusan adta magát, hogy Zafvino 1877 Phono kábelt kellene venni a folytonosság jegyében (ugyebár ez a kábel van a hangkar és az előfok között). Hosszas hezitálás után Egyszer élünk! jelszóval megrendeltem a legolcsóbb kábelüket. Ja, a legolcsóbb az Audiophonics-tól a világbajnok Áfánkkal súlyosbítva mindössze 35 euro-t kostált. Kb. 14.000 Ft a négy darab kb. 3 cm-es kábel. Óriási biznisz csak nem nekem...
Na mindegy végre megjött:
Azért ugye a minőség szele megcsapott? Ennyiért kapunk egy aranyozott csatlakozókkal ellátott valami LC-OFC kábelt. Remek, forrasszuk be a helyükre. Ja, ha volna hely. Itt már azért kicsit elvesztettem a türelmem és csak a két melegpont kábelét cseréltem ki. Meg is volt kb. háromnegyed óra alatt. Rákapcsoltam a kínai csöves phono-ra és az első hangoknál kirázott a hideg. Na nem a csúcsminőségtől, hanem a reszelős hangtól. Egy rövid sóhaj, Hofi felrak (szegény már rohadtul unhatja önmagát:-)) és elkezdődött az egy napos járatás. Hofi hangja a rekedtes megfázósból szép lassan, nagyon lassan elkezdett gyógyulni és a nap végére már egészen emberi lett, a poénjai is jobban ültek. A taps is teljesen életszerű lett. Itt kezdtem érezni, hogy valami készül. Felraktam Jordi Savall egyik lemezét és egyszerűen elmerültem benne. Ez okés lett, a kb. 3 cm-es kábel csodát tett, rengeteget javult a hang, ismét az érzelmek irányába. De, hogy ne csak az érzelmekről beszéljünk, felraktam Kruder & Dorfmester legendás albumát a DJ Kicks-et. A zene is penge, de azok a mélyek! Hallgatás közben felfedeztem egy eddig még nem hallott basszus szólamot valahol 25 Hz táján. Na ez a minőség és persze ezt nem az arcodba ugorva teszi. Marad.
Mivel ez a kis művelet sikerrel járt, nagyon boldog voltam és még elégedettem lettem, amikor a mai napon az Express One futára egy csinos kis csomagot adott át nekem. Először nem is tudtam mi az, de hamarosan kiderült, hogy a Naim klón phono érkezett meg. Néhány kép róla:
A beizzításról és a hangról a következő posztomban lesz szó, addig is kellemes zenehallgatást kívánok mindenkinek.
